A szentté avatás lényegét tekintve spirituális üzenet, az életszentség ünnepe. Két legendás pápát, a jó pápaként emlegetett XXIII. Jánost és II. János Pált, a béke pápáját avatják szentté április 27-én, vasárnap. Szolgálatuk stílusát az emberekhez való közelség, a befogadás, a szerető gondoskodás jellemezte.
II. János Pál pápa a világtörténelem egyik óriása volt. Karol Józef Wojtyła néven született 1920-ban a Krakkóhoz közeli Wadowicében. Lengyelország náci megszállása alatt először egy kőfejtőben, majd a Solvay vegyi gyárban dolgozott. 1942-ben kezdte el tanulmányait a krakkói, illegalitásban működő szemináriumban. Ebben az időben tagja volt egy szintén földalatti színháznak is. 1946-ban szentelték pappá, római tanulmányi évei után különféle krakkói plébániákon és egyetemeken szolgált. 1958 szeptemberében Krakkóban püspökké szentelték, 1964-ben érsekké nevezték ki, majd 1967-ben bíborossá avatták. Részt vett a II. vatikáni zsinaton, fontos szerepe volt a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció megfogalmazásában.
1978. október 16-án választották pápává. Homíliájában hangzottak el a híres Ne féljetek! szavak. A legek pápája, mivel 455 év óta ő az első nem olasz, és az összes addigi pápa között a legelső szláv egyházfő, valamint ő volt az első pápa, aki meglátogatott egy zsinagógát. Minden elődjénél több egyházi és állami vezetővel találkozott. A fiatalok iránti szeretete vezette, amikor meghirdette az ifjúsági világnapot, amely által 19 alkalommal találkozott a fiatalok millióival. Több mint 100 utazást tett külföldre, nagyobb utat járt be, mint az összes addigi pápa, a világsajtó hamar el is keresztelte „utazó pápának”. Mehmet Ali Ağca, a Szürke Farkasok terrorszervezet tagja 1981-ben merényletet követett el ellene, a pápa súlyosan megsebesült, de a felépülése során megbocsátott támadójának.
Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. Társadalmi kérdésekben egyaránt kritizálta a „létező” szocializmust és a kapitalizmust. Szorgalmazta a keresztény gyökerek megemlítését az Európai Unió alkotmányában. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen. Az egyházat bevezette a harmadik évezredbe, visszahozta a fiatalságot az egyházba, lelki erőt adott a diktatúrák legyőzéséhez, majdnem félmilliárd embert szabadított fel, és egyesített egy kontinenst anélkül, hogy egyetlen lövés eldördült volna.
2005. április 2-án halt meg Rómában, és már a temetésén azonnali szentté avatását követelték a hívők a Santo subito! feliratú transzparensekkel. Ezt követően XVI. Benedek az előírt időnél korábban elindította elődje kanonizációs eljárását, majd 2011. május 1-jén boldoggá avatta.
A 2001-ben boldoggá avatott XXIII. János pápa a XX. század egyik legnagyobb hatású személyisége volt. A hidegháború, a berlini fal felépítése, az űrutazások, a vietnami háború és Kennedy meggyilkolásának korára eső rövid pápasága (1958–1963) alatt szinte forradalmasította a katolikus egyházat.
Angelo Giuseppe Roncalli a Bergamo melletti Sotto il Montéban született 1881-ben. Bergamóban és Rómában tanult. Szegény földműves családból származott, kivételes tehetsége, a szenvedők iránti mély együttérzése és papi elhivatottsága már kisgyermekkorában megnyilvánult. 1904-ben szentelték pappá. A szemináriumon is az egyik legkiválóbb növendéknek tartották, de a Vatikánban felajánlott jelentős beosztás elfogadása helyett visszatért szülőföldjére, Bergamo környékére. Az I. világháborúban tábori lelkész. Különböző feladatokat lát el Rómában, leginkább a missziók területén. 1925-ben Bulgáriába került apostoli nunciusként, ahol az ortodox egyházzal való megbékélés ügyében fáradozott. Diplomáciai szolgálatát Törökországban és Görögországban is folytatta. A második világháború alatt Isztambulban a német nagykövet segítségével sikerült megmentenie 600 zsidó gyerek életét. 1944 decemberétől franciaországi nuncius. 1953-ban velencei bíborossá, 1957-ben pedig velencei pátriárkává nevezték ki, majd XII. Pius halála után, 1958. október 28-án pápává választották. 1959. január 25-én a „falakon kívüli” Szent Pál-bazilikában meghirdeti a II. vatikáni zsinat összehívását, majd azt 1962. október 11-én nyitotta meg a világ püspökeinek részvételével. 1963. június 3-án halt meg.
A bíborosok többsége csak átmeneti megoldásnak tekintette Roncalli pápaságát, ő azonban a II. vatikáni zsinat összehívásával – súlyos betegsége és a Vatikán hangadóinak heves tiltakozásai ellenére – vállalta a harcot legfőbb céljai, az egyház megújítása, a keresztények egységének előmozdítása és a világ felé való nyitás megvalósításáért.
A két pápa szentté avatása a keresztény világ egyik legvártabb eseménye: mindezt bizonyítja, hogy Rómába mintegy 3 millió zarándokot várnak, a szentté avatást pedig 33 kamera és kilenc műhold segítségével közvetítik a Szent Péter térről. A kamerák közül 13 három dimenziós, 15 pedig nagy felbontású képeket rögzít, és az eseményt a televíziós adáson kívül húsz ország mintegy ötszáz mozijában közvetítik.
