A termőföldek képezik létünk alapját, még ha erről nem is beszélünk napi szinten. A piaci anomáliák mellett azonban az utóbbi években a klímaváltozás hatásai is különösen sújtják a mezőgazdaságot. Aszályok, árvizek, szélsőséges csapadékeloszlás, valamint megnövekedett kártevőnyomás formájában fejtik ki hatásaikat a változások. A mezőgazdaságban dolgozók száma fokozatosan csökken, ami viszont a gépesítésnek, a korszerűnek nevezett, vagy hitt technológiák terjedésének köszönhető. Szűkebb környezetünkben is azt tapasztaljuk, hogy a kistermelők közül mind többen hagynak fel a tevékenységgel, illetve úgy foglalkoznak vele, hogy közben más tevékenységet is folytatnak. A mezőgazdaságban dolgozók száma globális szinten is visszaesett. A negyed évszázaddal ezelőtti adatok szerint az ezredfordulón még 1,025 milliárd ember dolgozott a mezőgazdaságban, 2022-re ez a szám 892 millióra csökkent, miközben a bolygón élők száma még mindig növekvőben van. A mezőgazdasági dolgozók aránya a világ összes foglalkoztatottjához képest az egykori 40 százalékról 26 százalékra esett vissza. De szintén a statisztikák jelzik azt is, hogy fogyatkozóban van a művelés alatt álló területek nagysága is. A növekvő népesség miatt egyre több mezőgazdasági területet vonnak ki a művelés alól, és alakítanak át lakó- és ipari területekké. A megújuló energiaforrások felhasználására pozitív folyamatként tekinthetünk, de van mellékhatás is. A szélerőművek és a napelemparkok terjeszkedése is csökkenti az agrárterületeket. Az emberi tevékenység is hatással van a klímaváltozásra, melynek következményeként a talajerózió és az elsivatagosodás felgyorsul, ami szintén hozzájárul a művelhető földterületek csökkenéséhez.
A statisztikái szerint a mezőgazdasági területek globális csökkenése jól érzékelhető. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) statisztikai évkönyve szerint a bolygó mezőgazdasági termeléshez használt területe 2000 és 2022 között összesen 91 millió hektárral csökkent. Összehasonlításként elmondható, hogy ez Németország teljes területének a két és félszeresét kitevő nagyságrend. Érdekes módon, ennek ellenére a globális mezőgazdasági termelés nem csökkent, hanem jelentősen bővült. Az agrárium területén a termelékenység növekedése tapasztalható. A termelés volumenének növekedése egyebek mellett a növényvédőszer-használat növekedésének köszönhető. A FAO adatai szerint ezek használata jelentősen nőtt, emellett a műtrágya-felhasználás is növekedett. A jelenlegi trendek azonban nem maradnak meg, a jövőben az agrárium területén is jelentős változásokra lehet számítani. A helyzet ugyanakkor valójában már most is rendkívül bonyolult. A világpiacon jelentős áringadozás volt tapasztalható az utóbbi években. Az orosz–ukrán konfliktus, a közel-keleti helyzet és a klímaváltozás, az időjárás is alaposan bekavart. A tőzsdei spekulánsok sem járultak hozzá a kilengések csillapításához.
Szerbiában a szántóföldi kultúrák közül a kenyérgabona és a kukorica foglalja el a legnagyobb területeket. Kukoricát évente mintegy 950 ezer hektáron termesztenek, búzát pedig valamivel több, mint 630 ezer hektáron. Az országos szükségletek még gyenge terméseredmények esetén is kielégíthetők. Több-kevesebb mindig jut kivitelre is. A helyzetet azonban súlyosbítja, hogy az újratermelési anyagok megdrágultak, a terményárak stagnálnak, esetenként még esnek is. Mindeközben a szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy a földjeink humusztartalma drasztikusan csökken. Míg az ezredforduló idején 5 százalék körüli volt a vajdasági átlag, ma ez 2 százalék közelére esett vissza. Természetesen régiónként, percellánként nagy eltérések vannak. A vidékünkön szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozók esetében az egymást váltó négy fő növény továbbra is a szalmás gabona, a kukorica, a napraforgó és az olajrepce, esetenként szója és cukorrépa. Ezek azonban egyre kevésbé kifizetődő terménystruktúrák. Napjainkban sokat vitatkoznak a szerkezetváltás szükségességéről. Valamiféle átállást a jelek szerint a klímaváltozás tükrében már nem lehet elkerülni. A nagyobb hozzáadott értékű terményekre volna igény és fizetőképes kereslet is. Egy ilyen váltás során a jelenleg művelés alatt álló földek egy részét akár vissza is lehetne „vadítani”, visszaadni a természetnek és erdőként, vadgazdálkodási területként, vagy legelőként hasznosítani. Mindeközben természetesen nem lenne szabad szem elől téveszteni, hogy a mezőgazdaság nem csupán egy az ágazatok közül, hanem bizonyos körülmények között túlzás nélkül a puszta létünk is függhet tőle. A klímaváltozás kedvezőtlennek tekinthető hatásai, mint a hőmérséklet emelkedése, valamint a vízhiány, negatívan befolyásolják a mezőgazdasági termelést. Az aszályok és a hőhullámok csökkentik a terméshozamot. A mögöttünk álló évtized tapasztalatai jelzik, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás nélkül nem csupán veszteséget lehet termelni, de súlyos károkat lehet okozni környezetünkben is, aminek kedvezőtlen hatásai lehetnek társadalmi létünk, közösségünk jövője szempontjából is. A kezdetleges földművelési rendszerekben az akkor még félig, vagy teljesen vándorló életmódot folytató őseink egy parcella kihasználása után egyszerűen továbbálltak. Jóval később, a kapitalizmus kezdeti fázisában pedig nagy területeken földbérlők gazdálkodtak, akik célja szintén nem a fenntarthatóság volt, hanem igyekeztek a bérleményből rövid idő alatt minél többet kisajtolni. A szélsőséges időjárású évek most tömören a felszínre hozzák azokat a visszásságokat, amelyek az előző periódus hibáinak következményei. Közhelyesen hangzik, de nagyon nem mindegy, hogy miként bánunk földjeinkkel, milyen állapotban hagyjuk azt utódainkra. A föld és a talaj véges, nem megújuló erőforrás, így az állapota további romlása kihat a társadalmi folyamatokra. Egyre több megdöbbentő kutatási eredmény születik, amelyek azt igazolják, hogy a termőtalaj, amelyből elfogyasztott élelmiszereink származnak, az utolsó éveit éli. Eközben a Föld népessége egyre nő, mind több élelmiszerre lesz majd szükség.
Nyitókép: Molnár Edvárd archív felvétele
