Holnap véget ér az advent és 25-én megkezdődik a karácsony ünnepe. Az ünnep 325 és 335 között keletkezett Rómában. Célja az volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat és népszerűsítse a niceai zsinat határozatát, amely szerint Jézus Isten és ember egy személyben. Az ünnep napjának kiválasztása sok problémát okozott, mivel ebben az időben számos nézet létezett Jézus születésének időpontját illetően. Egyesek szerint 20-án, mások szerint április 18-án vagy 19-én, ismét mások szerint november 25-én vagy január 6-án született Jézus. A választás mégis december 25-ére esett, hogy ellensúlyozzák a „Sol invictus” (legyőzhetetlen nap) pogány ünnepét.
December 24. karácsony vigíliája és az ősszülők, Ádám és Éva ünnepe, aminek szimbolikus tartalma is van: az ószövetség megváltatlan világából, Ádám és Éva örökségéből az új Ádám fogadásának, egyúttal a halott természet életre igézésének, a kezdődő új esztendőnek és az emberi megújulásnak ünnepe.
December 25-én ünnepeljük Jézus Krisztus, a megtestesült Ige földi születését. E születés a keresztény üdvtörténet központi eseménye, mert Jézus nemcsak egy az emberek közül, hanem ő az Atyától a Szentháromságban az idő kezdete előtt születő Fiú. A kereszténység tanítása szerint születése mindenki számára üdvösséget hoz, aki engedi, hogy lelkében a kegyelem által megszülethessék az üdvözítő. Fontos tudni, hogy Jézus Krisztus neve nem egy vezetéknév-keresztnév páros, ahogyan sokan hiszik, hanem önmagában is egy mondat alannyal és állítmánnyal, a Krisztus-hit alapja: Jézus a név, mely jelentése, hogy velünk van az Isten, közénk született, a Krisztus szó pedig felkentet, megváltót jelent. A név a katolikus egyház egyik legalapvetőbb hitvallása: Jézus a Krisztus, azaz Jézus a Megváltó.
A karácsonyi liturgia sajátossága, hogy három szentmise kerül bemutatásra: az éjféli mise, a pásztorok miséje és a karácsonyi ünnepi szentmise. Eredetileg a pápa kiváltsága volt a három szentmise bemutatása (éjféli mise a római Santa Maria Maggiore-bazilikában, a pásztorok miséje a Szent Anasztázia-bazilikában, az ünnepi szentmise pedig a Szent Péter-bazilikában kerül bemutatásra), viszont a 12. századtól már a papok is bemutathatják a miséket. A katolikus liturgia magyarázata szerint az éjféli mise az Ige örök születését, a pásztorok miséje a megtestesült Ige földi születését, az ünnepi mise pedig az előző kettővel együtt az ember kegyelmi újjászületését ünnepli. A középkori magyarázat szerint az éjféli mise a törvény előtti időt jelképezi, amikor még sötétség volt a földön, a hajnali mise a törvény alatti időt jelzi, annak halvány világosságával, a nappali mise a kegyelem teljességének felel meg, amikor a lelkek napja, Jézus már fölkelt.
Jézus születéséről Máté és Lukács evangéliuma részletesen is beszámol. E beszámolók lényeges pontokon eltérnek egymástól, de megegyeznek abban, hogy Jézus földi anyától származik. Ezzel szemben János teofániaként (istenmegjelenésként) mutatja be Jézus földi életének a kezdetét. Máté éppen csak megemlíti a születés tényét, Lukács azonban részletesen beszámol az eseményekről. Mind a Máté-, mind pedig a Lukács-evangélium úgy tudja, hogy Jézus a judeai Betlehemben született. Máténál egyszerűen azért, mert szülei, Mária és József Betlehemben éltek, Lukács szerint pedig azért, mert noha Názáretben élt a Szent Család, egy összeírási rendelet folytán Betlehembe kellett menniük, éppen Mária szülésének idején. A születés időpontja tekintetében is eltérés mutatkozik a két evangélium közlése között. Máté szerint Heródes uralkodása alatt született Jézus (Heródes időszámításunk előtt 4-ben halt meg), Lukács pedig Augustus császár összeírási rendeletével hozza kapcsolatba Jézus születését, az összeírást Quirinius hajtotta végre időszámításunk szerint 7-8-ban. Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy az evangéliumok szerkesztőit nem Jézus pontos születési körülményei érdeklik elsősorban, hanem az a korai keresztény hit, amely szerint Jézusban rendkívüli ember, nagy próféta jött a világra.
Lukács evangéliuma párhuzamba helyezi Keresztelő János és Jézus születését. Ezzel a párhuzammal az evangelista a Jézus-történet kezdetén azt tanítja, hogy a hit szerint Jézus a Messiás, hiszen előhírnöke, János már az anyaméhben tanúságot tett róla, felujjongván Mária és Erzsébet találkozásakor. Máté és Lukács úgy mutatja be a megszületett gyermeket, mint a zsidóknak megígért Messiást, aki – bár csodajelek kísérik születését – anyai, szülői gondoskodásra szorul, Jánosnál azonban Jézus azonos az isteni Logosszal, aki minden emberi közreműködés nélkül megjelent, mintegy belerobbant a világba: „Kezdetben volt az Ige (Logosz), az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige... S az Ige testté lett, és közöttünk élt” (János l,1-14).
