Az idősebbek emlékezetében még élénken élnek a korabeli, magyar rajzfilmipar hősei, jusson csak eszünkbe Gusztáv, aki megtestesíti a budapesti, beszürkült, kicsinyes kispolgárt, a Mézga család ügyetlenkedése, vagy Frakk, a macskák réme. Nekik, mindannyiuknak nevelő szerep jutott az akkori, szocialista népközpontú világban, társadalomkritikával átszőtt viselkedésük mély üzeneteket közvetített és égetett bele az akkori gyerekek eszébe. A bibliai tanítás háttérbe szorítását kompenzálva talán a nagy könyvben leírtak hiányát próbálták ilyen módon pótolni. Akármilyen céllal is alkották meg a karaktereket, üzeneteik örök érvényűek, ma is helytállóak.
A rajz- és bábfilmfigurák közül talán az okoskodó kecske, Mekk mester alakja azonosult leginkább a korral. Tisztességes nevén Mekk Elek jól megtanította a gyerekeket és szüleiket is arra, hogyan nem kell(ene) csinálni valamit. Mekk egyetemes ezermesterként ugyanis mindenhez értett, de – ahogy azt önmagának bevallotta – Csak rá ne jöjjenek, hogy semmihez sem értek!
Nos, mai, modern, a hibatolerancia tekintetében hihetetlen tempóban beszűkülő, technológiailag és gazdaságilag egyre összetettebbé váló világunkban rohamosan növekszik a Mekk mesterek tábora. Egyre többen vállalnak be – leggyakrabban kapzsisággal fűtve – olyan tevékenységeket, amelyekhez gőzük sincs, vagy ha van/volt is, a rohamosan változó műszaki tér és az elvárásrendszerek azt már rég felülírták. Így történhet meg az, hogy nagyon gyakran csalódunk a „mesterünkben”, aki általában silány munkát végez, „összecsapja”, nem vállal felelősséget. Utólag kiderül, hogy a klímabeszerelő főállásban közlekedési rendőr, a vízvezeték-szerelő portás, a parkettcsiszoló pedig taxis…
Ezek a gondolatok azt követően jutnak eszünkbe, miután alig néhány száz kilométerre tőlünk eltemettek 59 fiatalt, akikről – a nyomozás folyamatát és eredményeit nem követve – vaktában is elmondhatjuk, hogy ilyen vagy olyan módon mások szakértelmének hiánya miatt haltak meg. Mi, itt Újvidéken már „kijártuk” ezt az iskolát, 2008-ban nyolc fiatalt temettünk el azért, mert az egyik belvárosi kávézó beltérdekoratőre (aki valószínűleg az épp semmilyen tűzvédelmi szakértelemmel nem rendelkező kocsmatulajdonos volt) nem tudta felmérni a falakra ragasztott, műszőr-bolyhos borítás veszélyét. Honnan is tudhatta volna… Négy évvel később hat fiatalt kísértek ki a temetőbe, miután egy villanyszerelő egy diszkóklubban a megvilágításhoz használt kábeleket nem épp profi módon kötötte be. Az 1,5 négyzet-milliméteres keresztmetszetű vezeték helyett 0,75 négyzet-milliméterest használt… vagy fordítva… olyan mindegy, nem értünk hozzá. Mindegy azért is, mert ha a kábelcsere után egy ugyanolyan „mester” a 2 kilowattos reflektorok helyére 6 kilowattos lámpákat szerelt volna, ugyanúgy tombolt volna a tüzes buli. Nem történik ez másképpen egy épület, például egy vasútállomás felújításának esetében sem. Nem érthet mindenki mindenhez, és ahogy a mesterséges intelligencia térhódításának megvilágításában kirajzolódik: egyre kevesebben értünk bármihez is.
Ezért találták ki az okosok a szabályrendszert, amelyhez a jól működő társadalmi rendszerekben makacsul ragaszkodnak. Indokoltan. A szakértők által precízen megfogalmazott szabályok egyértelműen meghatározzák, hogy ki nyúlhat mihez, ki javíthat, készíthet, vezethet, főzhet vagy gyógyíthat mit és kit, milyen körülmények között, milyen felszereléssel és szakértelemmel teheti azt. És ami a legfontosabb: kinek mit kell ellenőriznie, újraellenőriznie, milyen gyakran, mennyire alaposan. Az úgynevezett fejlett világban a szabályrendszer megkerülésének iskoláját már réges-régen, még valamikor a gépesítés fénykorában kijárták, keserű tapasztalataik megtanították őket arra, hogy butaságunk mesterségben történő kamatoztatása végzetes lehet.
Amikor Mekk mester asztalosként igyekezett bizonyítani, és a vacsorázó birkacsalád alatt elvágta az asztal lábait, hogy az ne legyen túl magas, és hogy a kis bárányok is hozzáférjenek a tálhoz, akkor a főzelék ráömlött a tiszta bundácskájukra, és ez volt a legnagyobb baj. Az öreg apakos furkósbottal zavarta ki az „asztalost” a házából. Amikor az újvidéki Limán lakónegyedben, a Shakespeare utcában, az épület 6. emeletén egy ki tudja honnan érkező, modern kori Mekk mester elvágja a konyhahelyiség melletti tartóoszlopot azért, hogy a szobák „összenyitása” után ne kelljen kerülgetnie azt, akkor nem csak a főzelékes tál kiborulásától kell tartani. A többi oszlop átveszi (átvette, ugyanis valós állapotot írunk le, az oszlopot valóban eltávolították az egyik lakásban) ugyan az épület terhét, de ha majd jövőre egy másik Mekk mester egy emelettel feljebb elvág egy másik, közeli oszlopot, akkor az a világsajtó címoldalaira kerül majd.
– Én mindenhez értek, ezt jegyezd meg! – harsogta Mekk mester az őt körülvevő, bambán bámuló háziállatok körében. Manapság, az internet fényében mindenki nagyon okos, mindenki mindent tud és lát, mindenhez ért. Az ember testi és szellemi erejét hatványozottan túlteljesítő gépek bármilyen „hülyeséget” elvégeznek helyettünk; betonoszlopot vághatunk szerszámkereskedésben beszerezhető, kézi légkalapáccsal, egy méterrel a gyalogjárda fölé benyúló teraszt hegeszthetünk acélcsövekből, akciós rostélykészleten sütögethetünk az ablakban, és a belvárosi sugárúton 160 km/h tempóval száguldhatunk bivalyerős, a Nyugat szemeteként importált, szinte bárki számára hozzáférhető terepjárókban. Mindenki csinálhat bármit… Legalábbis a buta közösségekben, azokban, amelyek még csak most tanulnak. Igen, voltak olyan idők, amikor még az emberi közértelem többnyire elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy ne tegyünk kárt önmagunkban. Amikor a termelő még szabadon megvehette magának a kisteherautót, hogy a terményt könnyen és gyorsan beszállíthassa a városi piacra, a gazdag tőkés részeges fia pedig a zsebpénzéből vehetett magának egy dupla szárnyú repülőgépet, hogy röpködhessen a birtok fölött… Valaki, aki értett hozzá, aki már repült korábban, megmutatta neki, hogy kell. Gondoljunk csak bele, hogy mi minden kell ma egy C vezetői kategóriába besoroló, kamionsofőr-engedély megszerzéséhez. A mostani, egy 1918-as Fokkerrel ekvivalens F16-os pilótafülkéjébe pedig kizárólag táltosok ülhetnek. Na meg néha azok is, akiknek az apja sihederkorában a hadügyminiszterrel piált.
Nyitókép: AP via Beta
