Egyesek szerint a buddhizmus esetében maga a vallásalapító, Buddha is vegetáriánus volt, míg mások úgy vélik, nem valószínű, hogy a történelmi Buddha vegetáriánus lett volna. A tanításainak feljegyzéseiben Buddha nem tiltotta meg határozottan a húsevést tanítványainak, de felsorolt bizonyos fajta húsokat, amelyeket nem szabad megenni. Ilyen a ló, elefánt, kutya, tigris, kígyó, leopárd és medve. Mivel pontosan meghatározva csak ez a néhány fajta állat tiltott, így arra következtethetünk, hogy más húsok fogyasztása megengedett. A történelmi Buddha és a szerzetesek, apácák, akik követték őt, otthontalan vándorok voltak, és kizárólag azon az alamizsnán éltek, amit kaptak. Akkor még nem kezdtek el építeni kolostorokat és más állandó közösségeket, csak valamikor Buddha halála után. A korai buddhista szerzetesi szabályok szerint a szerzetesek bármit megehettek, amit adományként adtak nekik, de eltiltották őket a húsevéstől, amennyiben az állatot kimondottan az ő élelmezésük céljából ölték meg. Más szóval, ha egy állatot elsősorban világi család étkezése céljára vágták le, az már elfogadható volt egy szerzetes számára is. A szerzetesek hálásan fogadtak és fogyasztottak minden ételt, amit adtak nekik, beleértve a húst is.
A kolostorban lakó buddhisták már nem kizárólag alamizsnán élnek, hanem olyan élelmen, amit maguk termesztenek vagy amit adományoznak nekik vagy maguk vásárolnak. Nehéz volna vitatni azt, hogy az a hús, amit egy teljes kolostor közössége kap adományként, nem olyan állatból származik, amit kifejezetten e közösség miatt öltek le. Ezért sok irányzata a mahájána buddhizmusnak különösen előtérbe helyezte a vegetarianizmust.
A vallás az alapvető parancsolataiban az erőszak nélküliség követésére buzdít, a világi hívők első fogadalma az élet elvételétől való tartózkodásról szól. Buddha azt mondta követőinek, hogy ne öljenek, és ne is vegyenek részt ölésben vagy ne okozzák más lény életének elvételét. Vannak, akik állítják, hogy már a húsevés is ölésben való részvétel, hiszen pénzért megvesszük a mások által levágott állat húsát. Egyes buddhista iratok nyíltan szembeszállnak az állatok elpusztításával: „A Bódhiszattva, aki tart attól, hogy az élőlényeknek félelmet okozzon, aki arra neveli magát, hogy együttérzést tanúsítson, visszatartja magát a hús evésétől.” Egy másik iratban pedig az alábbi intelem olvasható: „A húsevés elpusztítja a nagy együttérzés magját.” Az ókori India nevezetes buddhista uralkodója, Asoka például külön rendeletben szabályozta az állatok védelmét. Egyes tanítások szerint a buddhisták leginkább azért tartózkodnak a húsevéstől, mert szerető kedvességgel tekintenek az élő állatokra, nem pedig azért, mert helytelen vagy erkölcstelen volna egy állati test fogyasztása.
Manapság a buddhizmusban a vegetarianizmushoz való hozzáállás irányzatról irányzatra változik, még az irányzatokon belül sem egységes. Mindent egybevetve, a théraváda buddhisták maguk nem ölnek állatot, de személyes döntésnek tekintik a vegetarianizmust. A vadzsrajána iskolákban, amelyikbe a tibeti és a japán singon buddhizmus tartozik, bátorítják a vegetarianizmust, de nem tekintik teljes mértékben szükségesnek a buddhista gyakorláshoz. A mahájána iskolák követői sokkal gyakrabban vegetáriánusok, de még irányzataikon belül is vannak eltérések a gyakorlatában. Összességében kijelenthető, hogy a vegetarianizmus nem követelmény ahhoz, hogy valaki követhesse Buddha útját.
A világnak azon a részein, ahol a vegetarianizmus szinte kivitelezhetetlen, és nagyon sok étel készül hússal vagy hallal, a vegetáriánus szerzetesek hamar szembekerülnek a kérdéssel: húst enni vagy éhezni. XIV. dalai láma, a tibeti buddhisták vezetője önéletrajzában meg is írta, hogy a tibeti lakosság túlnyomó többsége számára a hús nélkülözhetetlen. Tibet nagyobb részén a klíma zord, így lehetetlen lenne a hús fogyasztása nélkül egészségesnek maradni. A Tibeti-fennsík 4000 méteres magasságában nem terem gyümölcs és zöldség, az ott élő emberek zöme húsevő. Ő maga Tibet északkeleti részén született, ahol a lakosság alapvetően búzaliszttel és campával (pörkölt árpaliszttel), valamint hússal és vajjal táplálkozik. Bevallása szerint 1965-ben vált szigorú vegetáriánussá, amikor szemtanúja volt, amikor egy szakács levágott egy csirkét: az elvágott nyakú állat miatt nemcsak a húsról mondott le, hanem a halról és a tojásról is. Ennek következményeképpen húsz hónap múlva megbetegedett, azóta is alkalmanként újra fogyaszt hústartalmú ételeket. Hasonló gondokkal küszködött a hindu Mahatma Gandhi is, aki csakis friss gyümölcsöt és zöldséget evett, majd miután megbetegedett, orvosai tanácsára tejet is elkezdett fogyasztani.
A XIV. dalai láma öt évvel ezelőtti magyarországi tartózkodása során a buddhizmust és a vegetarianizmust firtató kérdésre a következőt válaszolta: „A mértéktelen húsevés rendkívüli ökológiai gondokat okoz. Nem várható el, hogy az egész emberiség vegetáriánussá váljon, de korlátozásokat a magunk számára mindenképpen be kell vezetni.”
