Napjaink egyik legnagyobb problémája a műanyagszennyezés, sokan bele sem gondolnak igazán, hogy milyen hatással van a műanyag az élővilágra. Nem is foglalkozunk vele igazán, mert a közvetlen életvitelünkre ez nincs kihatással. Egyes kutatások szerint azonban a mikroműanyag-szennyezés meghaladja a 14 millió tonnát is.
Manapság szinte mindent műanyagba csomagolnak, már a gyümölcsöket is. Számomra a legmeglepőbb volt, amikor megláttam, hogy külföldön több helyen is egyenként lefóliázva és bezacskózva árulják a banánt. Szerencsére hozzánk még nem ért el az a túlzott műanyagláz, de már itt is kezdi a szárnyát bontogatni.
A boltokban néhány évvel ezelőtt fizetőssé tették a műanyag zacskókat, amelyek elméletileg teljesen lebomlanak egy idő után. Átlagosan 5–10 dinárt kell fizetni egy ilyen nejlon bevásárló zacskóért, és úgy tűnik, az emberek egyáltalán nem sajnálják erre a pénzt. Biztosan van otthon mindenkinek egy fiókja, amiben csak ezeket tárolja, hogy majd legközelebb azzal megy vásárolni, aztán a nagy rohanás közepette otthon marad és ismét veszi az újat. Ez egy ördögi kör, amelyből nehéz kijönni, ha nem figyelünk oda.
Érdemes vászontáskával, hátizsákkal, vagy a jól bevált klasszikus vesszőkosárral vásárolni menni, és akkor elkerülhetjük azt, hogy tovább növeljük a műanyagszemét-mennyiséget. Ezekben sokkal könnyebb az árút hazavinni és nem is fog elszakadni, ha bicajjal vagy gyalog megyünk.
Egyre több nagyvárosban nyitnak csomagolás mentes üzleteket, ahol a saját tároló edényeinkbe tesszük a kívánt árut. A lekvárok és tejtermékek esetében az üveget egyszer kell megvásárolni ezekben a boltokban, aztán minden vásárlásnál azt becserélik nekünk. Az általunk vitt edényeket vagy táskákat a vásárlás elején lemérik, utána megtöltjük őket, majd ismét lemérik. Ezek után nincs más dolgunk, mint fizetni és hazavinni a választott termékeket.
Kétlem, hogy a közeljövőben felénk is nyitnak ilyen üzletet, de legalább bizonyos helyeken ilyesmivel is igyekeznek az emberek tenni valamit a környezetünkért. A tudatos vásárlók biztosan igényt tartanának egy ilyen lehetőségre itthon is, a kérdés az, hogy ki hajlandó feláldozni a kényelmét a műanyagmentes természetért cserébe.
Nézzük csak meg a közvetlen környezetünkben a Tiszát vagy a Dunát. Áradáskor temérdek mennyiségű szemetet hoz a víz, és ez mind azt bizonyítja, hogy sokkal kevesebb embert érdekel a természet, mint amennyit kellene.
Én nem szeretnék a műanyagba fulladni, ha elmegyek egyet úszni, ezért is igyekszem elkerülni a felesleges műanyagvásárlást. Szerencsére már lehet a hulladékot szelektíven gyűjteni, amelyet aztán újra lehet hasznosítani. A világban és hazánkban is elindult a pozitív irányú változás, de ez egy örökös harc lesz, hiszen sokkal több műanyag kerül ki a természetbe, mint amennyit sikerül begyűjteni. Ha mindenki egy kicsit odafigyel, akkor biztosan elérhető némi előrelépés ebben az ügyben is.
Nyitókép: Pixabay
