Jóvá tenni a világban lévő igazságtalanságokat, kapcsolatban lenni a teremtővel. A rasztafarizmus több mint vallás, vallásos filozófia, mozgalom, életforma. A vallás a nyugati, fehér világgal szemben határozta meg önmagát, öntudatot akart adni a feketéknek, fő célja pedig az őshazába, Afrikába való visszatérés volt. A rasztafarizmus ugyanakkor számos ponton kapcsolódik a judaizmushoz és a kereszténységhez. A raszták elképzelése szerint, ha fehér embernek fehér istene van, akkor a feketéknek is van saját fekete istenük, akit Jah-nak hívnak, amely a héber isten szóból, vagyis a Jahve-ből ered. A raszták szemében Jamaica és valamennyi elnyomó nyugati ország Babilónia, míg Etiópia a Zion, az ígéret földje, ahová vissza kell térni. Ezek a kifejezések a héber hagyományból származnak.
A raszták talán legjellegzetesebb külső jegyüket, a „raszta” hajat is a Bibliára vezetik vissza. Mózes harmadik könyvében olvasható ugyanis egy, a „szőrvágással” kapcsolatos utalás, amelyet a zsidók csak a barkó vagy pajesz tekintetében értelmeznek komoly előírásként: „…Fejükön ne nyírják meg a hajat, ne vágják le szakálluk végét…” (Mózes III. könyve, 21.5). A raszták értelmezésében viszont sokkal szigorúbb megszorítás, és sajátos hajviseletük így vallási töltetet kapott, az olló, a borotva a raszták szemében babiloni eszközök lettek, míg a zsidók szerint csak a borotvát kell elkerülni, az olló még belefér. A raszta haj, más néven a dreadlocks (a dread angolul félelmetest jelent) a jamaicai gyarmati uralom ellen lázadó rasztafári mozgalom nyomán terjedt el, magyarázatuk szerint az etióp harcosoknak is ilyen hajviseletük volt. A hajviselet ugyanakkor Judea oroszlánjának szimbóluma is.
A haj mellett a raszták másik fő ismertetőjegyének tartják a fűszívást. Itt sem hiányoznak a bibliai hivatkozási pontok, értelmezésük szerint a Teremtés könyvében, a Példabeszédek könyvében és a Zsoltárok könyvében vannak erre történő utalások: „Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen” (Zsoltárok Könyve, 104.14). „A mező füvét kell enned” (Teremtés Könyve, 3.18). Bár hitük szerint a fű szívása bibliai szentség és segíti a meditációt és a vallásos szemléletet, használata nem kötelező, és vannak raszták, akik nem szívnak vadkendert. Ugyanakkor egyes nézetek szerint a raszta hajviselés és vadkender fogyasztása Indiából származik. Ezeket a Karib-tengeri szigetekre kivándorló hinduk ismertették meg a jamaicaiakkal.
A közvetlenül a héber Bibliából vett szövegrészeken túl van egy általánosabb párhuzama a két nép, a feketék és a zsidók történelme között: mindketten száműzetésben, kitaszítottként éltek. A zsidókat Mózes kivezette Egyiptomból és elvitte őket a Kánaánba, a raszták számára a Kánaán pedig Afrika, ahova megváltójuk vezeti majd vissza őket.
Mindennek az alapja Marcus Garvey fekete polgárjogi aktivista Vissza Afrikába mozgalma és jóslata volt egy fekete afrikai királyról, aki nem más lesz, mint a megváltó. Történetesen 1930-ban meg is koronázták Ras Tafarit, aki Haile Szelasszie néven lett Etiópia uralkodója, és akit a raszták messiásként kezdtek tisztelni. A salamoni származás, Garvey próféciája, valamint a tény, hogy akkoriban a gyarmatosított Afrikában Haile Szelasszie volt az uralkodója az egyetlen független országnak, adták meg az alapját a hitnek, miszerint Haile Szelasszie Isten földi megtestesülése, a Megváltó. A raszták arra hivatkoztak, hogy a Biblia kimondja, Krisztus 2000 év múlva visszatér és ő lesz a királyok királya, az urak ura. Szelassziét, Júda oroszlánját pedig pont így hívták. Ezeken túl a raszták Szelasszie mint Messiás eljövetelének megjövendöléseként említik a Zsoltárok könyvének 87-es fejezetének 4-6 verseit: „Előszámlálom Egyiptomot és Bábelt, mint ismerőimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született. És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt. Az Úr beírván feljegyzi a népet: ez ott született! Szela”.
Így lettek a rasztafari talán legismertebb szimbólumai Etiópia nemzeti színei: a vörös, az arany és a zöld. A raszták számára a vörös a feketék egyenjogúságáért kiontott vért, és a majdani győzelmet, az arany a paradicsomi élet, a napfény boldogságát, a zöld pedig Etiópa felvirágzását jelképezi. Gyakori szín még a fekete, amely Afrikát, az ősföldet eleveníti fel.
A raszta vallásnak nincsenek templomai, a vallás gondolatrendszerként nyilvánul meg. Az ortodox raszták csak vegetáriánus ételeket fogyasztanak, minden fűszer (só, bors) mellőzésével, elutasítják a tejet, főzéshez kizárólag kókuszolajat használnak és inni is csak természetes italokat isznak. A raszta vallás egyik legfőbb alapeszménye a természet tisztelete, és a természettel való harmónia. Szelasszie halálával az ígéret földjére való visszatérés mindinkább szellemi visszatéréssé, a gyökerekhez való visszatérésé alakult át. Erről szól Bob Marley Exodus című albuma, amely a Time magazin szerint a XX. század legjobb zenei albuma. A nagylemez valójában egy prédikáció arról, hogy térjünk vissza a forráshoz.
