A vallásokról, a hitről beszélve elkerülhetetlenül belebotlunk a New Age mozgalomba is, annak ellenére is, hogy a mozgalom közel sem vallás, de még szekta sem. New Age (angolul új korszak) egy szinkretista (keverék) jellegű világnézeti mozgalom, amely a 20. század második felében és a 21. század kezdetén vette fel jelenlegi formáját. A hétköznapi nyelvben újabban az ezoterika kifejezést alkalmazzák a New Age által terjesztett tanokra. A mozgalom egyes kritikusai az újokkultizmus fogalmát használják, mások újgnoszticizmusnak nevezik, a New Age jelenség ugyanis tágabb jelentéskörű az ezoterika fogalomkörénél. Egyesek szerint az alternatív spiritualitás a legmegfelelőbb megjelölés. A New Age nagyon összetett világnézeti divatáramlat, amely összefügg kulturális, filozófiai, vallási, orvosi, hírközlési, kereskedelmi területekkel is.
A New Age nézetei és gyakorlatai az ókori európai hagyományokból, vagyis a gnoszticizmusból és újplatonizmusból, valamint a hozzájuk tartozó mágikus-okkult elemekből, és a távol-keleti vallásokból állnak (a gnoszticizmus azt vallotta, hogy az ember igazi szellemiségére vonatkozóan üdvözítő tudás az ember, vagy egyes emberek, csoportok birtokában van.). Az ókori gnoszticizmus a Római Birodalom hanyatló századainak domináns szinkretista, ezoterikus vallási-filozófiai mozgalma volt, amely a kereszténység ellenében, mint eretnekség, ugyancsak jelentős szellemi harcot vívott és veszített el. Teljesen soha nem tűnt el a kereszténység környezetéből, újra és újra föléledt, például a középkori katarok, albigensek, bogumilok mozgalmaiban, az alkimisták műhelyeiben, bizonyos reneszánsz humanisták nézeteiben, majd az egyébként legendás és vitatott történetiségű rózsakeresztesek mozgalmának 17. századi megjelenésében. Hozzájuk hasonlóan az ókori gnózis eszméi leszármazottainak vallják magukat többségükben a szabadkőművesség irányzatai is. Ide sorolható a 18. században megjelenő modern spiritizmus is, melynek világ- és emberképe gnosztikus és újplatonikus alapú. A New Age kezdettől igen nagy számban olvasztott magába egészen régi és modern eszméket, de konkrét, csaknem kész tanítását a 19. század végén kibontakozó teozófiának és az ebből kilépő antropozófiának köszönheti. E vonaltól a modern teozófia eszmevilága csak abban tér el, hogy India felé fordult, és így lényegében az európai gnoszticizmus, a modern spiritizmus és a hinduizmus összekeveréséből jött létre.
Ha a New Age mozgalomnak a fő irányvonalát szeretnénk kiemelni, akkor két lényeges irányulást figyelhetünk meg. Az egyik filozófiai jellegűnek is nevezhető – régi okkult gondolkodásmóddal rokon – egységelvű világnézet. Követőit arra vezeti, hogy a mindenségen belül minden létezőt, anyagot, Istent, isteneket, szellemeket egy egységbe vonva, ugyanazon világegység részeinek tekintsék, anyag és szellem, istenség és emberség végső soron egyneműnek, azonosnak vehető. A mozgalom másik irányultsága gyakorlati, arra vezeti a követőit, hogy gondolkodásukban és cselekedeteikben a mágiát alkalmazzák. A modern mágikus alapállás szerint bármi lehetséges, mindent megtehetünk, ha megfelelő erőkre teszünk szert (amelyek nem egy istenben, hanem önmagában az emberben vagy a mindenségben szunnyadnak), és a nekik megfelelő módszerrel kibontakoztatjuk őket. Ehhez pedig gyakran valamilyen beavatás és megváltoztatott tudatállapot szükséges. Ha belegondolunk, a horoszkópok, az asztrológia, a tenyérjóslás, a kártyavetés, a jelek értelmezése, a jövőbe látás, a jósokhoz való fordulás mind arra törekszik, hogy hatalma legyen az idő, a történelem és végső soron az emberek fölött.
A mozgalom kritikusai szerint filozófiailag nézve a New Age olyan reakciónak tűnik az egyre inkább tárgyiasító, materialista, modern társadalom 20. század végi folyamataira és következményeire, mely nemcsak az egyházakat tagadja, hanem egy új, élő spiritualitást akar bevezetni. Véleményük szerint a mozgalom alapproblémája, hogy nincs önkritikája és problématudata, mert az egyes tapasztalatokat általános megoldásnak tünteti fel, ezzel pedig naiv csodavárás állapotába hozza követőit. A tapasztalati tudományokkal szemben az intuitív és miszticista forrásokat nyitja meg, miközben visszahoz a múltból és tudományosnak nevez meg nem vizsgált vagy régen meghaladott, mitikus tanokat. Érzéketlen a kritikával és a józan kétellyel szemben, valamint elutasítja a racionalitásból eredő mérlegelést, a tudományos elemzést.
Azt gondolhatnánk, hogy az oktatás mindenki által elérhetővé válásával, az alapműveltség fokozódásával, az információk szabadon áramlásával a mágia, a babona és a titokzatos tudásban való hit eltűnt, vagy eltűnőfélben van. Éppen ellenkezőleg, kultúránk a mágikus gondolkodás reneszánszát éli. Közösségi oldalainkon is mindig újból megjelennek a különféle babonás levélláncok szokásos primitív ígéretei és fenyegetései. Azt gondolhatnánk, hogy ezeket csekély műveltségű személyek terjesztik, ám magas műveltségű képviselői is vannak a New Age mozgalomnak, az ezoterikus bölcsességeknek, a varázslás tankönyveinek, a minden tudományos alapot nélkülöző alternatív gyógyító eljárásoknak. Mivel mindez üzletnek is kitűnő, sohasem lehetünk száz százalékig biztosak abban, hogy az okkult tudás hirdetői valóban hisznek-e szellemi termékeikben, vagy sem, de tagadhatatlan, hogy tömegek hisznek nekik.
A mozgalom oly sokrétű, hogy lehetetlen egyetlen jegyzetben írni róla. Egyes kritikusai szerint magától a gonosztól érkezett, célja a kereszténység és más vallások, valamint az európai civilizáció alapjainak lecserélése. Mások szerint az emberi fejlődés, a tudás és transzcendencia iránti vágy velejárója.
