Amikor 2008-ban az UNICEF kezdeményezte, hogy október 15-e nyilváníttasson a kézmosás világnapjává, még nem sejthettük, hogy 12 évre rá mennyivel gyakrabban válik napi rutinunkká „a kezek bőrfelületének szennyeződéstől, illetve a kórokozó vírusoktól, és mikroorganizmusoktól való eltávolítása”. Csakhogy ez a felfedezés nem új keletű, és nem a koronavírus-fertőzéstől tartó óvintézkedések miatt találtatott ki. A kezek szakszerű fertőtlenítésének fontosságára még a 19. században hívta fel a nyilvánosság figyelmét az orvostudomány. Semmelweis Ignác kapott is felfedezéséért a kortársaitól bőséges kritikát, no meg megvetést. Mára már tudjuk, korszakalkotó felfedezése volt ez az életében hányattatott, lenézett orvosnak, az anyák megmentőjének.
Gyermekkorunkban gondoskodó szüleinktől megtanulhattuk, hogy ha máskor nem is, de az illemhely után, koszos dolgok megfogását követően, étkezés előtt, mindig vegyük kezünkbe a szappant, és gondosan, alaposan sikáljuk át a tenyerünket, és aztán az ujjaink közül is öblítsük ki a szennyeződést. Ezt igazolja a legnépszerűbb internetes adattár is, ahol azt olvashatjuk, hogy rendkívül fontos megtisztítani a kezeinket olyan betegségek megelőzése érdekében, mint a hasmenés vagy a kolera. No meg a különféle légzőszervi megbetegedések, mint az influenza, vagy a megfázás esetén is segíthet a védekezésben, írják az aktuális idei világhálós bejegyzések. Ennek oka pedig az, hogy a kézről könnyen kerülhetnek az ilyen-olyan betegségeket okozó kórokozók a nyálkahártyába. Más se kell, csak piszkos, vagy tisztának hitt kézzel megérinteni a szemet, az orrot, vagy a szájat. Ha ezt korábban a szülőknek nem is sikerült a gyermekük tudatában rögzíteni, hát ettől az évtől már mindenki kívülről fújhatja a koronavírusnak köszönhetően. Ha ez a szokás egy pillanatra is feledésbe merülne, a hivatalokban, üzletekben ránk köszönő, a maszk használatra vonatkozó felszólítás, és az ajtóba készített fertőtlenítő szeres flakon újra emlékeztet bennünket.
A Wikipédia azt is írja, hogy ha a szappan és víz nincs elérhető közelségben, akkor a hamu is megfelelő lehet a kézmosási célra. És valóban, amíg még a vegyszerekkel teli mosogatószert nem kezdték el ipari méretekben gyártani, nagymamáink, dédijeink bizony hamuval mosták csillogó-villogóra az étkészletet használat után. Aztán meg a mosogatóvizet hátra löttyintették az udvarba, és az edényekre ragadt maradékot összecsipegették a baromfik, amiknek a húsát félelem nélkül fogyasztotta a család.
A mai túlsterilizált világban zavarba ejtő választék köszönt ránk kézmosó szerekből, szappanokból. A bevásárlóközpontok rogyadozó polcairól, színes, a szemnek tetszetős, a tudatalattira ható műanyagban sorakozó, illatosabbnál illatosabb, ilyen-olyan, az antibakteriális hatékonyságot nagybetűkkel reklámozó mosó-tisztító és pipere termékek közül válogathatunk. Ami érdekes, hogy szinte megváltást ígérnek ezek! Nem csupán tiszta, de ápolt kezeket is, hidratált, pihe-puha babapopsi bőrt. Nem mellesleg mindezzel együtt felhőtlenül mosolygó, hibátlan fehér fogsort, sima arcbőrt láthatunk egyebek mellett a reklámfilmekben. A vicc az egészben, hogy egyes tanulmányok azt állapították meg, hogy a hagyományos szappan teljesen olyan hatásos kézmosás alkalmával, mint a kétszeres áron megvásárolható, antibakteriálisnak hirdetett társa. Mert hogy a titok nyitja abban áll, hogy bármilyen szappan habjával egész egyszerűen lemosódnak a kórokozók.
Viszont az interneten olvasható cikkek egyik következő mondata akaszthatja csak meg igazán a koronavírussal terhelt napjait élő olvasó szemét. Legfőképpen annak, aki az üzletekbe, hivatalokba belépve már automatikusan fürkészi szemével a bejárathoz készített pumpás kézfertőtlenítőszer-adagolót. Merthogy a Wikipédia azt írja, a kézfertőtlenítő folyadékok, gélek és habok használatát kórházi környezetben ajánlatos alkalmazni. Bebizonyított ugyanis, hogy otthoni használatra hatékonyabb az alapos, szappannal történő kézmosás.
Ki érti már ezt a támpontjaiból teljesen kifordult világot?! Most akkor igazából mi a baj azokkal a kézfertőtlenítő valamikkel, amiket kikészítenek nekünk az üzletek, hivatalok bejáratához? Kicsit olyan ez is, mint a hamu, meg a szinte lemoshatatlan illatú-állagú mosogatószerek esete. Csak sejthetjük, hogy a régen bevált módszer is teljesen megfelelne, sőt talán egészségesebb, jobb, hatékonyabb lenne, de a gazdasági érdekeltségek és a lustaság mentén mindenki „mossa a kezeit”. Az egyszerű kézfertőtlenítésre odakészített fújható folyadéknak jelentősen kényelmesebb a használata, mint egy pocsolyát okozó lavór víznek és egy egyszerű szappannak.
