Az iszlám házasságkötés talán a legjobban az európai polgári esküvőhöz hasonlítható. Az ünnepséget a családok között zajló akár több hónapos egyeztetés is megelőzheti, mivel a jövendőbeli férj által tett házassági ajánlatot rögzíteni kell. A házassági szerződés pedig, amelyben főleg a felek vagyoni helyzetét határozzák meg, rendkívül precíz a későbbi bonyodalmak elkerülése érdekében.
Az iszlám házassági szerződésnek vannak bizonyos föltételei, követelményei, pillérei és nem kötelező elemei. A szerződés csak akkor érvényes, ha ezeknek megfelel.
Az első föltétel az, hogy a menyasszony és a vőlegény feleljen meg a rá vonatkozó előírásoknak. A vőlegény csak tiszta életű muszlim lehet, aki már elérte a serdülőkort. Nem kötheti a menyasszonyhoz semmilyen, a házasságot kizáró állandó vérségi, szoptatási vagy házassági kapcsolat. Nem állhat fönn továbbá semelyik, a Korán és a Szunna által meghatározott ideiglenes kizáró ok sem. Ilyen ideiglenes ok például az, hogy a férj nem veheti el feleségének testvéreit addig, amíg a házasság fönnáll, vagyis amíg el nem vált, vagy a felesége meg nem halt. Nem házasodhat az a nő sem, aki házasságban él, vagy például nem lehet felesége az unokahúga férjének. Nem mehet férjhez a házasságtörő vagy prostituált nő mindaddig, amíg őszintén meg nem bánja bűnét. Nem lehet továbbá házasságot kötni a föntieken túl semmilyen esetben, amelyet az iszlám vallásjog ideiglenes kizáró oknak tekint. A menyasszony számára követelmény, hogy tiszta életű muszlim, keresztény vagy zsidó legyen. Nem lehet házas, nem kötheti a vőlegényhez semmilyen, a házasságot kizáró állandó vérségi, szoptatási vagy házassági kapcsolat, sem pedig a fönt említett ideiglenes okok valamelyike.
A házassági szerződés következő eleme a menyasszony beleegyezése. Enélkül a szerződés érvénytelen, illetve a menyasszony kérésére az iszlám hatóságok érvényteleníthetik. A beleegyezés minimális formája az, hogy a menyasszony, amikor megkérdezik jövendőbelije felől, szavakkal vagy valamilyen mozdulattal, például bólintással kifejezi hozzájárulását. A házassági szerződés következő eleme a férj kötelező jegyajándéka felesége számára. Jegyajándékhoz kizárólag a feleségnek van joga, és engedélye nélkül senki sem nyúlhat hozzá – még a szülei sem. Lehet pénz, ékszer, ruha vagy más – anyagi vagy nem anyagi – ajándék is.
A saría szigorúan kiköti, hogy a férj házassági ajándéka és a nő házasság előtt szerzett vagyona az esetleges válás után is a feleség tulajdona marad. Nincs automatikus vagyonközösség a házasságban. Úgyszintén a saría előírása, hogy a család anyagi biztonságáért csakis a férj felel. El kell tartania a feleségét, méghozzá azon a színvonalon, amelyet a házassága előtt megszokott. Az asszony kezeli a közös vagyont és a férj tulajdonát, ám a férj tudta nélkül nem kölcsönözhet és nem adhat el semmit annak vagyonából.
Maga a „ceremónia” ennél jóval egyszerűbb: a házassági szerződést két tanú és a menyasszony gyámjának a jelenlétében végérvényesen elfogadják, és aláírják. A hivatalos ügyintézésben feltétlenül szükség van a tanúkra és a nő legalább egy férfi családtagjára, mert a szerződés aláírásával a nővel kapcsolatos minden felelősség – amit eddig apja vagy gyámja viselt – átszáll a férjre.
A Korán és a Szunna pontosan megfogalmazza a házastársak egymással szembeni kötelezettségeit és jogait, amelyeknek elsődleges célja a belső egyensúly megteremtése a kapcsolatukban, és ezáltal a nyugodt, szilárd családi háttér megteremtése. A nő mindig köteles engedelmeskedni férjének, amennyiben ez nem ütközik az iszlám szabályaival. A csupán büszkeségből vagy képmutatásból elkövetett engedetlenség következményekkel jár. A Korán türelemre inti a férjet a feleségével szemben, és a probléma négyszemközti rendezésére, hogy azt se a gyerekek, se más külső személy észre ne vehesse. A férj feleségét akár a tartásdíj megvonásával is büntetheti, de amint felesége újból engedelmeskedik, köteles neki kifizetni a tartásdíjat. A fizikai fenyítés nem támogatott, de amennyiben erre kerülne a sor, az nem lehet annyira durva, hogy látható nyomokat hagyjon az asszonyon vagy belső károsodást okozzon. „Akinek nyakaskodó természetét félitek, azokat intsétek meg, kerüljétek őket (a házastársi) ágyakban és lássátok el a bajukat! Ha (már) engedelmeskednek nektek, ne keressétek ellenük (a kényszerítés) más útját!”(4:34)
A feleségnek erkölcsileg teljesen fedhetetlennek kell maradnia, hogy férjében ne támadhassanak kétségek tisztessége felől, és ne hozza az egész családot kellemetlen helyzetbe. A félreértések és a rosszindulatú pletykák elkerülése érdekében az asszony, ha egyedül van otthon, nem engedhet be senkit férje engedélye nélkül. A lakást pedig szintén nem ajánlatos a férfi jóváhagyása nélkül elhagynia, vagy megfelelő kísérő nélkül hosszabb utat megtennie. Ajándékot se fogadhat el a férfi beleegyezése nélkül, nehogy az később kínossá váljon számára.
Ha a feleségnek az otthoni teendők után még marad szabad ideje, akkor rendes munkát is vállalhat, viszont ez semmilyen esetben nem történhet a család kárára, éppen ezért ezt előbb meg kell beszélnie férjével. A kereset teljes egészében a nőé lesz, és a férj továbbra is köteles az eddig megszokott ellátást biztosítani a számára, de ha a nő úgy látja jónak, saját keresetét a családra is költheti. Ha viszont nem dolgozik, akkor hálásnak kell lennie férjének azért, amit tőle kap, és nem követelhet tőle többet, mint amennyit nyújtani tud számára.
