Új vezető kerül január 20-án az Egyesült Államok élére. Ezúttal a 78 éves Donald Trump költözhet be a Fehér Házba, az Egyesült Államok 47. elnökeként, akit tavaly novemberben választottak meg a tisztségre. Már másodszor. Ráadásul úgy, hogy egy elnöki ciklust kihagyott, mert első mandátuma leteltével nem sikerült újráznia, pedig nagyon szeretett volna maradni. De veszített Joe Bidennel szemben, akitől most átveheti az ország irányítását.
Figyelemre méltó eredményt ért el azzal, hogy négy év kihagyás után ismét győzött a Republikánus Párt jelöltjeként. Ilyen bravúrra mindössze egyetlen hivatali elődje, Grover Cleveland volt képes 1892-ben.
Ám látványos sikerére és rá is árnyék vetül. Többszörösen elítélt bűnözőként választották újra az USA államfőjévé, s ilyen „minőségben” teheti le ma a hivatali esküt. Ez a karrier példátlan hazája történelmében.
New Yorkban a manhattani bíróság 12 tagú esküdtszéke még tavaly ítélte el köztörvényes bűncselekményekért. Ráadásul úgy, hogy az ellene felhozott 34 vádpontban – egyebek mellett adócsalásért, üzleti iratok (nyilvántartások) meghamisításáért, hallgatási pénz kifizetéséért (egy pornószínésznőnek), kampányfinanszírozási szabályok megsértéséért és választás befolyásolásáért – bűnösnek találta.
Az ügyében eljáró bíró ugyan semmilyen büntetést nem szabott ki rá (a minap), de Trump bűnügyi elítélése ettől még fennmaradt. A megválasztott elnök szégyennek nevezte az egész ügyet, a tárgyalást pedig alávalónak minősítette, s közölte, hogy fellebbez.
Előtte sok egyéb témáról, tervéről, célkitűzéséről, elvárásáról és követelményéről is beszélt. Olykor ellentmondásosan, vagy félreérthetően, máskor fenyegetőzve. Hazájában és külföldön ezért sokan (nyugtalanul) találgatják, mire számíthatnak újabb, egyszersmind utolsó elnöksége alatt. (Az amerikai alkotmány ugyanis csak két mandátumra ad felhatalmazást az elnököknek.)
Némelyeknek nem tetszenek a hagymázas víziói és a tőle eddig hallottak, ám mások szinte fenntartások nélkül elfogadják a megbízatási idejére kilátásba helyezett politikáját, intézkedéseit. Hívei és támogatói máris ünneplik meghirdetett harcát (bosszúhadjáratát?) a „belső ellenség” ellen. Ebbe a csoportba valószínűleg azok kerülnek, akik az elmúlt négy évben, a Biden-kormányzat idején, keresztbe tettek neki, akadályozták tevékenységét, vagy csak tisztességesen végezték a munkájukat, amivel kellemetlen helyzetbe hozták.
Már jó előre bejelentett egy deportálási programot, amelynek keretében bő tízmillió illegális bevándorlót toloncoltatna ki hazájából, ahová anno mindenki „papírok” nélkül érkezett – migránsként. A hatalmas tömeget főleg Latin-Amerikába küldené, ahonnan zömük származik.
Trump le akar sújtani az általa megvetett washingtoni elitre is. Minden fontos posztra saját embereket készül kinevezni. Elsősorban olyanokat, akiknél az elsődleges szempont a (feltétlen) lojalitás.
Szép számmal akad köztük dúsgazdag szövetséges is. A kedvezményezettek klubjának tagja a világ leggazdagabbjaként elkönyvelt Elon Musk üzletember-zseni is, aki (a többi kiválasztott helyi haszonleső milliárdos oligarchához képest) nagyon magasra került a ranglétrán. Egészen Trump közelébe, bizalmas tanácsadóként, erős emberként, rendkívüli politikai befolyással. Musk azzal is magára vonta már a figyelmet az új posztján, hogy durván bírált több európai politikust; olyan szánalmas populista és primitív, személyeskedő troll módjára. Frank-Walter Steinmeier német államfőt decemberben „antidemokratikus zsarnok”-nak minősítette, Olaf Scholz német kancellárt meg „inkompetens bolond”-nak.
Mindez arra utal, hogy Trumpék nem csak otthon akarnak rendet tenni, hanem a szövetséges európai (uniós) országok némelyikét is megleckéztetnék. A köreikből érkező verbális támadások legalábbis erre utalnak, ami gyökeres geopolitikai fordulatot vetít előre.
Európában és másutt is sok a bizonytalanság a hamarosan munkához látó új amerikai kormányzat szándékaival kapcsolatban. A bizonytalanságot néhol félelem tetőzi. Főleg amiatt, hogy Trump az utóbbi néhány hétben többször beszélt területszerző vágyairól, amelyeket akár katonai erővel is hajlandó lenne megvalósítani. Az uniós tag Dániához tartozó Grönlandot és a Panama-csatornát nemrég épp ebben az összefüggésben említette. A szintén NATO-szövetséges Kanadát csak gazdasági eszközökkel kényszerítené arra, hogy csatlakozzon az USA-hoz, 51. tagállamként.
Az amerikai világbirodalom megtépázott pozícióinak helyreállítási szándékát is magába foglaló „Tegyük ismét naggyá Amerikát!” jelszavát sokan veszélyként értékelik külföldön. Sőt Putyin – Ukrajnával szemben alkalmazott – módszeréhez hasonlítják. Igaz, mások meg bátorításnak veszik, hiszen abból indulnak ki, hogy nekik is lesz elég (katonai) erejük saját államaik területeit gyarapítani, kiegészíteni valakiével.
Trump sok országot (nemkívánatos) versenytársként, vagy ellenségként kezel. Az EU-val sincs kibékülve, de mindegyik közül a legveszélyesebbnek a terjeszkedő, s az Egyesült Államok hervadozó globális hegemóniáját és geopolitikai kivételességét veszélyeztető Kínát tartja, amellyel szemben a lehető legerőteljesebben léphet fel. Protekcionista gazdaság-, illetve kereskedelempolitikájára is támaszkodva Kína ellen akarja bevezetni a legmagasabb importvámokat. Megnövelt vámokból azonban – valamilyen szinten – majdnem mindegyik ország kaphat a nyakába. Második elnöki ciklusától egyéb újításokat is várni lehet: a befelé fordulást, a gazdaság növekedésének serkentését, az infláció csökkentését támogató intézkedéseket, adócsökkentést és deregulációt.
Eddigi nyilatkozataiból az is kisejlik, hogy a – kiterjedt befolyással rendelkező – nemzetközi intézmények, szervezetek, szövetségek sem járnak sokkal jobban. Az amerikai (pénzügyi) segítség (jelentős) megvonására, csökkentésére számíthatnak. Veszélybe kerülhet a NATO támogatása, s ezzel az európai biztonság is, de kérdésessé válhat az ENSZ, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank eddigi bőkezű washingtoni finanszírozása is.
Trump alighanem sok mindenbe bele üti majd az orrát, vagy bele is nyúl majd. Feltételezhetően igyekszik kihasználni, s a maga, illetve Amerika javára fordítani a világpolitikában kialakult rendetlenségből és felfordulásból, sorozatos nemzetközi (jog)szabályszegésekből adódó lehetőségeket. Ha kell, megpróbálkozik a globális folyamatok új mederbe terelésével is, hogy a világ(piac erőszakos) újrafelosztásából minél nagyobb hasznot húzzon az országa, amelyet katonailag és gazdaságilag is a legerősebbnek tart. Arra is utalt már, hogy lezárult az a korszak, amelyben az amerikai haderő műveleteit (nemzetközi) jogi korlátozás akadályozhatná, vagy megállíthatná.
A nyomaték kedvéért nemrég elmondta: kormányzata radikális lépéseket tesz a palesztinok lakta Gázai övezetben, ha az ott – több mint egy éve – fogva tartott izraeli túszok nem szabadulnak ki január 20-ig. A radikális intézkedésekre lehet, hogy nemcsak a Közel-Keleten hajlandó, hanem másutt is.
Az Ukrajna elleni háború lezárását szintén szeretné elérni. Régóta ismételgeti, hogy képes erre. Azzal is hencegett már, hogy gyorsan, akár 24 óra alatt békét teremt, sőt erre már a beiktatása előtt is képes lesz. A legújabb tervében az szerepel, hogy száz nap alatt vethet véget az Ukrajna elleni orosz agressziónak.
Ígért már békét az egész világnak is. Saját hazájának pedig aranykort.
A Közel-Keletre és az Ukrajnára vonatkozó béketeremtős nyilatkozatai minden kontinensen visszhangra találtak. Ukrajnában az emberek 65 százaléka, a Közel-Keleten pedig 62 százaléka bízik abban, hogy Trump elnöksége valószínűbbé teszi a helyi fegyveres konfliktus lezárását. A legkevésbé az EU-ban, az Egyesült Királyságban és Dél-Koreában, vagyis az USA kulcsfontosságú szövetségeseinél, derűlátóak ezzel kapcsolatban – derült ki abból a széleskörű felmérésből, amelyet tavaly novemberben végzett el (16 európai és 8 Európán kívüli országban) az ECFR páneurópai elemző és kutatóközpont.
Trump következő elnöki mandátumáról is hasonló vélemény alakult ki. Miközben a világon széles körben „jó dolognak” tartják, hogy visszakerül az elnöki székbe, az EU, az Egyesült Királyság és Dél-Korea lakosságának zöme ezzel nem ért egyet. A „Trumpot üdvözlők” tábora (a megkérdezettek 75 százaléka) a világ legnépesebb országának tartott Indiában a legnagyobb. Ám a szaúd-arábiaiak 49, az orosz és kínai állampolgároknak pedig 38, illetve 34 százaléka is olyan vezetőnek tartja, aki pozitív hatással van mind az amerikaiakra, mind a világbékére.
Nyitókép: AP via Beta
