Az utóbbi pár évben szinte láthatatlanná váltam. A kőművesek átnéznek rajtam, a pincért úgy kell odacitálni az asztalhoz, az iskolások pedig nekem jönnek az utcán. Nem kértem, de bebocsáttattam a Láthatatlan Nők Klubjába. Ebben a cseppet sem elit klubban tagsági díj nincs, a belépéshez némi túlsúly, kellemetlen hőhullámok, törékeny önbizalom és életközépi válság is megteszi.
Az év elején Yann Moix francia író egy női magazinnak azt nyilatkozta, hogy számára egy 50 feletti nő testében nincsen semmi különleges. A világ fölhördült az őszinteségén, pedig nap mint nap szembesülünk ezzel, sőt maga a „visszavágás” is felemásra sikeredett: dögös, feszes fenekű és mellű, ránctalan ötvenes nők fotóival érveltek a megsebzettek: lám-lám, egy érett nő teste is nézhet úgy ki, mint egy huszonévesé! Szerelemről, intimitásról egy szó sem esett, bizonyítván ezzel azt, hogy még a nők se képesek olykor mélyebbre látni a testüknél, miközben az idősebb férfiak esetében bőven elég, ha sikeresek és karizmatikusak. Ha a 76 éves Mick Jagger végigszántja a színpadot, kalapot emelünk előtte, de a 60 éves Madonnának sokak szerint már nem ildomos közönség előtt szexiznie – még akkor sem, ha a teste történetesen valóban egy huszonévesé.
Mar a felismerés, hogy elmúlt a fiatalságom. A korom igenis több egy számnál. 50 pluszos vagyok. Ebből kell kihoznom a legtöbbet. Az ifjúságmániás társadalom nem szereti az öregedő nőket, és gyakran levegőnek nézi őket. Szerencsére egyre többen vagyunk, akik ezt nem fogadjuk el.
A trendi mondással ellentétben egy ötvenes nő nem az új 30, de még az új 40 sem. El kell engedni ezeket a mankókat, mert a tükör nem hazudik. Szottyad a bőröm, rücskös a combom és megnőtt a farom. De sportolok, mert nem a koromhoz képest akarok jól kinézni – egyszerűen jól akarok kinézni. Tanulom elfogadni az életkoromat, és dolgozom azon, hogy kitaláljam, hogyan éljem életem hátralevő részét okosabban, teljesebben.
Ma már egyre több olyan nő mutatja meg magát a világnak, aki ötven fölött a kedve szerint él, és aki azt mutatja: kortól függetlenül, ősz hajjal is lehet valaki szép és stílusos. A most 69 éves Suzi Grant blogger sokáig nem így gondolta, de végül úgy döntött, hogy kilép a láthatatlanságból, és azóta élvezi az életet, miközben másokat is inspirál. Blogjában az ötven feletti nőknek ad tippeket, tanácsokat és önbizalmat. Az 1928-as születésű Daphne Selfe a világ legidősebb modellje, a második helyen a félig magyar származású, 1931-es születésű Carmen Dell'Orefice áll, aki természetes szépségével és nőiességével sokaknak ad inspirációt, de az élbolyban ott van a 71 esztendős, csodás Maye Musk, a Tesla-vezér Elon Musk édesanyja is. A természetes szépségű, botoxmentes francia színésznő, Isabelle Huppert 60 felett testesítette meg a vágyat az Áldozat című filmben. Magyarországon nemrégiben az keltett óriási feltűnést, amikor egy magyar fotós a saját nagymamáját kérte meg, hogy legyen egy pár fotó erejéig a kabátmodellje. Bözsi néni, aki pillanatok alatt vált valóságos divatikonná, a véletlennek köszönhetően sokat tett azért, hogy megváltozzon a közgondolkodás az idősebb generációról.
Az öregedés ugyanis nem betegség, hanem természetes folyamat, amiről szerencsére ma már egyre nyíltabban beszélnek, mert az emberek szeretik a vagány, sikkes, vicces, magabiztos és/vagy okos idősebb emberekről szóló történeteket, és idegesíti őket az, ha az 50+-os korosztálynak huszonéves lányokkal akarják eladni a szemránckrémet.
Nem a korunk határozza meg az életünket, hanem az, ahogyan viseljük, nem pedig tűrjük azt. Az idősebb nő nem csak „jó anyaként” vagy „odaadó feleségként” lehet látható. Az 50+-os nőnek vannak más fegyverei is a láthatatlanság ellen: emelt fő, magabiztos járás, stílus és egy kis smink. A Láthatatlan Nők Klubjából nem is olyan nagy meló kirúgatni magunkat!
