December 1-jén hatályba lép a büntető törvénykönyv módosítása. Az említett jogszabály az éppen aktuális módosításoktól függetlenül is kiemelt jelentőséggel bír, hiszen egyrészről csokorba fogja mindazon cselekményeket, amelyeket a törvényhozás különösen veszélyesként és fenyegetőként minősített az egyének, illetve az állam biztonságának szempontjából, előirányozván a méltányosnak tartott büntetéseket, utóbbiak pedig, közvetlenül, vagy közvetve, az egyének bizonyos szabadságjogait korlátozzák. Mindemellett az éppen hatályos büntető törvénykönyv arról is hűen tanúskodik, hogy miként viszonyul a társadalom bizonyos emberi cselekményekhez és magatartásformákhoz. A most hatályba lépő módosításból levonhatjuk a következtetést, hogy a társadalom némely bűncselekmények tekintetében a büntetések szigorításában látta a biztonság tekintetében felmerülő problémák megoldását. A szigorítások elsősorban az áldozatok bizonyos attribútumaihoz köthetők, és mindenekelőtt az emberölés, a szexuális bűncselekmények, a kábítószer-kereskedelem és a bűnelkövetők visszaesésének területén jellemzőek.
A legjelentősebb módosítás vitathatatlanul egy új büntetésforma a büntető törvénykönyvbe és ezzel a szerbiai jogrendbe való beemelése. Mostantól a bíróságok a börtönbüntetés, továbbá a pénzbüntetés, a közérdekű munka és a gépjármű-vezetői engedély bevonása büntetések mellett életfogytiglani fegyházelzárást is kiróhatnak büntetésként. Továbbra is hatályban maradt a rendelkezés, amely szerint a börtönbüntetés legrövidebb időtartama harminc nap, leghosszabb pedig húsz év, ugyanakkor a legsúlyosabb bűncselekmények és a legsúlyosabb bűncselekmények súlyosabbnak minősülő formáinak tekintetében kivételesen kiróható az életfogytiglani börtönbüntetés. Utóbbi a 30-től 40 évig terjedő fegyházelzárás büntetését váltja fel, amelyet eddig róhatott ki a bíróság a legsúlyosabb bűncselekmények különösen súlyos formáinak elkövetőivel szemben.
A tett elkövetésekor huszonegyedik életévüket be nem töltő személyeket kivételes esetben sem lehet életfogytiglani elzárással büntetni. Ezt a büntetést abban az esetben sem mondhatja ki a bíróság, amikor adottak a büntetés enyhítésének, vagy a büntetés alól való mentesítésnek a törvényes feltételei. Az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt személyeket 27 év letöltött fegyházelzárást követően feltételes szabadságra bocsáthatja a bíróság. A minősített emberölés kategóriájában a bíróság nem bocsáthatja feltételesen szabadságra azt az elkövetőt, aki gyermek vagy terhes nő életét oltotta ki, azaz ezzel a tényleges életfogytiglani börtönbüntetés intézménye is bekerült a szerbiai jogrendbe. A következő bűncselekmények tekintetében szintén nem megengedett a feltételes szabadságra bocsátás: erőszakos közösülés, amikor az áldozat gyermek, vagy amikor az áldozat az erőszakos közösülés következtében meghal; közösülés védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel, ha az áldozat gyermek, vagy az áldozat belehal a sérüléseibe; megrontás, ha az áldozat életét veszítette a bűncselekmény következtében; közösülés helyzettel való visszaélés révén, ha a tett áldozatául esett gyermek meghalt.
A törvénymódosítás ezen represszív jellegét kifogásoló jogászok egyebek mellett éppen a feltételes szabadságra bocsátás kapcsán megmutatkozó visszásságokkal próbáltak érvelni, kiemelvén, hogy például a nemzetközi közösség és a nemzetközi jog által is kiemelten megkülönböztetett bűncselekmények – mint amilyen az emberiesség elleni bűncselekmény, a polgári lakosság elleni háborús bűncselekmény, a népirtás, vagy a nemzetközi terrorizmus – elkövetőit a jövőben továbbra is feltételesen szabadságra lehet bocsátani.
Ha az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt személyt feltételesen szabadságra bocsátják, az ellenőrzés ideje 15 év. Azok a bűncselekmények, amelyek okán életfogytiglani börtönbüntetés róható ki, nem évülnek el, hasonlóan például a népirtáshoz, az emberiesség elleni bűncselekményekhez, vagy a polgári lakosság elleni háborús bűncselekményekhez. Azt szintén érdemes kiemelni, hogy a minősített emberölés különböző formáinak tekintetében az a személy is büntethetővé vált, aki valamilyen módon elősegíti a bűncselekmény elkövetését vagy részt vesz annak tervezésében (1 évtől 5 évig terjedő elzárás).
Mindemellett az is kiderül a büntető törvénykönyvből, hogy az állam határozottabban szembeszállna azokkal, akik szinte életvitelszerűen „foglalkoznak” különböző bűncselekmények elkövetésével. A visszaesésről rendelkező szakasz mellé a törvénykönyvbe bekerült a többszörös visszaesés fogalma: amennyiben az elkövetőt korábban már legalább kétszer elítélték legalább egy évig terjedő elzárásra, előre megfontolt szándékkal elkövetett bűncselekmény okán, akkor a bíróság az újabb, szintén előre megfontolt szándékkal elkövetett bűncselekmény okán legalább az előírt büntetés felét meghaladó időtartamú büntetésre köteles ítélni a személyt – amennyiben a korábbi büntetés végrehajtása és az újabb bűncselekmény elkövetése között nem telt el legalább öt év.
A kábítószer jogosulatlan előállítása és forgalmazása bűncselekmény vonatkozásában több szigorítást is foganatosított a jogalkotó. Azok, akik ópiummákot, továbbá pszichoaktív kendert vagy más olyan növényt termesztenek, amelyből kábítószer nyerhető, illetve amelyik maga is kábítószert tartalmaz, hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetés helyett két évtől nyolc évig terjedő elzárással büntethetőek. Egy teljesen új bekezdés arról rendelkezik, hogy öttől tizenöt évig terjedő elzárással egyebek mellett az a személy büntethető, aki kiskorúnak, továbbá elmebetegségben, értelmi fogyatékosságban, ideiglenes kóros elmeállapotban szenvedő egyénnek, vagy leszokóban lévő drogfüggőnek ad el, vagy kínál fel drogot, vagy mindezt oktatási intézményben, büntetés-végrehajtási intézményben, vendéglátóipari létesítményben, illetve azok közelében teszi.
A kábítószer jogtalan tartása bűncselekmény egy újabb bekezdéssel bővült: a narkotikumnak minősített szert nagyobb mennyiségben birtokló egyének háromtól tíz évig terjedő börtönbüntetéssel büntethetőek, míg a saját szükségleteik kielégítése céljából kisebb mennyiségben drogot birtoklók továbbra is pénzbüntetéssel vagy három évig terjedő börtönbüntetéssel büntethetőek. Ehhez hozzáteszik, hogy ha a drog birtoklója elárulja a hatóságoknak, hogy kitől szerezte be a szert, mentesíthető a büntetés alól.
A kábítószer élvezetének lehetővé tétele bűncselekmény vonatkozásában is szigorítások történtek, azaz bővült a lehetséges áldozatok és elkövetők köre, valamint szigorúbbá vált a büntetés – kettőtől tíz évig terjedő elzárás. Az áldozat minőségében említik a kiskorúakat, továbbá az elmebetegségben, értelmi fogyatékosságban, ideiglenes kóros elmeállapotban szenvedő egyéneket és a leszokóban lévő drogfüggőket, elkövetőként pedig a hivatalos személyt, az orvost, a szociális munkást, az egyházi személyt, vagy az oktatási intézmények alkalmazottjait.
A büntető törvénykönyv legújabb módosításával a jogalkotó nemcsak a gyermekvédelmi szervezetek, vagy a Tijana Jurić Alapítvány vonatkozó polgári kezdeményezéséhez aláírásukat adó polgárok akarata előtt hajolt meg, hanem figyelembe vette az ügyvédek és érdekvédelmi szervezeteik kérését, hogy vegye elejét a szakma tagjai ellen irányuló egyre gyakoribb és mind kíméletlenebb támadásoknak. Ezzel összefüggésben a büntető törvénykönyvbe beemelték az ügyvéd elleni támadás bűncselekményét, amelynek legsúlyosabb formája nyolc évig terjedő elzárással büntethető. Az említett bűncselekmény lehetséges áldozataként nemcsak az ügyvédeket, hanem családtagjaikat is megnevezik.
