Sok olyasmi történik a sportban, amit nem kellene egészen komolyan venni, az egyetlen bökkenő, hogy ugyanezt roppant nehéz megmagyarázni azoknak, akik az adott esetekben érintettnek érezték magukat, mondjuk, úgy kezelik az ügyet, hogy velük szemben igazságtalanság történt, másokat pedig indokolatlanul jutalmaztak. Csaknem minden sportolóválasztás ebbe a kategóriába sorolható, hisz vagy elfogult szurkolók szavaznak a legjobbakra, vagy pedig még elfogultabb, sportágakban, szövetségekben és klubokban érdekelt szakemberek, akiknek – az ember már ilyen – sajátjaik felé húz a kezük és szívük is. Nem ritka eset, amikor választani kell, egy bizonyos vakság vagy tévhit, amit viszont az NBA-liga játékosbörzéjével példázhatnánk, hisz esetenként teljesen megmagyarázhatatlan döntések születnek, s a klubok ahelyett, hogy megvették volna a leendő sztárok játékjogát, olyanok mellett döntöttek, akik azután nem tudták meghálálni a bizalmat. Itt elsősorban az 1984-es és a 2003-as draftra kell emlékeztetni, amikor a Portland és a Detroit követtek el hallatlan baklövést. A Portland például szerződtethette volna Michael Jordant, Charles Barkleyt vagy John Stocktont, ám a választásuk arra a Sam Bowie-re esett, aki a kosárlabdában nem hagyott mély nyomot maga mögött. A Detroit 19 évvel később Carmelo Anthony, Chris Bosh és Dwyane Wade között is válogathatott volna, ám a szerb Darko Miličićet szúrta ki, amiért idővel a klub gúnyolódás tárgya lett.
Hasonló furcsaságok történnek évi rendszerességgel Szerbia és Vajdaság legjobb sportolói kihirdetése alkalmával. Bárki, aki választ, állítólag szakzsűrit állít össze, amely előre elfogadott mércék szerint bírálja el az éppen elmúlt év sikeres sportolói közötti sorrendet. A Szerbiai Olimpiai Bizottság az olimpiai esztendőkben természetesen az ötkarikáson elért eredmények alapján válogat, egyéb években pedig az olimpiai sportágak élveznek előnyt. Így van ez másutt is, de nem biztos, hogy teljesen reális, ha az AP hírügynökség Michel Phelpset látta jobbnak LeBron Jamesnél és Usain Boltnál, vagy pedig Argentínában a profi öklöző Sergio Martinez és a taekwondós Sebastian Crismanich simán lekörözi Lionel Messit. Ez esetekben azonban csupa nagyon jó és nagyszerű sikert elért sportolókról van szó, a szavazás pedig, amelynek teljes eredménylistáját rendre közzéteszik, rendkívül szoros volt, s ahogy mondani szokták, csak árnyalatok döntöttek.
Szerbiában általában csak győztest hirdetnek, így nem tudni utólag, hogy vajon miért került az olimpiai bizottságnál Andrija Prlainović a sportlövő Andrija Zlatić vagy a teniszező Novak Đoković elé, és ugyanígy csak találgathatunk, miért lett Vajdaságban Iva Obradović az év sportolónője, hisz nem is volt ott az olimpián, továbbá, hogyan lehettek a Spartacus női focistái elsők a csapatok mezőnyében. Tény, hogy Obradović és a focistalányok saját szintjükön vagy azon felül teljesítettek, de valójában nagyon messze voltak a tényleges nemzetközi sikerektől. Nem így a teke tartományi legjobbjai, őket azonban e választásoknál sose veszik számításba. A legszomorúbb az egészben, hogy a megválasztottak neve azt jelenti, Vajdaságban az élsport, elsősorban a női sport nagyon leromlott, s a kihirdetett legjobbak sajnos nem is lehetnek igazán büszkék a díjaikra.
