„Szó szerint kitört a háború, a csaták éjjel-nappal folyamatosan zajlanak.” Ezt a mondatot egy olyan kétségbeesett olasz orvos osztotta meg, aki a koronavírus frontvonalán küzd az életekért. Több kapacitásra, emberre, lélegeztetőgépre, arcmaszkra van szükség a járvány megfékezéséhez és a betegek gyógyításához.
Miközben azon kellene fáradozni, hogy minden ember életét védelmezzük, akár koronavírusban szenved az illető, akár egészségügyi dolgozó, akár édesanyja méhében fejlődő magzat, az illetékesek több országban arra használják a humanitárius válságot, hogy életellenes abortuszpárti szabályozásokat hozzanak. Új-Zélandon például meghoztak egy olyan törvényt, ami az abortuszt a születésig engedélyezi. Más szervezetek világszerte folyamatos családellenes tartalmakat osztanak meg a járványhelyzet alatt is, és világszerte tovább folynak az abortuszok. Teszik ezt ebben az időszakban, amelynek az életmentésről kell szólnia.
A koronavírus által legjobban sújtott országokból segélykiáltást küldenek a világnak az orvosok, akiknek munkahelye háborús övezetté vált az elmúlt hetekben.
Lehetőségeikhez mérten nemzetközi civil szervezetek is kiveszik a részüket az életmentésben. A CitizenGO tagjai például egymillió szájmaszkot, illetve százezer palack vizet juttatnak el a kórházakba a betegek és az egészségügyi szakemberek számára azokba az országokba és kórházakba, ahol a legnagyobb szükség van most rájuk. Azonnali, célzott támogatással segítenek azoknak az egészségügyi intézményeknek, ahol nagyon nehéz körülmények között fáradoznak a koronavírus megfékezésén és a betegek gyógyításán.
A járványügyi veszélyhelyzet során sokat halljuk: az emberi élet védelme most a legfontosabb. Vigyázzunk egymásra!
Igen, vigyázzunk mindenkire, idősekre, fiatalokra, kicsikre, legkisebbekre! Az ő védelmükről se feledkezzünk meg, amikor az embereknek egy feladatuk van, vigyázni egymásra! Össze kell fognunk egymásért. A legidősebbekért és a legfiatalabbakért egyaránt. Meghasonlott dolog úgy küzdenünk a sokak halálát okozó vírussal szemben, hogy közben fenntartjuk az abortuszok rendszerét, az ártatlan születendő gyermekek életének kioltását.
A hetekben készült a kép Olaszországban, ahol a csöppnyi új életek a remény jelképei ebben a válságos időben. Értük, a legkisebbekért kérik az életet, a családot értéknek tartó polgárok, szervezetek a szülész-nőgyógyászokat, hagyjanak fel az abortuszokkal, és helyette az életmentésre összpontosítsanak.
Nagy kihívás előtt állunk, hiszen több tízezer ember életét veszélyezteti világszerte a koronavírus. Az életnek szurkolunk, vigyázunk egymásra. Rengetegen a járvány megfékezésén fáradoznak. Fiatalok idős embereknek bevásárolnak, a védelmük érdekében kerüljük a személyes kontaktust, maszkokat varrunk, otthon maradunk, lemondunk a közösségi eseményekről.
Olyan időket élünk, amikor minden képzett orvosra és egészségügyi szakemberre szükség van a gyógyítás és az életmentés területén. Szükség van mindenkire, hogy ebben a válságos időben az abortuszok helyett az életmentésre fordítsák az idejüket és az energiájukat, illetve az egészségügyi ellátórendszer kapacitásait!
A koronavírus okozta veszélyhelyzetben Magyarországon az emberi erőforrások minisztere így rendelkezett az emberi élet és az egészségügyben dolgozók védelmében: „2020. 03. 16-tól tervezett egészségügyi ellátás csak akkor kerül elvégzésre, ha arra sürgős szükség miatt (életveszély vagy tartós egészségkárosodás elkerülése érdekében) kerül sor”.
Magyarországon az abortuszok 97%-a egészséges anyukákat és egészséges babákat érint, nincs szó orvosi sürgősségről vagy életmentésről. Éppen ellenkezőleg: születendő gyermekek életét szakítja meg ez a beavatkozás. Március 15-e óta, amikor elhunyt az első koronavírusos magyar beteg, nyolcszáz születendő gyermek is az életét vesztette abortuszban.
A válságba került várandós kismamáknak, gyermekeiknek és családjaiknak az Együtt az Életért, a Kiáltás az Életért Egyesület, a Várva Várt Alapítvány, az Alfa Szövetség és más szervezetek szakemberei támogatást tudnak nyújtani: segítenek, hogy képessé váljanak a baba fogadására és gondozására (például szállást szereznek, babakelengyét adnak), és segítenek akár a nyílt örökbe adás megszervezésében is, ahol az anya megismerheti a gyermekét örökbefogadó párt. Az egészségügyi dolgozók és a kismamák más jóakarói az abortusz támogatása helyett bátran hozzájuk irányíthatják a bajban lévőket.
Az embereknek e nehéz időkben egy feladatuk van, vigyázni egymásra! Vigyázzunk mindenkire, idősekre, fiatalokra, kicsikre, legkisebbekre! Ha kioltjuk az életet, nem lesz jövőnk. Hiába támogatná akkor az ország a több gyermeket vállaló családokat, mert alig lesz kit támogatni. Elfogyunk.
Az abortuszra készülő barátnőinkbe, leendő kismamákba öntsünk reményt. Szeressük őket és a szívük alatt hordott születendő gyermekeket. És most nagyböjtben, húsvét előtt különösképpen hálával foglaljuk imába azokat az orvosokat és egészségügyi dolgozókat, akik nem végeznek abortuszt, hanem életet mentenek! A csöppnyi új életek a remény jelképei ebben a válságos időben.
