A zsidó hónapok mindig újholdkor kezdődtek, azaz a 14. nap a telihold napja volt. Az első hónap neve Niszan volt, amely a tavaszi újholddal kezdődik. A tavaszi telihold idejét eredetileg megfigyeléssel állapították meg mind a zsidók, mind az őskeresztények. A zsidók a Niszan kezdetét, a tavaszi napéjegyenlőség előtti új holdsarló megjelenését különös gonddal figyelték. Az ettől számított 14. napon volt a készületi nap legnagyobb ünnepük, a pészah (pászkaünnep), vagyis az egyiptomi kivonulás ünnepe előtt. Jézus egy ilyen pészah ünnep készületi napjának kora délutánján halt meg. Halála évében ez a készületi nap péntekre esett, pészah ünnepe szombaton volt. A készületi napon este 6 órától már tiltották a temetést is, ezért kellett sietni Jézus sírba tételével. Föltámadása az ünnep utáni hét első napján, vasárnap történt. A keresztény húsvét dátumában így Niszan 14. napja alapvető szerepet játszik.
Már az ősegyházban többféle nézet volt arról, hogy mikor kell a húsvétot ünnepelni. Egyesek Jézus föltámadásának napját, a vasárnapot akarták megülni. Mások ragaszkodtak a keresztre feszítés napjához, a Niszan 14-éhez. A pápák határozottan ellenezték véleményüket. A zsidókkal egy időben ünneplő keresztények között az is előfordult, hogy a tavaszi napéjegyenlőség előtt megünnepelték húsvétjukat. Mivel Kr. u. 70-et követő időszakban már a zsidók időszámítása sem a megfigyelésen alapult, így előfordult, hogy Niszan 14. megelőzte a tavaszi napéjegyenlőséget. Mindezt bonyolította, hogy a pészah egy változó időpontú ünnep volt, ráadásul egyes helyeken más naptárakat használtak, mint máshol. Ennek már akkor az volt a következménye, hogy különböző régiókban a keresztyének húsvéti ünnepüket különböző időpontokban ünnepelték.
A IV. század végén négy különböző módszer létezett, amely alapján a húsvét dátumát számították. Ebben a helyzetben a 325. évi niceai zsinat megpróbált egy egységes megoldást megállapítani, ami a pészah idejével való kapcsolatot megtartotta. Előírta az egységes vasárnapi ünneplést, azaz húsvét ünnepeként a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapot jelölte meg.
A niceai zsinat után is maradtak azonban különbségek a húsvét időpontját illetően, hiszen a zsinat arról semmit nem nyilatkozott, melyik módszerrel kell számolni a telihold és a napéjegyenlőség betöltését. A mai helyzet mögött rejlő lényeges nehézség a XVI. században jött létre, amikor a Kr. e. 46-tól érvényes Julianus-naptárt felváltotta a Gergely-naptár. Eltartott egy ideig, mire minden állam alkalmazkodott ehhez a naptárhoz (Görögország például csak a 20. század elején vette át ezt a rendszert). Az ortodox egyházak azonban napjainkig a Julianus-naptárt használják a tavaszi napéjegyenlőség és a rákövetkező telihold kiszámítására. Így hiába azonos a számítás módja – ők más időpontot kapnak. Az eltérő naptárak miatt viszonylag ritka alkalomnak számít, hogy a katolikus, a protestáns és az ortodox egyházak ugyanabban az időpontban ünneplik a húsvétot. A XX. században 26-szor fordult elő az időpontok egybeesése, a XXI. században pedig 31-szer lesz, miközben az egyidejű ünneplést sokan a keresztény egység szimbólumának tekintik. Ez azt jelenti, hogy átlagosan minden harmadik-negyedik húsvét esik egybe a két században.
Egyes teológusoktól mind a keleti, mind a nyugati egyházakban nem áll távol az a gondolat, hogy a húsvét időpontját a csillagászati telehold idejével határozzák meg. A hold mozgásának szabálytalanságai miatt azonban egyáltalán nem biztos, hogy pontosabbá válna a húsvét napjának kiszámolása, mivel a csillagászati megfigyeléseket egy adott helyen végzik, és az adott helyhez adott helyi idő tartozik. Egyes teológusok szerint lehetne azonban a húsvét dátumát valamelyik áprilisi vasárnapra rögzíteni. Így megszűnne a különbség az ortodox, kopt, katolikus stb. egyházak húsvéti dátumai közt, ez pedig megfelelne a niceai zsinat céljainak is.
Ferenc pápa néhány nappal ezelőtt kijelentette, hogy a katolikus egyház hajlandó meghatározni egy fix dátumot a húsvétnak annak érdekében, hogy az ünnepet egy napon tarthassa az összes keresztény. A szentatya emlékeztetett arra, hogy a katolikus egyház már VI. Pál pápa (1963 és 1978 között) óta készen áll erre, a keleti és a nyugati egyházatyák pedig 1997-ben Szíriában már tárgyaltak is erről. A keleti és a nyugati egyházak egyaránt meg akarják oldani ezt a problémát, de mindenütt vannak kicsi fundamentalista csoportok, melyek ellenben a hagyományt akarják őrizni. Bartolomeosz ökumenikus pátriárka két helyen megengedte a húsvét közös ünneplését. Így Finnországban is, ahol az ortodoxok kisebbségben vannak, és elfogadták a lutheránus keresztények húsvétját, hogy ne okozzanak botrányt a kettős ünnepléssel. A húsvét fix időpontja egy fontos lépés lenne az elveszett egység visszaállítása felé, a húsvét ugyanis nemcsak egyszerűen a kereszténység legnagyobb ünnepe, de a lényege is, valamint nemcsak a húsvét ünnepe esne ettől kezdve egy időpontra, hanem a pünkösd időpontja is. Bár egyes ünnepek és a dogmatika továbbra is eltérő lenne, de végre megindulhatna egy olyan megbékélési folyamat, amelyre évszázadok óta várnak a keresztények.
