A katolikusok a húsvét előtti hetet nagyhétnek nevezik, a hívők nagycsütörtökön Jézus Krisztus utolsó vacsorájára, nagypénteken Krisztus szenvedésére és halálára, nagyszombaton sírba tételére, húsvét vasárnapján pedig feltámadására emlékeznek. A 4. században élt alexandriai Atanáz, valamint a 367-ben Constantia egyházi elöljárójának megválasztott Epiphanosz püspökök nevezték először szent hétnek ezt az időszakot, igaz, eredetileg csak két szent napra, a péntekre és szombatra gondoltak. A niceai zsinat (325) előtt a keresztény egyház a húsvétot a vasárnapra virradó éjszakán tartotta meg. A 4. század végére azonban az ünnepi megemlékezések már egymástól elkülönítve, a hét más-más napjára is kiterjedtek.
A nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja. A keresztény hagyományban Jézus a Getsemáne-kertben e napon vett búcsút tanítványaitól, majd felkészült az áldozatra. Tanítványait ekkor hívta meg a Széder esti vacsorára, amit az Egyiptomból való szabadulás emlékére rendezett, és hogy szeretetét kimutassa, megmosta tanítványai lábát. Ennek emlékére honosodott meg a lábmosás szertartása, amikor a főpapok – pápa, püspökök, apátok – jelképesen megmossák 12 szegény ember lábát. Angliában ilyenkor a brit uralkodó mindig más-más templomban oszt alamizsnát a rászorultaknak.
Nagycsütörtök az Oltáriszentség, vagyis az Eucharisztia alapításának ünnepe. A templomokban délután misét tartanak, amelyet a papok fehér ruhában celebrálnak – ezzel a színnel az ünneplésre, az örvendezésre utalnak –, valamint a feszületeket takaró lila lepleket is fehérekkel váltják fel. Az orgona hangjára felcsendül a Dicsőség a magasságban Istennek kezdetű himnusz, közben megkondulnak a harangok, megszólalnak a csengők, hogy utána nagyszombatig, húsvét vigíliáig némák maradjanak. Erre mondják, hogy a harangok Rómába mentek. Ez a néma csend fejezi ki azt, hogy senki sem állt ki Jézus mellett. A prédikációt a lábmosás követi. A szentmise befejeztével, csendben, mellőzve minden ceremóniát, megtörténik az oltárfosztás, aminek során a templom oltáráról leveszik a kereszteket, gyertyatartókat, terítőket. E sajátos halotti szertartással arra emlékeznek, hogy Jézust megfosztották ruháitól, de egyben utalnak a gyászra is.
A templomokkal ellentétben, a székesegyházakban délelőtt tartanak misét. Ezen az adott egyházmegye valamennyi papjának kötelező részt vennie, ahol megújítják, megerősítik papi fogadalmukat. A püspök megszenteli és megáldja a következő évben használt szent olajokat – a keresztelendők olaját és a betegek olaját – valamint a krizmát (balzsammal kevert faolaj), illetve megszenteli a nagypénteki áldozás ostyáit is. Egykor ezen a napon fogadta vissza az egyház a megtért bűnösöket. Németországban ezt a napot zöldcsütörtöknek nevezik, mert a bűnbánók zöld ágat kapnak, jelezve, hogy eleget tettek nagyböjti kötelezettségüknek.
Nagypénteken a keresztény világ Krisztus keresztre feszítésére emlékezik. Nagypéntek a protestáns egyház legnagyobb ünnepe, náluk nem csupán gyásznap, hanem isteni üdvtény is. Az istentiszteletet délután 3 óra (ekkor halt meg Krisztus) előtt tartják meg. Tőlük vette át a római katolikus egyház a Krisztus szenvedései útvonalának bejárását, a kálváriát vagy keresztutat. A keleti ortodoxok már nagycsütörtök este elvégzik Krisztus sírba tételének szertartását. Az evangélikusok felolvassák Jézus szenvedéseinek és halálának evangéliumi történetét. A reformátusoknál szigorú bűnbánó nap, számos gyülekezetben kiosztják az úrvacsorát.
A katolikus egyházban gyertyák és virágok nélküli templomokban tartanak misét, mert úgy vélik, ezen a napon a legfőbb pap, maga Jézus Krisztus mutat be áldozatot. A mise helyett igeliturgia van, áldoztatással. A pap, a vértanúság színében, piros öltözékben végzi a szertartást. A papok és a segítőik teljes csendben vonulnak be a templomba, a lecsupaszított oltár előtt pedig letérdelve arcra borulnak. Ezután felolvassák János evangéliumából Jézus szenvedéstörténetét, a haláláról szóló részt, a passiót. A körmenetbe hozott kereszt előtt a hívők kifejezik Krisztus iránti imádatukat és hálájukat. Ezt követi az áldozás, a nagycsütörtökön megszentelt ostyával. A liturgiát könyörgéssel fejezik be, áldásosztás és elbocsátás ezúttal nincs.
A nagyszombat húsvét vigíliája, Krisztus sírban pihenésének emléknapja. A nagyszombat elnevezés a nagyhétre utal, mivel ez a nap is része a „három szent napnak”. A Fülöp-szigetiek fekete szombatnak, a csehek pedig fehér szombatnak hívják e napot. Ekkor ér véget a böjti időszak, a böjt örömteli befejezését követően sok keresztelési szertartást tartottak.
A nagyszombati örömünnep este a tűzszenteléssel kezdődik, a fehér ruhát öltött pap megáldja a tüzet, meggyújtják a Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát. A misén felhangzó Alleluját harangzúgás, csengőszó és az orgona hangjai kísérik, majd felcsendül a Glória. Ezt követi a keresztvízszentelés, majd az ünnepi liturgia után körmenettel ér véget a mise. Ezzel a 11. századi szokással azt hirdetik a világnak, hogy Krisztus feltámadt.
