Azt mondja Lao-ce a taoizmus alapkönyvében, a Tao-te kingben: „A Tao (az Út) olyan, mint az üres tartály, amelyben úgy merítkezhetsz meg, hogy meg sem töltöd. Nincs alapzata, és minden dolog belőle ered. Benne minden keserűség édes lesz, minden csomó megoldódik, minden hullámzás elcsendesül, minden akadály elgördül. A Tao mély forrás, amely soha nem szárad ki.”
A kínaiak úgy küszöbölik ki az ellentéteket, hogy összebékítik őket. Ezzel szemben a nyugati tradíció szerint az ellentétet úgy kell kiküszöbölni, hogy kizárjuk az ellentét egyik oldalát.
Az ősi Kínában az emberek a természetben lezajló folyamatok és azok egymással való viszonyának vizsgálatára nagy hangsúlyt fektettek. A dolgokat nem elkülönült létükben, önmagukban vizsgálták. A világot egy harmonikus, holisztikus egységnek tekintették, amelyben önmagában nem létezhet lény vagy forma (senki és semmi). A létezés csak az őt körülvevő környezethez való kapcsolódás és viszony keretében lehetséges. Ezeknek a kölcsönhatásoknak a vizsgálatával, rendszerezésével alkották meg a jin-jang elméletet, ami nagyon jól, átlátható összefüggésekkel modellezi az univerzum bonyolult eseményeit. A természet törvényeinek ezen megfeleléseit alkalmazták a társadalmi jelenségekre is.
A jin-jang elve abból az ősi kínai elképzelésből ered, hogy minden emberi, természeti és világegyetemi jelenség két egymással ellentétes (de nem szemben álló) ősprincípiumból áll, a jinből és a jangból. A jin és a jang fogalma a természet megfigyeléséből ered. A jin eredetileg a hegy árnyékos oldalát, a jang pedig a hegy napos oldalát jelentette. Ahogyan fény és árnyék kölcsönösen feltételezi és kiegészíti egymást, úgy található meg ez a két ellentétes lényeg minden létezésben és történésben. A jin a női princípium, a jang a férfi princípium; e két princípiumnak mindig egyesülniük kell és ki kel egészíteniük egymást.
Az emberi agynak két féltekéje van. A bal agyfélteke végzi a racionális képességeket igénylő, illetve technikai feladatok megoldását. Működtetése a férfiakra jellemző. A jobb félteke ellenben az intuíció, az affektív és emocionális képességek helye, amely inkább a nőket jellemzi. Számos pszichológus megjegyezte, például Jung is, hogy a modernitásban a nemek egyenjogúsága ellenére a férfimentalitás, a férfisztereotípiák dominálnak. A múltban a nő megőrizte a maga női pszichikumát, szeretetével hatása alá vonta a férfit, bár látszólag ez utóbbi játszott domináns szerepet. Ma a nő ezzel szemben a férfival való egyenlőségre törekszik, nemcsak a jogok és a munka terén, amint az helyes is, hanem gondolkodásában és érzéseiben is. Világunkban viszont az egyenlőség helyett az ember a pszichikai uniformitás, vagyis a lelki egyformaság felé tart.
Kultúránkban túlsúlyba kerültek a férfias vonások: az élet racionális, gazdasági, törvényi és jogi vonatkozásai, valamint a konfliktusok, az erőszak, a háború. Ugyanakkor sorvadóban vannak a női értékek: az érzékenység, a költészet, az intuíció, a gondoskodó szeretet, a családi egyesülés, a vallásos intuíció. A teremtés könyve szerint Isten az embert saját képmására teremtette: „Férfinak és nőnek teremtette őket (Ter. 1. 27)”. A férfi és a nő azonban elvesztette típusos karakterét, vagyis azokat az értékeket, amelyek Isten képmását formázzák, ezért az embernek nehezebbé is vált, hogy higgyen Istenben.
A két princípium valamelyikének hiánya, az egyensúly hiánya civilizációs válsághoz vezethet. Ugyan az ész hozta létre a racionalizmust, a pozitivizmust, a közönyösséget és azt a roppant tudományos és technikai fejlődést, amely mai világunk jellemzője, de a női princípium, és az őt jellemző vallásos intuíció nélkül mindez erkölcsi zülléshez és rossz egyéni, társadalmi közérzethez vezethet. A vallási intuícióhoz viszont ha nem társul a hit mellett szóló érvek ismerete, csupán vak hit vagy valamiféle babonaság, magánvélemény lesz. Az egyensúly, a harmónia megbontásának egyik legszembetűnőbb bizonyítéka a bolygónkkal kapcsolatos viszonyunkban érhető tetten. Ahelyett, hogy az ajándékba kapott Földünket óvnánk és gondoznánk, kiaknázásával és szennyezésével lassan élhetetlen sárgolyóvá változtatjuk.
