Napjainkban egyre több sztereotípia lát napvilágot a muszlim világgal kapcsolatban, amelyek rendszerint a médiában megjelenő negatív hírekből táplálkoznak. Ilyen sztereotípia például, hogy az iszlám hátrányos helyzetbe helyezi a nőket a férfiakkal szemben. Ennek ellenére egyes vélemények szerint a nők sokkal pozitívabban ítélik meg az iszlámot és hajlamosabbak megtérni, mint a férfiak, és az sem elhanyagolható tény, hogy manapság az iszlám az egyik legjobban terjeszkedő vallás, így felvetődik a kérdés, hogy valójában mi az, ami ennyire vonzó e vallásban és milyen helyzetben vannak a nők valójában.
Az iszlám előtti időkben az Arab-félszigeten a férfiakhoz képest a nőnek sokkal rosszabb volt a helyzete, jogai sem voltak, tárgyként lehetett megvásárolni, és tulajdonosa elhalálozásakor az örökség részét képezte. Azokban az időkben, ha egy családban lánygyermek született, voltak olyanok, akik élve temették el a saját leányukat, illetve olyanok is voltak, akik életben hagyták, de elűzték otthonaikból őket. Mohamed próféta tevékenységével és a Korán megjelenésével megváltozott a nők helyzete, megítélésük és a velük való bánásmód is, jogokat kaptak, amelyek ugyan eltértek a férfiakétól, de megfelelő életkörülményeket biztosítottak számukra. A Korán kiemeli, hogy az újszülött leánynak ugyanannyi joga van az élethez, mint fivéreinek, a gyilkosságot elkövetőknek pedig azt ígéri, hogy számon kérik rajtuk, miért is követték el ezt a súlyos bűnt az ártatlan gyermekek ellen.
A családot az iszlám vallásban úgy tekintik, mint a muzulmán közösség magját, amely figyelemreméltó és sajátos szerepet tölt be egy erős, békés és boldog társadalom megteremtésében. Az iszlám törvénykezés, a saria nagyon precízen megfogalmazza a családjogot, és mindent megtesz, hogy megvédje a család egységét, összetartását és jólétét. Az iszlám szerint a hosszú élet egyik fontos feltétele a nagy, boldog család, amelyet teljesen áthat a benne élő családtagok szeretete és gondoskodása. Nemcsak a házastársak és gyermekeik tartoznak bele ebbe a családképbe, hanem az anyai és apai nagyszülők, a nagynénik, a nagybácsik, az unokatestvérek és ezeknek más közvetlen hozzátartozói és gyermekei is.
Mohamed próféta szerint, aki megházasodik, az teljesíti vallási kötelezettségeinek a felét. A házasságkötéskor az átlag életkor régebben 12–15 év volt, ugyanis így a lehető leghamarabb nyújtott morális védettséget a felek számára. A cölibátust, a szerzetesi visszavonultságot és a homoszexuális kapcsolatokat erősen elítélik, mint az emberi természettől teljesen idegen életmódot.
A Korán egy egész hosszú fejezetet (4. szúra) szentel kimondottan a nőkre vonatkozó jogoknak és kötelezettségeknek, és ezt a forrást kiegészítik még a többi szúrában fellelhető, nőkre vonatkozó versek, valamint a Próféta életéből fennmaradt mondások és cselekedetek is.
Az iszlám a házasságot komoly, tartós kapcsolatnak tekinti, ezért akkor tanácsos a muszlim fiataloknak egybekelni, amikor már elérték a megfelelő életkort, a megfelelő szellemi, és vagyoni állapotot – ez alatt elsősorban a keresőképességet értik –, valamint, ha szabadon választhatják egymást (azzal, hogy egy muszlim férfi nem vehet el ateista nőt, csak muszlim nőt vagy olyat, aki a könyv népe közül való, vagyis hitét betartó zsidó vagy keresztény nő, aki nem parázna). Az iszlám ugyanis elutasítja a kikényszerített házasságot, de a nyugaton elterjedt próbaházasságot is, mivel az iszlám szerint a házasulandó feleknek a házasságra egyértelműen a tartósság szándékával kell lépniük.
Azonban egyes hagyományok szerint, mint minden betegségnél, a megromlott házastársi viszony esetében is a megelőzés, a rossz házasság megelőzése lenne a legjobb orvosság. A rossz párválasztás ugyanis nagy szerepet játszik a házasságok korai felbomlásában, ezért is maradt meg egyes muszlimoknál az az egykori szokás, hogy megfelelő feleséget a gyám, vagyis a szülők, de általában az anyák vagy más közeli női családtagok választják ki a fiúgyermekek számára, valamint tesznek házassági ajánlatot. Ezt könnyen megtehetik a kizárólag nők számára rendezett összejöveteleken vagy a nyilvános fürdőkben, ahol kellőképpen szemügyre vehetik az eladósorban lévő lányokat, és szóba elegyedhetnek velük. Annak ellenére, hogy Mohamed próféta szorgalmazta, hogy az esküvő előtt a férfi megtekinthesse a nő kezeit és arcát, hogy a nászéjszakán ne érje kellemetlen meglepetés, sok helyütt máig megmaradt az a gyakorlat, hogy az esküvőig a férfi nem láthatja menyasszonyát, így a férfiak kénytelenek teljes mértékben rábízni magukat családtagjaik döntésére. Párválasztáskor az anyák igyekeznek olyan lányt kijelölni fiuk számára, aki nem csak várhatóan tökéletes feleség, hanem engedelmes meny is lesz egyben. A házasság után ugyanis az ifjú pár általában a fiú családjánál telepszik le, és amíg a férfiak dolgoznak, az ifjú ara a ház úrnőjének gondjaira van bízva.
A jövendőbeli feleséggel szemben a legfontosabb szempont a vallásosság, de ezen kívül még lehetőleg okos, jól nevelt, termékeny, jó családból való, szűz leányt kell választani, és persze a szépség is fontos kritérium, hogy férje tetszését megnyerje, és ez által a házasság tartósságát biztosítsa. Mohamed szerint négy okból lehet elvenni egy nőt: „…a vagyonért, a szépségért, a származásért, és a vallásért…”. Ennek ellenére nőket általában nem adnak hozzá rosszabb helyzetben lévő férfiakhoz, így kedvezőtlenebb vagyoni helyzettel vagy képezettséggel, esetleg családi háttérrel rendelkezőkhöz.
