Nem kell túlzottan csodálkoznunk azon, hogy az ateista és a közömbös ember nem lát érvet, hogy higgyen. Ugyanakkor az is, akinek kisebb hite van, aki megvizsgálja az érveket és el is fogadja őket, zavarba jön és tétovázni kezd, ha a hit olyan elemei kerülnek szóba, amelyek túlmennek a mindennapi tapasztalatokon. Az igazi nehézséget a nem látható és nem beszélő, test nélküli Isten okozza, aki mégis látja, hallja az embereket, aki ismeri a jövőt, dolgozik az anyaggal. Ilyen nehézséget jelent például a túlvilág is.
Sokunknak ismerős a materialisztikus szlogen, miszerint „senki sem tért vissza a túlvilágról”. A mennyországról és a szellemekről szóló viccek tömkelege teszi nevetségessé azt, aki hisz valami jelenésben, a túlvilágban vagy a feltámadásban. Sőt, a Bibliában szereplő jelenéseket is sokan nevetségesnek tartják, a Szentek életéről nem is beszélve. Általános vélemény, hogy nincsenek komolyan vehető jelenések, amelyeket dokumentálni és bizonyítani lehetne.
A nyugati társadalom a hit és a túlvilág iránt ugyan szkepticizmussal viseltetik, de ez nem akadályozza meg abban, hogy élénk érdeklődéssel, homályos és általános hiszékenységgel reagáljon olyan jelenségekre, amelyek a másvilággal való kapcsolatra, kommunikációra látszanak utalni. Sok Krisztushívő és teológus ugyanakkor szánakozva tekint e paranormális jelenségekre, amelyeket a mai spirituális káosz egyik jellemvonásának tekintenek.
A parapszichológia olyan eseteket dokumentál, amelyek egy vallásban hihetetlennek tűnhetnek: olyan személyeket, akik testük közvetítése nélkül távoli eseményeket ismernek meg (látnokság), üzeneteket kapnak meg és válaszolnak ilyen módon (telepátia), a nem létező jövőt ismerik (praecognitio), fizikai kapcsolat nélkül hatást gyakorolnak az anyagra (telekinézis), testük nélkül távoli helyekre mennek, kívülről látják, ami velük történik (bilokáció).
Számos tudós nagy gyanakvással tekint a parapszichológiára, mert a szót sokan különféle titokzatos jelenségek, határterületek és áltudományok garmadájával társították az elmúlt évtizedekben. Holott a parapszichológia nem foglalkozik asztrológiával, ufókkal, jeti keresésével, vámpírokkal, alkímiával és varázslással sem.
A parapszichológia lassan tudománnyá válik. Ez sok ezer laboratóriumi kísérlet eredménye, amelyeket a 30-as évektől kezdve a durkhami (Észak-Karolina) Duke egyetemen Joseph Bank Rhine iskolája hajtott végre és kétséget kizáróan bebizonyította, hogy léteznek extraszenzorális jelenségek. Ma több száz egyetemen, vagy egyetemi szintű kutatóközpontban tanulmányozzák a parapszichológiai jelenségeket. Ha definíciót keresünk, akkor a parapszichológia a természettudományos megismerésnek egy olyan szakterülete, amely az élőlények és környezetük közötti jelenlegi ismereteinkkel nem magyarázható kölcsönhatásokat vizsgálja.
A legtöbb parapszichológiai áramlat és iskola elismeri, hogy a fenti esetekben a cselekvő személy érzékszervektől és idegrendszertől függetlenül lát, tapasztal és cselekszik. Ezekben az esetekben az ember kilép abból a tér-idő dimenzióból, amely a testünket és a megszokott szenzitív agyi megismerésünket meghatározza és belép a lélek dimenziójába. Ha továbbgondoljuk az egészet, akkor a lélek a földi életben külön tud válni a testétől, látni és cselekedni képes, akkor nyugodtan gondolhatjuk, hogy akkor is meg tudja tenni, ha a test már nem működik. Ezt bizonyítják a szentek jelenései és a hirtelen gyógyulások is.
A túlvilág és a lélek állapotának továbbgondolása csak ezután következik. A dogmatika szerint a lélek közbülső állapotban van a halál és a feltámadás között. A Szentírás kifejezései és a hagyományos tanítás szerint az egyetemes föltámadás Krisztus második eljövetelekor következik be. A személy halála után különítélet van, amellyel együtt jár a jutalom vagy a büntetés, az üdvösség vagy kárhozat, illetve a tisztulás. Ugyanakkor vannak, akik felvetik, hogy a föltámadás azonnal bekövetkezik az egyes ember halála után. Vannak, akik erre gondolnak azzal a megalapozással, hogy az ember a halállal kilép az idő és a tér kereteiből, és így az egyéni föltámadás egybeeshet a világvégi föltámadással. Ismét mások azzal érvelnek, hogy a halállal megkezdődik az ember számára az örökkévalóság állapota, és az nem enged meg semmiféle közbülső állapotot. Hogy mi történik a halál után, pontosan nem tudhatjuk, ám ha a jelenésekkel kapcsolatos kutatások igazak, a vallás és a tudomány között a parapszichológia töltheti be az összekötő híd szerepét.
