Minden évben szeptember 21-én ünnepeljük a hála világnapját. A történet egészen 1965-re nyúlik vissza, amikor Hawaii szigetén megtartott ENSZ-találkozón megfogalmazták, hogy itt az ideje megbecsülnünk és hálát adnunk mindazért a sok jóért, ami körülvesz minket. A résztvevők ígéretet tettek arra, hogy minden évben hazájukban megtartják a hála napját. Ebből a megfontolásból nőtte ki magát a világban évente megrendezésre kerülő eseménnyé.
A hála világnapja alkalom arra, hogy kifejezzük elismerésünket, hálánkat életünkért, családunkért, barátainkért, tulajdonképpen bármiért, ami a szívünket örömmel tölti el. Fontos, hogy önmagunkba nézzünk és megtaláljuk belső békénket, harmóniánkat a világgal. Annyi mindenért lehetünk hálásak, de legtöbbször természetesnek vesszük a hétköznapi csodákat.
Biológiai és pszichológiai kutatások egybehangzóan azt igazolták, hogy a hála érzete gyógyító hatású. A hálás ember képes felismerni és értékelni az életben a jót, ez pedig kedvezően hat a közérzetére, valamint az egészségi állapotára. Hatékonyabban néz szembe a problémákkal és a feszültségekkel.A hála javítja az emberi kapcsolatokat, csökkenti a megszokottság érzését. Megerősíti az önértékelés és az önbecsülés szintjét. A hála érzete azonban nagyon ritka a mai rohanó világunkban. Mi emberek mindig többre és jobbra vágyunk, nem figyelünk senkire és semmire, néha még magunkra sem. Csak arra tudunk fókuszálni, amit el akarunk érni, amire szükségünk van, illetve amit sajnos nem kaptunk meg az élettől. Nagyon kevesen adnak hálát a hétköznapi dolgokért.
Hálásnak lenni több módon lehet. Az egyik legegyszerűbb módja, az első lépcsőfok, hogy köszönetet mondunk valamiért, amink van. Hálát tudunk érezni azért, ami jó az életünkben, amit megkaptunk, amit szerettünk volna elérni. Örülünk, hogy egészségesek vagyunk, van családunk, vannak barátaink, tiszta víz folyik a csapból, vagy, hogy nem kell éhesen lefeküdnünk. A következő lépcsőfok, mikor hálásak tudunk lenni olyanért is, ami nem jó az életben. Azért, amit szerettünk volna, de nem kaptunk meg, vagy megkaptunk az élettől, de nem szerettünk volna. Hálásak tudunk lenni olyanért, ami fáj, ami kihívást okoz, ami meggyötör, mert össze tudjuk kapcsolni mindezt valamilyen céllal. Rájövünk arra, hogy ezek azok a dolgok, amik igazán formálnak, alakítanak bennünket. Az életnek az a fajta ajándéka, amivel terel valamerre bennünket. Szükségünk van olyan dolgokra is, amik nem feltétlen működnek jól, ahhoz hogy képesek legyünk tanulni és fejlődni. Hiszen mindenből lehet tanulni. Minden okkal történik velünk, tanítás vagy tapasztalatszerzés céljából.
Az év elején a koronavírusssal kapcsolatos hírek szinte csak negatívat sugároztak az emberek felé. Ami teljesen érthető, hiszen szörnyű dolgokról van szó. Az aggodalom, a pánik, az ijedtség mögött azonban a jó dolgok teljesen háttérbe szorultak. Ennek ellenére akadtak olyanok is, akik nem a negatívra koncentráltak. Még a nehéz helyzetben is találtak jót. Sokszor halljuk, minden rosszban van valami jó, ami valóban így is van. A rendkívüli helyzet ideje alatt mindenki megtanulta sokkal jobban értékelni a dolgokat, azt, amije van. Megtanultuk értékelni az életünket, egészségünket, az orvostudományt és az egészségügyi dolgozóinkat. Megértettük, hogy az egészségünkkel foglalkozni kell. Sokkal több időt tudtunk eltölteni a családunkkal, amiért hálásak lehetünk.
Rengeteg ember nem értékeli a természetet. Szeretek kirándulni, viszont eddig akárhova mentem, szinte mindenhol láttam eldobált szemetet. Amikor viszont el voltunk szigetelődve, és csak a legszükségesebb dolgok miatt léphettünk ki otthonunkból, talán a természetet is megtanultuk jobban értékelni.
A hétköznapokban is vannak dolgok, amelyekért hálásak lehetünk. A hálával elismerjük azokat az ajándékokat, amelyeket az élet adott nekünk. Mindenki más és más helyzetben van, mindannyiunk élete más.Sokunknak nehéz a jelenben élnünk, és értékelnünk azokat az adottságokat, szépségeket, melyekkel rendelkezünk. Ritkán fordul elő, hogy megállunk, és végiggondoljuk, miért is lehetünk hálásak.Akár hívő valaki, akár nem, akár az életnek, a sorsnak vagy a szerencsének hálás, nem szabad elfeledkezni erről az érzésről. Mindenki, kivétel nélkül találhat az életében olyat, amiért hálás.
