A fizika jelenlegi állása szerint a világegyetem az ősrobbanásban keletkezett. Az általánosan elfogadott elmélet szerint a világegyetem 13,7 milliárd éve egy rendkívül sűrű, forró állapotból ősrobbanásban keletkezett, és születése pillanatától folyamatosan tágul. A fizikusok a nagy hadronütköztető, vagyis az LHC segítségével 2008 óta igyekeznek megközelíteni az ősrobbanás utáni állapotot, és megpróbálják rekonstruálni a világegyetem keletkezését követő pillanatokat. Az egyik legnagyobb eredményüket 2012-ben érték el, amikor bejelentették, hogy találtak egy részecskét, amelynek tömege megfelel az isteni részecske, vagyis a Higgs-bozon kritériumainak.
Az isteni részecske, a Higgs-bozon nem csupán a többi részecskék tömegéért felelős, hanem szerepe lehetett a világegyetemnek az ősrobbanás után bekövetkezett hirtelen tágulásában is.
A Higgs-bozon magyarázatot ad arra, miért van a többi részecskének tömege. Ahogy a világegyetem lehűlt az ősrobbanás után, egy Higgs-mezőnek nevezett láthatatlan erő állt össze a Higgs-bozonokból. Ez a mező (nem a különálló bozonok) látja el tömeggel az alapvető részecskéket, amelyekből az atomok felépülnek. Enélkül ezek a részecskék a fény sebességével hasítanának keresztül a kozmoszon. Peter Higgs Nobel-díjas angol fizikus 1964-ben dolgozta ki az elméletét ezzel a részecskével kapcsolatban, de csaknem 10 évig senki sem akarta elhinni neki. Mi köze azonban istennek a részecskéhez? Leon M. Lederman Nobel-díjas fizikus 1993-ban írt Az isteni a-tom – Mi a kérdés, ha a válasz a világegyetem című könyvében nevezte el a Higgs-bozont „isteni” részecskének. A legenda szerint a megjelenésre váró (a részecskefizika történelméről szóló) könyvében „istenverte részecskének” (Goddamn Particle) akarta nevezni a Higgs-bozont, mert senki sem találja, azonban a kiadója „isteni részecskére” (The God Particle) változtatta meg az elnevezést, azt remélve, hogy így többen vásárolják majd meg a könyvet. A fizikusok többsége nem tartja szerencsésnek ezt az elnevezést, Peter Higgs sem kedveli, mert habár ő nem hívő – így vallásilag nem sérti –, úgy véli, számos embernek visszatetsző ez a megnevezés. Istennek tehát nem sok köze van a részecskéhez, vagyis nem a részecske az isten, érdekes módon, egyes vallások azonban a modern kozmológiához hasonlóan képzelik el a világ teremtését, keletkezését, igaz, valamely isten közbeavatkozásával vagy közbenjárásával magyarázva.
Az Isteni a-tom társszerzője, Dick Teresi külön könyvet szentelt a régi civilizációk kozmológiai elképzeléseinek. Szerinte indiai kozmológusok voltak az elsők, akik a Föld korát több mint 4 milliárd évre becsülték. Ők kerültek a legközelebb az atomi és kvantumfizikához és más modern elméletekhez. Megállapítása szerint a görög atomelméletet is valószínűleg ők ihlették, perzsa közvetítéssel. Még a napjaink elméleti fizikusai által megálmodott párhuzamos világegyetemek is beleférnek a következő hindu képbe: a teremtés és megsemmisülés ciklusa örökké tart, megtestesülve Síva istenben, a Tánc Urában, aki jobb kezében a dobot tartja, amely a Világ teremtését szólaltatja meg, a balban pedig a lángot, amely majd megsemmisíti azt. Brahma egyike az isteneknek, akik megálmodják a saját világegyetemüket.
Más szerzők szerint viszont Brahman, a végső realitás képviselője a hindu vallásban, nem más, mint burkolt utalás magára az Ősrobbanásra. A Brahman szó maga a szanszkrit brh gyökből ered, amelynek jelentése nőj határtalanul nagyra, és utalhat robbanásra. Igen érdekes a saivizmus kasmíri ága, amely szerint kezdetben az egész világegyetem egyetlen pontban (Bindu) összpontosult. Ez volt a Teremtés Ősmagja. Egy csirázási periódus után felrobbant és a Teremtés (Om) hangját (Nada) eredményezte.
A japán sintoizmus szerint Ég és Föld kezdetben egy tojásszerű alakulatban volt, amely behatárolatlan csírákat tartalmazott. Ahogy szétváltak, a tiszta elem kiemelkedett, az Eget alkotva. A sűrűbb, kevésbé tiszta részből lett a Föld. Az iszlám még tovább jut: Mirza Tahir Ahmad, az ahmadijja iszlám mozgalom kalifája szerint a világegyetem állandó tágulását a szent írások közül egyedül a Korán említi: „Nem látják a hitetlenek, hogy Ég és Föld eredetileg egyetlen tömeg volt és Mi választottuk szét? És Mi készítettünk vízből minden egyes élőlényt?”
Ha a világegyetemhez mindenféleképpen kezdetet akarunk rendelni, és számunkra elfogadhatatlan a „véletlen” eredet, akkor fel kell tételeznünk egyfajta kiváltó okot, egy „felsőbb intelligenciát”, egy láthatatlan Teremtőt, egy Istent, mely mindezt létrehozta, és megtervezte az utolsó elemi rész működéséig bezáróan. A kijelentés elfogadásához bizony hit kell, a tudomány pedig nem vizsgálhatja a hit tárgyát, mert meghaladja a kereteit és lehetőségeit.
