Ferenc pápa a múlt héten levelet küldött Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárhoz, amelyben arra kéri a nemzetközi közösséget, hogy tegyenek meg mindent az iraki erőszak megállításáért. Levelében megjegyzi, hogy a XX. század tragikus tapasztalata és az emberi méltóság legalapvetőbb fogalma kötelezi a nemzetközi közösséget, különösképpen a nemzetközi jog előírásain és mechanizmusain keresztül, hogy tegyen meg mindent, amit tud, az etnikai és vallási kisebbségek elleni módszeres erőszak megállítására és megelőzésére.
Felvetődik a kérdés, hogy egy olyan egyház, amelynek legfőbb parancsolatai közé tartozik az ölés tilalma, hogyan vélekedik egy esetleges háborúval kapcsolatban. A katolikus egyházban az idők folyamán a háború értelmezése különböző változásokon ment keresztül. Az Újszövetség, Jézus Krisztus tanítása nem ad forgatókönyvszerű eligazítást a háború kérdésével kapcsolatban, ugyanakkor az ősegyházban sem volt egységes álláspont a katonai hivatás megítélésében. A Milánói Ediktum után következik be radikális fordulat, és jelenik meg elméleti szinten a háborúhoz való jog kérdése. Az első nagy elméleti megfogalmazását a „bellum justum”, vagyis az igazságos háború kérdésének Szent Ágoston püspök végezte el műveiben, de számára a probléma elsősorban teológiai jellegű volt. Szt. Ágoston az igazságos háborút a felebarát szeretetéből vezette le, alapparadigmáját a támadó – áldozat – (keresztény) szemlélő háromszögben mutatja be. Mivel a szemlélő szereti az áldozatot, ezért megvédi; de mivel a támadót is szereti, csak abban a mértékben használ vele szemben erőszakot, amennyiben ez ártalmatlanná tétele érdekében szükséges.
A harc jogossága a felek álláspontjainak az isteni igazsághoz való közelségétől függött. Ennek mércéjét Aquinói Szt. Tamás állította össze a Summa Theologiaeban: a jogos háborúnak három feltétele van: felsőbb hatalom, igaz ügy és helyes szándék. A háború azonban nem szerepel Isten tervében, az a bűn, a bűnbeesés következménye, amely a megváltás után is tapasztalati tény marad.
II. János Pál pápa a Világbéke Napján 1982-ben írt körlevelében megjegyezte, hogy a keresztényeknek be kell látniuk, „hogy ebben a világban az állandóan és tökéletesen békés emberi társadalom sajnos csak utópia. Ideológiák, melyek ennek könnyen elérhető lehetőségét állítják elénk, olyan reményre építenek, melyek nem valósíthatók meg. Kétségtelen az az alapvető igazságosságból fakadó jog és kötelesség is, hogy az igazságtalan agresszióval szemben szabadságuk és fennmaradásuk biztosítására a nemzetek a megfelelő és szükséges eszközöket felhasználhatják”.
A katolikus katekizmus ellenzi a háborút, de bizonyos, speciális esetekben lehetőséget ad rá. Az egyház tanítása a békéről és a háború elkerüléséről kimondja, hogy:
„2304 – Az emberi élet tisztelete és fejlődése megkívánja a békét. A béke nemcsak a háború hiánya, és nem korlátozható a szemben álló erők egyensúlyának biztosítására. A béke nem érhető el a földön a személyek javainak védelme, az emberek közötti szabad kommunikáció, a személyek és a népek méltóságának tiszteletben tartása és a testvériség állhatatos gyakorlása nélkül. A béke a »rend nyugalma«. Az »igazságosság műve« (Iz 32,17) és a szeretet következménye.
2307 – Az ötödik parancsolat tiltja az emberi élet szándékos elpusztítását. A minden háború által okozott bajok és igazságtalanságok következtében az Egyház nagyon kér mindenkit, hogy imádkozzon és tegyen meg mindent azért, hogy az isteni Jóság szabadítson meg bennünket a háború ősi rabszolgaságából.
2308 – Minden állampolgárnak és kormánynak azon kell munkálkodnia, hogy elkerüljék a háborút. »Amíg a háború veszélye fönnáll és nem lesz megfelelő erővel rendelkező nemzetközi tekintély, addig nem lehet megtagadni a kormányoktól az igazságos védekezés jogát, föltéve, hogy már kimerítették a békés megegyezés minden lehetőségét.«
Az egyház tanítása szerint védekező és megelőző háborúra csak akkor van lehetőség, ha más lehetőségek már kimerültek:
2309 – A haderővel történő törvényes önvédelem szigorú föltételeit nagyon komolyan mérlegelni kell. Az ilyen döntés súlyossága az önvédelmet az erkölcsi törvényesség nagyon szigorú föltételeihez köti. Egyidejűleg kell együtt lennie a következő föltételeknek: a támadó fél által egy nemzetnek vagy a nemzetek közösségének okozott kár tartós, súlyos és kétséget kizáró; a megfékezésre bevetett minden egyéb eszköz használhatatlan vagy hatástalan; a kedvező kimenetelnek komoly esélyei vannak; a fegyverek alkalmazása nem okoz súlyosabb kárt és zavart, mint maga a megszüntetendő rossz. A modern pusztító eszközök hatékonysága nagyon súlyosan esik latba e föltétel mérlegelésében.”
Az egyház tehát elveti a szélsőséges értelemben vett pacifizmust, a béke minden áron, tehát az ártatlanok halála és nyomorúsága árán történő megvalósítását. A háború igazságosságának az eldöntése azonban nem egyszerű feladat, érvek mindkét oldalon találhatók. Az emberi konfliktusok megoldásában az erőszak használata mindig durva és többértelmű eszköz. A háború az egyik legsúlyosabb rossz, ezért minden eszközzel szorgalmazni kell az elkerülését, amíg az megtehető, hiszen a közhellyel élve: a háborúban nem győztesek, hanem csak vesztesek vannak.
