Az ember, különösen a 21. század nyugati társadalmaiban élő ember szereti a szabadságot. Szereti, ha eldöntheti, mikor menjen a boltba, mikor találkozzon a barátaival, mikor járja a várost éjszakába nyúlóan, mikor strandoljon, mikor menjen nyaralni. Tavasszal már belekóstolhattunk abba, hogy milyen érzés, ha mindezt elveszik tőlünk. Az éjszakai és a hétvégi kijárási tilalmat főleg akkor viseltük nehezen, amikor kint hét ágra sütött a nap. Sokak igazságérzetét is sérthette, hogy dolgozni bezzeg el volt szabad menni, de amint az ember hazaért a munkából, már csak a bezártság várta.
Nem is csoda, hogy amikor ismét terjedni kezdett a vírus, és újra emlegetni kezdték a kijárási tilalmat, egyből hangos tiltakozások vették kezdetüket. Mindez persze nem mentség a vandalizmusra, hiszen az érzelmeinket illene tudnunk kordában tartanunk; de hogy az emberekben nagyon erős érzelmek támadtak föl a kijárási tilalom újbóli bevezetésének hírére, az nagyon is érthető. A tavaszt még csak-csak kibírtuk, ott volt a fény az alagút végén, hogy előbb-utóbb vége lesz. Valóban úgy tűnt, hogy véget ért a járvány, és a korlátozások is egyre-másra eltűntek az életünkből. Most pedig attól kell tartanunk, hogy ismét a nyakunkba szakad a karantén, és már megint nem tehetjük ki a lábunkat a lakásból. Nyáron, amikor sok lakásban elviselhetetlen a hőség. Nyáron, amikor kipihennénk az egész éves fáradalmainkat. Akkor, amikor az év egy nagy részét már egyébként is az otthonainkba zárva töltöttük.
Tényleg nem csoda, ha legszívesebben elsírnánk magunkat, még akkor is, ha egyébként egyetértünk azzal, hogy a koronavírus jelentette veszély ellen határozottan kell föllépni, és minimálisra kell szorítani a személyes találkozások számát.
Csakhogy szükségünk van arra, hogy egymással kapcsolatot létesítsünk. Hiába van internet és telefon, ezek nem pótolják teljesen a személyes kapcsolattartás pozitív hatásait. A társas kapcsolatok, a találkozások, a beszélgetések, a közös időtöltések nemcsak a közérzetünkre, de az egészségünkre is jó hatással vannak. Ha a járvány miatt huzamosabb ideig visszavonulunk a falak közé, és ezáltal jelentős mértékben visszaszorítjuk a társas kapcsolatainkat, az nagymértékben próbára teszi a tűrőképességünket. Ha ezt újra és újra meg kell tennünk, és nem tudjuk, mikor lesz mindennek vége, azt előbb-utóbb a mentális egészségünk fogja megsínyleni.
Bezártságban, a többi emberrel való kapcsolattartás elkerülésével kevesebbet mozgunk, kevesebbet vagyunk a szabad levegőn, kevesebbet süt ránk a nap. Ez fokozza például a depresszió kialakulásának valószínűségét, de olyan betegségek kockázatát is növeli, mint amilyenek a szívbetegségek vagy a D-vitamin-hiány. A minket érő stresszel is könnyebben tudunk megküzdeni mások társaságában, ezért aki karanténban van, annak különösen fontos, hogy minél kevesebb stressz érje. Könnyebb helyzetben van az, aki nem egyedül él, vagy kutyája-macskája segíti át a magányos időszakon.
Az ember alapvetően társas lény, akinek szüksége van arra, hogy más emberekkel érintkezzen. Az is igaz, hogy könnyen alkalmazkodunk az új helyzetekhez, így a legtöbbünk akár néhány hónapos bezártsággal is meg tud birkózni anélkül, hogy tartós baj érne minket. Az elszigeteltséghez és a társas kapcsolatok hiányához még hozzátársul a járvány miatt átélt szorongás is: féltjük magunkat, az idős vagy krónikus beteg rokonainkat, barátainkat, aggódunk az egészségügyi rendszer, netán a teljes gazdaság esetleges összeomlása miatt. Az igazi veszélyt talán mégis az jelenti, hogy nem tudjuk, mit hoz a jövő. Vajon mikor szabadulunk meg a bizonytalanságtól, és mikor jelenthetjük ki biztonsággal, hogy a kijárási tilalom és a kötelező távolságtartás végérvényesen elmúlt, és ismét szabadon dönthetünk arról, hogy mikor hova és kivel megyünk?
Mindenesetre nem érdemes a vakszerencsére bízni, hogy hogyan vészeljük át a koronavírusos időket. Ha tudatosan odafigyelünk a mentális egészségünkre, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy testileg-lelkileg épp ugyanolyan egészségesen lépjünk ki a helyzetből, mint ahogy belekerültünk. A pszichológusok szerint fontos, hogy ne vegyük magunkra a világ terheit: azzal foglalkozzunk, mit főzzünk ebédre, ne pedig azzal, hogy hány újabb esetet diagnosztizáltak az elmúlt 24 órában, vagy hogy éppen milyen újabb szigorításokat terveznek bevezetni a döntéshozók. A szakemberek a barátokkal és a rokonokkal való kapcsolattartásnak is nagy jelentőséget tulajdonítanak, még akkor is, ha csak telefonon vagy az interneten keresztül van erre lehetőségünk. A mindennapokat könnyebben átvészelhetjük, ha kialakítunk egy napi rutint, és ha rendszeresen foglalkozunk a hobbijainkkal, amikor pedig megtehetjük, menjünk ki a szabadba. A nyaralást pedig ebben az évben is megoldhatjuk az országhatárok lezárása vagy a járatok lemondása miatti aggodalom nélkül: elég egy napernyő, egy hűtőláda, egy jó könyv, és akár napokat is eltölthetünk teljes boldogságban, zavartalanul a Tisza-parton vagy a medence mellett.
Csak siessünk vele, nehogy egy újabb kijárási tilalom miatt erről is lemaradjunk!
