Divattá, sőt bizonyos szempontból státuszszimbólummá vált az egészség. Az átlagos, magára valamit is adó egyén napjainkban már nemcsak szép és fitt kíván lenni, hanem egészséges is. Természetesen az említett, mostanra erényekké avanzsáló attribútumok között szoros a szimbiózis, hiszen a vonzó küllem – legyen az szép bőr, haj, fogak, vagy edzett test – java részt az egészség függvényében áll. Ha bensőnk nem egészséges, külsőnkön sem jelenhetnek meg a kívánatosság mai mércék szerint elfogadott ismérvei. Szépek, egészségesek, edzettek és lehetőleg minél fiatalosabbak szeretnének lenni az emberek, a fiatalság – és ezzel szoros összefüggésben az egészség – elixírje a többség első számú vágyálma. Mindennek okán az egészség – a szépség mellett – kifizetődő üzletté vált. Szinte mindenki egészségesen, megőrizve szépségét és fiatalosan szeretne megöregedni.
A NÉMETEK ÉLEN JÁRNAK
Nehéz adatokat találni arra vonatkozóan, hogy az átlagpolgár mennyit költ az egészségére – világszinten értelemszerűen igencsak bonyolult lenne általánosítani, hiszen a jóléti társadalmakat és a fejlődő országok társadalmait ilyen szempontból is lehetetlen egymással összehasonlítani. Egy németországi kimutatás szerint az ország lakossága 2013-ban a Bruttó Hazai Termék 11,2 százalékát – 314,9 milliárd eurót – költötte egészségére. 1992 óta az egészségügyi kiadások Európa egyik legnagyobb gazdaságában nagyjából 2 százalékkal növekedtek. Ebben a kimutatásban arra is rámutatnak, hogy Németország, összehasonlítva a fejlett nyugati országokkal, élen jár a polgárok egészségügyre fordított kiadásainak tekintetében. A németek a legtöbbet a szív- és érrendszeri betegségek kezelésére, illetve megelőzésére javasolt gyógyszerekre, valamint nem gyógyszernek minősülő étrend-kiegészítőkre költik. 2013-ra az egészségügy – beleértve ebbe az egészségügyi biztosítást, a gyógyszeripart, a szolgáltatásokat és minden egyéb kapcsolódó ágazatot – a német gazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatává vált.
Szintén németországi becslések szerint 2040-ig minden szempontból valósággá válik az úgynevezett egészségtársadalom. A Das Zukunftsinstitut „jövőbelátó” tanulmánya szerint az egészségtársadalom figyelme nemcsak az egyének egészségére összpontosul majd hatványozottan, hanem a környezet épségére is, ezzel szoros összefüggésben pedig a gazdaság és az ipar egészségmegőrző attitűdjeire, de az egészséges politika fogalma is megjelenik majd a köztudatban. Az egészséges életmód térhódítása már most eredményekkel szolgál: nemcsak a várható élettartam növekszik világszerte – 1950 és 2017 között a nőknél 52,9-ről 75,6 évre, a férfiaknál 48,1 évről 70,5 évre növekedett –, hanem az egészségben leélt évek száma is. Az Egészségügyi Világszervezet kimutatása szerint az elmúlt 15 évben világszinten átlagban 4,6 évvel növekedett az úgynevezett egészséges életéveknek a száma, míg a nem egészséges életévek száma változatlan maradt.
HAGYOMÁNYOS HELYETT ALTERNATÍV
Az egészség utáni, fáradtságot és pénzt nem sajnáló hajszában az emberek a hagyományos egészségügyi intézmények és az azokban megvalósuló hagyományos orvoslás helyett mindinkább az alternatív gyógymódok felé sodródnak. Holisztikus gyógyászat, akkupunktúra, aromaterápia, ájurvéda, vadkender terápia, homeopátia, csontkovács, hipnózis, energia-medicina és még sorolhatnánk a természetgyógyászat kategóriájába sorolható alternatív gyógymódokat. Az ezekbe vetett hit és a hagyományos orvoslás iránti bizalmatlanság olykor odáig vezetnek, hogy az orvostudomány vívmányainak segítségével szinte teljesen eltűntnek nyilvánított fertőző betegségek némelyike ismét pusztítást végez. Ennek ékes példája a kanyaró, azaz a szóban forgó járványszerűen terjedő betegség megelőzősére kidolgozott védőoltás felvételének a megtagadása. Az elmúlt években ragályszerűen terjedt az interneten az állítás, hogy az említett védőoltás autizmust okozhat a gyermekeknél. Hiába cáfolta meg az orvostudomány releváns adatokkal eme kijelentést és leplezte le csalóként az ezt valló brit orvost, a világban továbbra is gombaként szaporodik a vakcinaellenesség, aminek okán nemcsak országunkban és a térségben, hanem a tengerentúlon is áldozatokat szedett és szed a betegség.
A világméreteket öltő dackampány is hitelesen szemlélteti az egészség, valamint az egészségvédelem területén jellemző kettősséget. Míg a világnak egy részén a legkorszerűbb egészségmegőrző szolgáltatások, továbbá gyógyászati eljárások állnak a társadalom rendelkezésére, és azokat meg is engedheti magának – továbbá az egyén saját maga dönthet arról, hogy ezeket adott esetben elutasítja –, addig máshol olyasmi is luxusnak számít, mint a tiszta ivóvíz – ennek hiánya évente 1,7 millió ember halálát okozza –, vagy a különböző védőoltások, amiket az emberek bizonyos országokban akkor sem vehetnek fel, ha akarják, hiszen azok hiányterméknek minősülnek. A WHO kimutatása szerint a fejlett országokban az elhalálozás első számú oka az ischaemiás szívbetegség, ezt követi az agyi infarktus és az egyéb agyi keringési megbetegedések, majd a légzőszervek rákos megbetegedései, továbbá az Alzheimer-kór, majd a vastagbélrák, a cukorbetegség és a mellrák. Ehhez képest a fejlődő országokban a legtöbb emberéletet az alsó légúti fertőzések követelik, második helyen a hasmenéssel járó fertőzések állnak, harmadikon a HIV/AIDS, negyediken a szív- és érrendszeri megbetegedések, ötödiken pedig a malária. Ez a kimutatás egyértelműen láttatja, hogy a fejlett országokban az úgynevezett stresszes életmód számlájára írt betegségek követelik a legtöbb áldozatot, míg a fejlődő országokban azok, amelyeket a nyugati világban hatékonyan kezelnek. Mára szinte legendássá vált Jeffrey Sachs amerikai közgazdász azon kijelentése, hogy „évente 8 millió ember hal meg a világon csak azért, mert túlságosan szegény volt az élethez”.
Ennek kapcsán indokoltan jellemezhetjük ironikusnak a nyugati átlagember életét: mivel a modern életmód és az általa diktált dinamika javarészt megfeszített munkát követel meg – részben azzal a céllal, hogy megengedhessük magunknak mindazokat a javakat, amelyek nélkül elképzelhetetlennek tartjuk életünket –, utóbbit pedig a huzamosabb ideig tartó stressz okozta megbetegedésekkel hozzák összefüggésbe, nagy valószínűséggel megállapíthatjuk, hogy miközben minél többet dolgozunk azért, hogy fedezni tudjuk igényeink költségeit – ebbe beleszámolhatjuk a különböző egészségvédő szerek, módszerek és szolgáltatások árát –, addig mind hajlamosabbak leszünk a betegségekre, ami miatt még többet dolgozunk.
Az Egészségügyi Világszervezet, amelynek 1948-ben történt megalapítására emlékezvén az ENSZ április 7-ét az egészségügyi világnapként jelölte meg, az egészséget testi, lelki és szociális jólétként definiálja, nem pedig egyszerűen a betegség hiányaként. A WHO azzal az alapelvvel alakult meg, hogy minden embernek joga van a számára elérhető legmagasabb egészségi szinthez. Csalafinta a megfogalmazás, hiszen a „számára elérhető legmagasabb szint” kifejezés nem tekinthető univerzális elvárásnak vagy mércének, és mint arról bárki meggyőződhet, nem is az.
