A jelen időpontban nem lenne szerencsés Ferenc pápa kínai látogatása – mondta a Corriere della Serra olasz napilapnak adott interjújában Hongkong korábbi püspöke, Joseph Zen Ze-kiun bíboros. A 82 éves nyugalmazott bíborost a Corriere arról a kínai és az olasz sajtóban megjelent hírről kérdezte, mely szerint Ferenc pápa lehetne az első katolikus egyházfő, aki előtt megnyílnak Peking kapui, és a pápa még az év vége előtt Kínába látogathat.
Ahogyan a Magyar Kurír Katolikus Hírportál írja: Joseph Zen Ze-kiun válaszában kijelentette, Kínában nincs sem polgári, sem vallásszabadság. Nem lát párbeszédre utaló jeleket, és úgy gondolja, ha Peking kezet is nyújtana, a jelenlegi helyzetben ez hazugság lenne. A bíboros jól ismeri a katolikus egyház helyzetét Kínában, elmondta: a katolikus püspökök rabszolgák, a kommunista párt megtagadja tőlük a tiszteletet, és meg akarja őket fosztani méltóságuktól is. Fenyegetés alatt tartja családjaikat, vagy elfogadhatatlan ígéretekkel csábítja őket. Véleménye szerint Peking manipulálná Ferenc pápa látogatását. A bíboros szerint a bátor katolikusok nem találkozhatnak vele, miközben a kommunista párt azokat a püspököket vonultatná fel, akiket a párt nevezett ki és a katolikus egyház kitagadott.
Kína 1,3 milliárd lakosából kereken 13 millió a katolikus. Számuk a hatóságok nyilvántartása szerint mindössze 6 millió. A kínai katolicizmus megosztott: a rezsimhez hű államilag engedélyezett és elismert Kína Katolikusainak Patriotista Egyesülése mellett működik a föld alatti, Rómához hű katolikusok közössége, akiknek a száma a becslések szerint eléri a 6 milliót, és napról napra nagyobb. A patrióta egyesülés 1957, illetve a kínai kulturális forradalom (1966–1976) óta az állam engedélyével működhet, de a római pápa nem nevezhet ki püspököket Kínában, az ország alkotmánya ugyanis tiltja, hogy külföldön tartózkodó személy joghatóságot gyakoroljon Kína területén. Az egyesülés nem akar szakadár egyház lenni, elismerik a pápa hatalmát hitbeli kérdések eldöntésére, csak a püspöki kinevezések kérdésében akarnak függetlenedni a pápától. Kína 2006-ban vallásszabadságot hirdetett ki, de az elemzők szerint ez még messze elmarad a világ nyugati felében megszokott jogoktól. A vallásgyakorlást nem kéri számon, azért nem tartóztatnak le senkit, mert keresztény. A jogszabályok viszont előírják a prédikációk tartalmát, és csak kijelölt helyeken lehet Bibliát kapni. A rendészeti szerveknek jogában áll félbeszakítani az istentiszteleteket, hogy igazoltassanak. Akik illegális helyeken osztogatják a Bibliát, vagy azok a papok, akik nem lépnek át a patrióta egyesülésbe, zaklatásoknak vannak kitéve, és elzárást kaphatnak. Az utóbbi években a kínai vezetőség nyomására továbbra is szenteltek Kínában püspököket Róma beleegyezése nélkül. A kínai katolikusok többsége elhatárolja magát a patrióta egyesüléstől, és ezért fokozott rendőri zaklatásnak vannak kitéve. A nyomás a földalatti egyházon az utóbbi időben határozottan erősebb lett: 64 templomot károsítottak meg, kereszteket szedtek le, berendezéseket törtek össze, egész épületrészeket romboltak le.
A két csoport közötti viszony nagyon kényes, például a kormány által kinevezett püspökök közül többen utólag kérték, és meg is kapták a pápától püspöki joghatóságuk jóváhagyását.
A protestánsok számára azonban nem létezik a külföldi vezető problémája, és ezért, bár a kommunista hatalomátvételkor jóval kevesebb protestáns volt Kínában, mint katolikus, számuk az utóbbi években rohamosan növekszik. Nehéz megállapítani, hogy mennyien vannak, mert többségük házi egyházi közösségekben gyakorolja vallását. A protestáns keresztények összlétszámát nehéz megbecsülni: egyes becslések szerint 40 milliónyian, más becslések szerint 60 vagy 100 milliónyian vannak.
Mindent összevetve a nem regisztrált keresztény hívők száma 40 és 110 millió között van, pontos adatot nem tud senki. A kínai kormány mindent az ellenőrzése alá akar vonni, a nem regisztrált keresztény hívők növekedését nagyon nehezen viseli, hiszen a kereszténység olyan szervezet lett, amely a második legnagyobb szervezetnek mondható az állam után, a párttagsága ugyanis „csupán” 74 milliót számlál. Ha figyelembe vesszük, hogy Kína lakosainak száma jelenleg 1,3 milliárd, e nagy szám még mindig kisebbséget jelent.
