Örömhírnek kellene lennie annak, hogy megközelítően félmilliárd forint uniós támogatással megkezdődtek a Röszke–Horgos autópálya-határátkelőhely röszkei oldalának bővítési munkái, s hogy a beruházás várhatóan június közepére (a vendégmunkások ide érkezésére) be is fejeződhet.
Mindenképpen indokolt a bővítés, mert a mai nagy népvándorlások idején kialakuló hatalmas torlódások egyformán idegtépők az utasok és a határátkelőn szolgálatot teljesítők számára. Ezért akár örülhetnénk is a magyar Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) friss tájékoztatójának, miszerint az időszaki torlódások elkerülése végett a jelenlegi hét-hét ki- és belépő személyforgalmi sáv mellé két-két új sávot alakítanak ki, emellett a másodlagos vizsgálatra kijelölt gépjárművek, illetve a harmadik országból érkező utasok számára új parkolókat hoznak létre, és a buszsávokat is átalakítják.
Csakhogy van néhány „apróság”, ami miatt üröm vegyül az örömbe.
Egyrészt azt is tudtul adja a tájékoztató, hogy „a munkát a NAV munkatársai folyamatosan felügyelik, s mindent elkövetnek, hogy az építkezés ideje alatt ne alakuljon ki torlódás, s hogy a forgalmat a munkálatok a lehető legkisebb mértékben akadályozzák” – de megfeledkeznek róla, hogy elkövethetnek bármit, a rohamosan közelgő húsvéti ünnepek idején eszerint még az eddigieknél is jóval nagyobb tumultussal kell majd számolni. Az otthon maradt szeretteik után sóvárgó vendégmunkások áradata ugyanúgy megindul majd, mint amikor nem folynak éppen munkálatok az átkelőn, csak most az utazók még az eddiginél is jóval több időt fognak rostokolni a sorompó előtt.
Másrészt azt is mondhatnánk, hogy az egyik szemünk sír, a másik meg nevet – egyik nevet, mert bővül az újabb röszkei átkelő, a másik meg sír, mert ez azt jelenti, hogy nem nyílik meg a régi. Csakhogy nem nevet az egyik sem, mert akik rendszeresen, avagy akár időnként átkelnek a határon, pontosan tudják, hogy nem a bővülésen, nem a sávok számán múlik a várakozási idő. Gyakran megtörténik ugyanis, hogy a sávoknak a fele sem „üzemel”. Általában van egy uniós meg egy mindenkinek nyitva álló kapu, valamint a buszsáv. Az a legszórakoztatóbb része a hosszas várakozásnak, amikor a két kapu előtt négy sorban állnak a személygépkocsik, és a rossz sávban állók mindenféle cselt, sőt, olykor erőszakot bevetve próbálnak átaraszolni a nyitott kapu elé…
Messzemenő jóindulattal ezúttal is azt tanácsolja a NAV szóvivője, hogy az esetleges torlódásokról a police.hu-n tájékozódjanak az utazók. Próbálta már valaki? Milyen sikerrel? Mert nekünk még sose volt vele szerencsénk. Néha azt állította, hogy órákat kell várni, holott 10–15 perc alatt át lehetett kelni, máskor pedig buzgón nekilódultunk, mert rövid várakozási időt jelzett – és beszorultunk néhány órácskára. De nem a honlapon áll vagy bukik a dolog, hiszen telefonos segítséget is kértünk már, de hiába kaptuk a jó hírt, hogy ismerősünk 15 perc alatt átjutott, mert mire mi odaértünk volna a határra, megelőzött bennünket egy szép hosszú menetoszlop.
Azt is tanácsolják, hogy a munkálatok alatt kerüljünk Tompa (Kelebia) vagy Tiszasziget (Gyála) felé. Talán mondanom sem kell, mekkora kerülő ez annak, aki a kiskapujából odalát a régi horgosi átkelőre. Meg aztán voltak bizony többórás torlódások a kelebiai–tompai határon is az elmúlt nyáron. Gyála–Tiszasziget is csak addig lesz átjárható, amíg az első török GPS el nem navigálja arra a gazdáját. Merthogy a gyálai–tiszaszigeti határátkelőt „a szerbiai és magyar állampolgárokon túl az Európai Unió állampolgárai, az EGT tagállamok és Svájc állampolgárai használhatják, továbbá azon harmadik országbeli hozzátartozóik, akik a rokoni kapcsolatot igazolni tudják”.
Ezért kellenének nagyon a kis átkelők, a Királyhalom és Ásotthalom közötti, meg a régi horgosi–röszkei. De lám, a királyhalmi megnyitásából sem lett karácsonyi ajándék az elmúlt év végén, holott az ütemterv szerint december 8-án lett volna a műszaki átadás, 22-én vagy 23-án pedig a hivatalos megnyitó. A műszaki átadás a kitűzött időpontban meg is kezdődött, de még nem fejeződött be. A magyar fél szerint az utolsó határidő február 13., a szerb fél azonban állítólag március 15-ére tervezi a határátkelő megnyitását, merthogy azon a héten írják alá a magyar–szerb baráti együttműködést.
Még tavaly augusztusban jelent meg a hír Magyarországon (monitorpress.eu): „A labda a szerb félnél pattog az ásotthalmi határ ügyében. Mint ismeretes, az út a határ két oldalán európai uniós pénzből megépült, már lassan fél év is eltelt a műszaki átadás óta. Diplomáciai „ügyeskedéseknek” köszönhetően azt is elérték, hogy csak magyar oldalon kelljen, magyar pénzből (illetve uniós forrásból ) építkezni, s majd a szerb határőrök is ebben az épületben kapnak helyet. Ha arra vártunk volna, hogy Szerbiának is legyen annyi pénze, hogy a külön épületet felhúzzák, még évtizedekig nézhettük volna a homokdombot az átkelő helyén. Így legalább a beruházás felgyorsult, december 20-ig felavathatják az épületet. A „karácsonyi ajándék„ nem jelenti egyben az átkelő hivatalos működésének megindulását, erről a szerb parlamentnek kell döntenie. Ez a döntés nem a napokban várható.”
Körülbelül így lehet bizakodni a régi horgosi–röszkei sorompó 2014-re beharangozott felemelésében is. Én nem is tudom már, kinek mit lehet elhinni határ-ügyekben, csak azt látom, hogy az egyik szemünk sír… meg a másik is. Miközben a labda egyre pattog.
