Érdekes hírt közölt nemrég a világsajtó nagy része az internet legnagyobb videómegosztó portáljával kapcsolatban. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a YouTube iszonyatosan hosszú Általános Felhasználási Feltételek és Szerzői jogokról szóló jogi nyilatkozatát a hírportálok mindössze pár mondatra lerövidítve közölték. A cikkek lényege, hogy a YouTube december 10-től kezdődően lazított meglehetősen szigorú szabályzatán, s ezentúl a film- és sorozatelőzetesekhez hasonlóan a videojátékokat szemléltető bemutatók is tartalmazhatnak erőszakot – minden mennyiségben. A YouTube szerint a virtuális világban érzékelt cselekmények mára már elérték azt a szintet, hogy legalább annyira hűek a valósághoz, mint tényleges életünk történései, ennek ellenére még mindig (vagy egyelőre?) meg tudjuk különböztetni a kettőt egymástól. A portál az elmúlt években a szó legszorosabb értelmében politikai hatalomra tett szert, hiszen 2005-ös indulása óta youtuberek és influenszerek tömege épített saját márkát a csatornájuknak köszönhetően. Amikor a felhasználók felismerték a lehetőséget a platformban, szabályos csődület mozdult rá a YouTube-ra. Mindez talán annyira nem meglepő, hiszen az Y generáció tagjai a 2010-es évektől kezdődően már kimutatott statisztikai adatok alapján is több időt töltöttek a YouTube-bal, mint bármely más hagyományos műsorszolgáltatóval. 2013-ban aztán megjelent a térképen egy bizonyos Pewdiepie, aki a semmiből érkezve nagyon gyorsan a legtöbb követővel rendelkező youtuber lett. A civilben Felix Kjellbergnek nevezett svéd fiatal a giccses, vicces videóival, szokatlan káromkodásaival és a rosszkor, rossz időben elejtett nem éppen a politikai korrektség szinonimája alatt elhangzó poénjaival vált híressé. Pewdiepie egy milliárdos vállalkozás lett, aki annyira kihúzta a gyufát antiszemita és rasszista megjegyzéseivel, hogy a legnagyobb stúdiók sorra felbontották a vele aláírt szerződéseket, a YouTube azonban (egyelőre) kitart mellette. Sokáig úgy tűnt, a Google tulajdonában álló videómegosztó zéró toleranciát alkalmaz minden rassz elleni kirekesztő narratívával és erőszakos ténykedéssel kapcsolatban, a helyzet viszont változni látszik.
Az új szabályozás értelmében a játékvideókat feltöltőket ezentúl nem korlátozzák abban, hogy tartalmukban erőszakos jeleneteket posztoljanak. A készítők ráadásul teljesen szabadon, mindenki számára elérhetővé tehetik ezeket a videókat, a rendszer nem fogja megszabni, hogy mely korcsoport tekintheti meg a felvételeket. A döntés valamelyest érthető, hiszen ezáltal egységesebbé válik a szabályzat: december 10-től kezdődően ugyanaz az előírás vonatkozik a szimulációkra, mint például a filmelőzetesekre. Még akkor is, ha a játékban egy kivégzés történik. Ironikusan megjegyezhetjük, hogy szerencsére egy, a való életben történő lefejezést nem mutat a YouTube. De mi a legnagyobb baj az engedékeny regulákkal? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, szükséges belelátni a millennials, magyarul csak ezredfordulós generációnak nevezett ifjúság fejébe. Egyre többször látni ugyanis, hogy a tinédzserek a PC-ken, konzolokon már nem saját maguk játszanak, ehelyett a nagyképernyős okostévék segítségével a YouTube-on tekintik meg a különböző útmutató videókat, naphosszat bámulva azokat. Félreértés ne essék, a vizuális világban ennek is – mint mindennek – megvannak a maga pozitívumai, akárcsak a videojátékoknak, melyek fejlesztik a mozgáskoordinációt, segíthetnek az oktatásban, felkészítik a gyerekeket technológiai újítások befogadására. Csakhogy időközben több nagyszabású nemzetközi tanulmány is rámutatott arra, hogy a kialakult sztereotípia, miszerint az agresszivitással átszőtt játékok nincsenek hatással a fiatalok szellemi fejlődésére, egyszerűen téves. Legutóbb a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America) nevű amerikai lap közölt egy ilyen, csaknem egy évtizeden át húzódó tanulmányt, mely arra a következtetésre jutott, hogyha a fiatalok hosszabb ideig játszottak virtuális erőszakot tartalmazó játékokkal, akkor a való életben is nagyobb valószínűséggel alkalmaztak valódi, fizikai erőszakot embertársaikkal szemben. A kutatás ugyanakkor nem tért ki arra, hogy a több mint 17 ezer megvizsgált, 9–19 éves fiatal milyen pszichés háttérrel rendelkezik, azaz már eleve magukban hordozzák-e a fizikai erőszakra való hajlamot. Nem kell túlzottan előrelátónak lenni ahhoz, hogy belássuk, a lazábbra vett szabályok, és a korhatár nélkül sugározható játékvideók hova vezethetnek. Míg mondjuk a hagyományos műsorcsatornák vagy a legnépszerűbb streaming-szolgáltatások esetében a szülő megszabhatja gyerekének, milyen tartalmat fogyaszthat, addig a YouTube-on az elsőre ártalmatlannak tűnő játék is vérrel teli képsorokat mutathat. A gamerek egyértelműen örülnek az újításnak, hiszen a nagyobb közönség által nagyobb bevételekre tehetnek szert, ám a szolgáltatónak talán nem ártana még egyszer átgondolnia, hogy kinek és mit kíván sugározni. Nem biztos, hogy az általános iskolás korosztálynak éppen a virtuális világban egyébként is eltúlzott erőszakra van szüksége.
