Nehéz nem észrevenni, hogy évről évre korábban kezdődik a karácsonyi vásárlási kampány. Szerencsére falun lakom, ahol komolyabb üzletközpont híján elmarad a reklámdömping, maximum a kínai bolt kirakatába tesznek ki néhány karácsonyi fényt, és ebben ki is merül. Tévém nincs már több, mint tíz éve, így az ebből áradó reklámtól és hülyeségtől is mentesek a napjaim. Persze, mindez nem jelenti azt, hogy a novemberben kezdődő agymenéstől mentesülni tudok.
Ez a karácsonyi őrület a fekete péntek (black friday) nevű valamivel kezdődik. Az Amerikából származó szokás eredetileg november utolsó péntekjére esett és a lényege, hogy az üzletek óriási árleszállításokkal kínálják a portékát, főként elektronikai árucikkeket. Magyarországon először 2013-ban tartott fekete pénteket egy kiskereskedés. Az őrület természetesen Szerbiát is nagyon gyorsan elérte, úgyhogy a boltok itt is „jobbnál-jobb” fekete pénteki akciókkal csalogatják a vásárlókat. A fekete pénteket ma már nemcsak november utolsó péntekjén tartják, hanem több napos, vagy akár hetes akciókat hirdetnek ezen a néven. A naiv emberek ilyenkor nagyon örülnek, hogy roppant olcsón juthatnak hozzá a régóta áhított kütyükhöz. Igazából arról van szó, hogy a boltok nagy része ilyenkor szabadul meg a raktáron álló árukészletétől, és ha alaposabban utána nézünk az áraknak, akkor kiderül, hogy annyira nem is akciósak. Az emberi hülyeség határtalan, jól igazolja ezt, hogy a black friday őrület tovább fokozható. Nem elég, hogy egyes boltok már több hetesre nyújtották, a minap találkoztam a red friday (vörös péntek) kifejezéssel. Ez ugyanaz, mint a black friday, csak korábban van. Ehhez már nem lehet hozzáfűzni semmit sem.
Szóval a karácsonyi vásárlási láz már novemberben kezdetét veszi a különböző színű péntekekkel, hogy aztán december elejétől maxi gázon dübörögjön. Ilyenkor még a nyilvános toalettekben is karácsonyi dalok szólnak, csak hogy kellően ráhangolják az embert a karácsonyra. Persze, itt nem ama régi hangulatra kell gondolni, amely a családról, szeretetről, együttlétről és jó cselekedetekről szólt. Mindezt megkapjuk instant a különböző bugyuta karácsonyi filmekből, szóval ezzel nem kell törődni, viszont az ajándékvásárlással annál inkább. Nem lehet igazi a karácsony, ha a gyereknek nem vesszük meg a legújabb okostelefont, az asszony nem kap 100 colos LED tévét a konyhába, és magunknak nem vesszük meg a legújabb okosórát, ami leméri, hogy naponta hányat szellentünk, és jelzi, ha túl sok gázt eregettünk. Szóval, csupa okos és hasznos kütyü, ami nélkül elképzelhetetlen a karácsony. Sőt, nem csak a karácsony, hanem az élet maga.
Ezek után azt kell mondanom, hogy nem szeretem a karácsonyt a mai formájában. Nem is tartom magam a fogyasztói társadalom karácsonyi szokásaihoz. Nem veszünk fenyőfát, néhány fenyőágból készítünk karácsonyfát. Az ajándék nem marad el, de mindig valami apróságról van szó. Megesett, hogy egy saját készítésű vacsorával leptem meg a párom. Ennek is lehet örülni, ha nem mosta ki teljesen az agyunkat a karácsonyi vásárlási propaganda. Talán érdemes lenne kicsit jobban átgondolni ezt az egészet, mert egy biztos: nem a kapott ajándék értékétől leszünk boldogabbak. A boldogságot megteremteni kell, nem megvásárolni.
