Ferenc pápa szerdai katekézisében (a katolikus hívekhez szóló tanításában), amelyben a családról szólt, olyant talált mondani, ami újból szavai félreértelmezésére adott lehetőséget: „A jelenkori modern kultúra új teret nyitott, új szabadságot és mélységet ajándékozott e különbség megértésének gazdagító hatása számára. Sok kétséget és szkepticizmust is eredményezett. Felteszem magamnak a kérdést, hogy például az úgynevezett gender-elmélet nem egy frusztráció és egy rezignáció kifejeződése-e, amely azért szeretné eltörölni a szexuális különbséget, mert nem tudja, hogyan kezelje a vele való szembesülést. Fennáll a veszélye, hogy előrelépés helyett hátrafelé teszünk egy lépést. A különbség eltörlése ugyanis a probléma, nem a megoldás.”
Hogy megértsük miről is van pontosan szó egyrészt pontosan körül kell járnunk a nemek közti egyenlőségről szóló elméletet, valamint figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a katolikus egyház számára a család az első természetes közösségként a társadalom alapsejtje, a házasság (férfi és nő közötti) pedig a család alapja, ugyanis az Istennel való közösséget az emberi pár, a férfi és a nő egysége tükrözi.
Az angol nyelv két rokon fogalmat használ a „nem” jelölésére. A „szex” kifejezetten a biológiai nemre vonatkozik, míg a „gender” „társadalmi nemet” jelent. A kifejezés utal az évtizedek óta megjelent szociológiai vagy antropológiai kutatásokra, amelyek rámutatnak, hogy a nemi szerepek (mint a férfiasság, a nőiesség) függenek a társadalmi és kulturális körülményektől, illetve a gyermeki szocializációtól. „A fiúk nem sírnak”, „a lányok kevésbé érdeklődnek a matematika iránt”, „a nők rosszabbul vezetnek autót”, „a férfiak hűtlenek”, „a nők feladata a család összetartása”, „a nők kevésbé alkalmasak vezetői munkakör betöltésére”, „a nőket inkább foglalkoztatja a külső megjelenésük, mint a férfiakat”, „a nők intuitívak, a férfiak racionálisak” – ezek mind-mind példák a nemiségre elvárt szerepekre. A gender-elmélet annyit állít, hogy ezek a sztereotípiák nem alapozhatók meg a biológiával, ha pedig a tapasztalat szintjén adott esetben beigazolódni látjuk közülük egyiket-másikat, annak hátterében nem biológiai meghatározottság, hanem a nemiséggel kapcsolatos normák elsajátítása áll. A gyerekek a jutalmazás és a helytelenítés útján már csecsemő koruktól megtanulják, hogy milyennek „kell” lennie egy nőnek, vagy egy férfinak, hiszen ha a lányok főzőcske vagy a babázás iránt mutatnak érdeklődést, akkor megjutalmazzuk őket, de ha a fiúk tesznek ilyent és nem kellőképpen agresszívek, akkor „anyámasszonykatonájának” hívjuk őket. Az ezzel kapcsolatos normáknak nem megfelelő egyéneket a társadalom abnormálisnak tünteti fel, és rájuk is süti a természetellenességet sugalló jelzőket: „férfias nő”, „nőies férfi”, holott megvan a létjogosultsága az önérvényesítő, agresszív nőnek, és a szelíd, visszahúzódó férfinak is. A gender fogalom mögött sok pozitív kezdeményezés áll, amelyek a nők egyenjogúságáért vagy a homoszexuális hajlamú emberek hátrányos megkülönböztetése ellen küzdenek. A „társadalmi nem” tehát olyan szempontból jogos fogalom, hogy (biológiai) női és férfi mivoltunk nem kárhoztathat minket kötelező jelleggel, bebetonozott, kizárólagos szerepekbe, munkakörökbe.
A katolikus egyháznak nem ezzel van baja, hanem a gender fogalom eltorzításával. A radikális gender-feministák, a meleg szervezetek egy része, valamint a „gender mainstreaming” ideológusok egy teljesen új ember- és társadalomképet vázolnak fel. Szerintük a „nem” (gender) teljességgel a társadalom terméke. Az ember nem férfinak és nőnek születik (még ha biológiailag rendelkezik is ilyen adottságokkal), hanem csupán a család és társadalom elvárásai nevelik őt férfivá és nővé, vagyis az ember valamiféle semleges lénynek születik, és alapvető joga és képessége, hogy maga határozza meg nemét, szexuális kapcsolatainak formáját. A gender-ideológia így eljut a nemek, sőt a család tagadásáig, ugyanis ezen gondolatmenet szerint a nemek közötti egyenlőség elérésének feltétele a férfi és a női nem, valamint a házasság és család megszüntetése.
Ferenc pápa ez utóbbiról szól katekézisében nem egy általános érvényű tanítást fogalmazott meg, hanem a családról, a férfiak és a nők közötti kapcsolatokról példázott a hívőknek. Vitába lehet szállni, hogy a gender-elmélet egy frusztráció kifejeződése, vagy inkább a nők meg nem becsülésének a következménye. A katekézisben Ferenc pápa külön ki is hangsúlyozza, hogy a nőket ma sem becsülik meg teljesen és még mindig nem értettük meg elég mélyen, hogy milyen dolgokat adhat nekünk, az egész társadalomnak a női lángelme, amely más szemmel látja a világot.
Bárhogyan is forgatjuk a dolgokat, egy biztos, a fejlett Nyugaton sem becsülik meg annyira a nőket, mint gondolnánk, valamint azzal, hogy a férfiak helyett női férfiakat nevelünk, nők helyett pedig férfias nőket, nem szűnik meg a nők hátrányos megkülönböztetése. Nem oldunk meg vele egyetlen problémát sem, viszont garantáltan kapnánk néhány újabbat.
