Magyarország után hozzánk is eljutott a felvetés, hogy az üzletek, bevásárlóközpontok vasárnap maradjanak zárva. Ez egy olyan kérdés, aminek mindenképpen több aspektusa van. Egyrészt megközelíthetjük a vásárlók szempontjából, akiknek mindenképpen kényelmes megoldás, ha az üzletek vasárnap is nyitva tartanak. Az egész heti hajtás után, ami sok esetben még szombaton is tart, végre itt a szabad vasárnap, amikor nyugodtan áldozhatnak a fogyasztói társadalom oltárán. Az egész család beül a kocsiba és irány a legközelebbi bevásárlóközpont. S mivel egész nap szabadok, jut idő, hogy nyugodtan szétnézzenek, megvegyenek mindent, amit a családi költségvetés megenged.
A második szempont a bevásárlóközpontok tulajdonosainak szempontja. Ezen nem kell túlságosan sokat agyalni, nyilván foggal-körömmel kiállnak amellett, hogy üzleteik vasárnap is nyitva tartsanak. Ha az embereknek több idejük van nézelődni, akkor nyilván több dolog felkelti az érdeklődésüket, s olyasmit is megvesznek, amit eredetileg nem akartak. Több vásárló, nagyobb forgalom, több profit. Álmodni sem tudnának szebbet.
Aztán van harmadik szempont, a bevásárlóközpontok, üzletek dolgozóié. Ők nap mint nap dolgoznak, nem egyszer több mint 8 órát, és a fizetésük jóval a szerbiai átlagbér alatt van, mindössze 30 ezer dinár körül mozog. Ezek után elvárják tőlük, hogy vasárnap is dolgozzanak, noha ebből anyagi haszna csak az üzletek tulajdonosainak van.
Hogy teljes legyen a kép, ahhoz fontos megemlíteni, hogy minden közigazgatási és oktatási intézmény zárva van hétvégén, az egészségügyi intézményekben pedig hétvégén csak ügyeletet tartanak. A magánkézben lévő gyárak és üzemek is általában megadják a szabad vasárnapot a dolgozóinak. Ha egy kis empátia szorult belénk, akkor nyilván belátjuk, hogy az üzletek dolgozóinak is járna ez, hiszen emberekkel dolgozni szellemileg igen leterhelő. Ha igazán akarjuk, akkor a bevásárlást mindenki meg tudja oldani a hét többi hat napján is. És ha nem töltünk egy egész délutánt a plázában, attól még nem fog összedőlni a világ. Mert azért arra hétköznap is jut időnk, hogy a sarki boltba elmenjünk kenyérért és a szükséges dolgokért. Persze, ez a személyes szubjektív véleményem, amivel Szerbia megmondóembere, Aleksandar Vučić köztársági elnök nem ért egyet. Vučić szerint most, amikor a gazdaság növekszik, nem azon kellene gondolkodni, hogy kevesebbet dolgozzunk, hanem inkább azon, hogy többet. A gazdaságunk nyilván eszeveszett tempóban dübörög, de ha az elnökünk még sokáig marad a megmondóember pozíciójában, akkor félő, hogy a végén nem marad aki dolgozzon, mert mindenki külföldre megy.
Erőteljesen elgondolkodtató, hogy az ország vezetője miért nem a jogiakat követelő szakszervezetek mellett állt ki, hanem az bevásárlóközpontokat, üzletláncokat üzemeltető nagytőkések pártját fogja. Filózni lehet, de már számtalanszor bebizonyosodott, hogy Szerbia a lehetőségek országa a kellő tőkével és kapcsolatokkal rendelkezők számára. A többieknek meg marad a mondás, hogy vagy megszoksz, vagy megszöksz.
