A közelmúltban a bajmoki vasúti átjárónál történt tragikus baleset ismét ráirányította a figyelmet a vasúti átjárók felszereltségére és állapotára. Rögtön az elején érdemes leszögezni, hogy a bajmoki átjáró sorompóval és jelzőlámpával is fel van szerelve, így legfeljebb az lehet kérdéses, hogy azok megfelelően működtek-e. A nyomozás majd meg fogja állapítani, hogy műszaki hibáról volt-e szó, vagy emberi mulasztásról, mindenesetre, ez a tragédián már nem változtat.
De mi a helyzet országos szinten a vasúti átjárókkal? Egy két évvel ezelőtti adat szerint a vasúthálózaton lévő 2138 vasúti átkelőhelyből mindössze 477 van felszerelve sorompóval, hangjelzéssel és jelzőlámpával. 25 helyen csak jelzőlámpával van ellátva, a többi esetben pedig csak forgalmi jelek hívják fel a figyelmet az átkelőhelyre. Nem gondoltam, hogy ilyen rossz a helyzet, mivel egész mások a személyes tapasztalataim. A vasút elhalad szülőfalum mellett is, és négy helyen keresztezi dűlőút, egy helyen pedig aszfaltút. Az aszfaltút és két dűlőút esetében híddal oldották meg a vasúti átjárót, két földes út esetében pedig sorompóval és jelzőlámpával. Azután, hogy nálunk a határban a dűlőutas vasúti átjáró is sorompóval van felszerelve, nehéz volt elhinnem, hogy országos szinten ilyen rossz a helyzet. Valószínűleg erre az a magyarázat, hogy falum mellett az Újvidék–Szabadka vasútvonal halad el, ami fő vasúti vonalnak számít.
Visszatérve a balesetekre, arra vonatkozó adatot nem találtam, hogy milyen felszereltségű vasúti átjáróknál történt a legtöbb baleset, viszont a balesetek felelőseire vonatkozóan igen. Bármennyire is meglepő, de a vizsgálatok azt állapították meg, hogy a 2015 és 2018 között történt összes balesetnél a gépjármű sofőrjei voltak hibásak. Azt hiszem, ez az adat azóta sem változhatott sokat, és nagyon sok mindent elárul. Amint tudjuk, a vasúti átjáró előtt minden esetben meg kell állni, ha van sorompó, ha nincs, és csak azután szabad áthaladni, miután szétnéztünk. Nem bízhatunk csak a sorompóban vagy a jelzőlámpában, mert előfordulhat, hogy tönkremennek, vagy ellopják őket, hiszen Szerbiában élünk. Személyes véleményem, hogy az emberi türelmetlenség és nemtörődömség okozza szinte az összes vasúti átjárónál történő balesetet, ahogyan a többi baleset többségét is. Már velem is előfordult, hogy Topolyánál a lecsukott sorompó mögött várakoztam, a vonat meg sehol. Mire az állomásról 20-as, 30-as tempóban kivánszorog a szerelvény, az valóban hosszadalmas, de nem ad okot arra, amit többször is átéltem: egy mögöttem álló kivágott a sorból és a lecsukott sorompó mellett áthajtott a síneken. Az efféle magatartás lehet, hogy száz alkalommal bejön, de elég, ha egyszer nem jön be, és a sofőr nagyon könnyen az életével fizethet a türelmetlenségéért.
Remélem, hogy hamarosan a vasúti átjárók többségét sorompóval, jelzőlámpával és hangjelzésekkel fogják felszerelni. Ám mégsem hiszem, hogy ez fogja a balesetek végét jelenteni. Ahhoz a forgalom résztvevőinek magatartását kell megváltoztatni. Erre viszont csak mindenki a saját maga esetében képes. Legyünk türelmesek és körültekintőek, mert megéri!
