Advent időszakában az ablakokban gyakran láthatunk menóra gyertyákat világítani. Ennek oka az lehet, hogy a két ünnepet sokan összekeverhetik, összemoshatják, holott az ablakban égő gyertyák nem az adventet szimbolizálják, hanem a zsidó hanuka ünnepet.
Adventum Domini az Úr eljövetelét jelenti. Ez az ünnepkör a Megváltó születésére történő várakozás időszaka, amely a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól december 25-ig, vagyis karácsonyig tart. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik és vízkeresztig, január 6-ig tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Jézus születése előtti várakozáson felül az Úr eljövetelét várjuk a saját életünkben is. Keresztény életvitelünkkel megpróbálunk minél közelebb kerülni Istenhez, Jézus tanításához, és felkészülünk Jézus Krisztus második eljövetelére, az utolsó ítéletre is. Az adventi koszorú készítése új keletű szokás. Az első adventi koszorút 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el, egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül mindennap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorút általában fenyőágból készítjük, melyet négy gyertyával díszítünk, amelyek színei a katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. A gyertyákat vasárnaponként gyújtjuk meg, minden alkalommal eggyel többet, és a növekvő fényük Jézusnak, vagyis a világ világosságának eljövetelét szimbolizálja.
A gyertyák ezenkívül a hit, a remény, a szeretet és az öröm szimbólumai, amelyek egy-egy személyre is utalnak. A hit Ádámra és Évára, vagyis azokra utal, akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást, a remény pedig a zsidó népre utal, amelynek Isten megígérte, hogy közülük származik a Messiás. A szeretet fogalma Jézus eljövetelének hírnökéhez, Keresztelő Szent Jánoshoz köthető, az öröm, amelyet a rózsaszín gyertya szimbolizál, pedig a Jézust megszülő Szűz Máriára utal.
A hanuka (héber kifejezés, jelentése felszentelés) az egyik leghosszabb, nyolc napig tartó zsidó ünnep, a fény ünnepe. A zsidóság a Makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére, a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik. A hagyomány szerint miután a Makkabeusok visszafoglalták a Templomot, megkezdődött a nyolc napon át tartó megtisztítási és újjáavatási ceremónia, de a visszafoglalt Templomban csupán egyetlen korsó kóser olajat találtak, amellyel meggyújthatták a hétágú szent gyertyatartót, a menórát. Ez azonban csak egy napra volt elegendő. Tudták, hogy legalább nyolc napba telik, amíg új, tiszta olajat tudnak készíteni, mégis teletöltötték vele a Templom nagy menóráját, és meggyújtották lángjait. A legenda szerint csoda történt, és nyolc napon át égett, egész addig, amíg az új megszentelt olaj elkészült. Erre a nyolc napra, és egyben erre a csodára emlékeztet a kilencágú gyertyatartó, a hanukkija. Ezért van az, hogy a hanuka lángjainak a törvény szerint az ablakban kell égniük, hogy a járókelők lássák őket. Ez a gyertyatartó ugyanakkor nem tévesztendő össze a zsidóság egyik legrégebbi jelképével, a menórával, amely hétágú és a Mózes által látott égő csipkebokrot szimbolizálja. A menórának, mint Isten jelenléte szimbólumának minden időben és minden helyzetben fényesen kell világítania. Az ortodox körökben nem gyújtják meg a menórát, mert ezt tartják Isten tökéletes jelenléte szimbólumának, amely majd csak a Messiás eljövetelével fog bekövetkezni. Eredetileg a menóra olajlámpás volt, csak sokkal később, a gyertya feltalálása után vált gyertyatartóvá.
A hanuka azok közé a zsidó ünnepek közé tartozik, melyek nem a Tórán alapulnak, és abban egyedi, hogy egy hadi eseményt örökít meg, valamint a nem zsidók körében ez a legismertebb zsidó ünnep. A hanukának azonban semmi köze a karácsonyhoz. Azért gondolhatják sokan, hogy a két ünnepnek köze van egymáshoz, mert nagyon közel esnek egymáshoz, valamint mindkét ünnep esetében gyertyákat gyújtanak, és a gyerekek ajándékokat kapnak. Az ünnepek és szimbólumaiknak ehhez hasonló összemosódása arról is beszél, hogy a vallási ünnepeket gyakran deszakralizálják, és csupán a szokás vagy a helyi hagyományok tükrében ülik meg. Az ünnep eredeti jelentése, tartalma a homályba vész, és az így keletkezett űrt a fogyasztói társadalom vásárlási láza tölti meg.
