A múlt héten két érdekes mozzanat történt az iszlám világban. Az első szerint az Iszlám Konferencia Szervezete rendkívüli találkozót hívott össze székhelyére, a szaúd-arábiai Dzsiddába.
A napirend szerint a szíriai polgárháború okozta menekültkrízist vitatják meg. Az utóbbi években több millió ember menekült el Szíriából a háború elől, de elhelyezésüket nemcsak Európában, hanem a muszlim országokban is problémák övezik.
Az Iszlám Konferencia Szervezete a világ második legnagyobb nemzetközi politikai szervezete az ENSZ után, jelenleg 57 tagállama van, főleg olyan országok, amelyekben az iszlám többségi vallás. A hír abból a szempontból érdekes, hogy Szaúd-Arábia és az öböl menti olajmonarchiák például rengeteg kritikát kaptak azért, mert gazdagságuk ellenére eddig egyetlen szíriait sem voltak hajlandóak befogadni. Szaúd-Arábia a komoly nemzetközi nyomás miatt néhány hónapja némileg változtatott a hozzáállásán, és pénzzel támogatja a szíriaiakat befogadó közel-keleti arab országokat. Közben Törökországban jelenleg 2 millió, Libanonban 1,2 millió, Jordániában pedig 1,4 millió szíriai menekült lehet, holott ezek az államok szintén tagjai az Iszlám Konferencia Szervezetének.
A szakértők szerint több oka is van, hogy a szír menekültek miért választják inkább Európát, mint a gazdag öböl menti államokat. Ezek az államok messze vannak a konfliktuszónáktól, ráadásul hatalmas sivatagokon kellene átkelni, amelyeken nem vezet keresztül sok évezredes, bejáratott útvonal. Ugyanakkor az öböl menti gazdag államok korábban rengeteg palesztin értelmiségit fogadtak be, így a friss menekülthullámból érkezőknek nem tudnának állást biztosítani. Alacsonyabb presztízsű munkákra pedig nem vennék rá hittestvéreiket, erre Kelet-Ázsiából toboroznak vendégmunkásokat. Emellett az öböl menti országok nem fogadnak menekülteket a saját területükön. Szaúd-Arábia például nem ratifikálta az 1951-es Menekültügyi egyezményt, az országban ismeretlen a menedékjogrendszer, az ott élő menekültek, Európában pedig szociális segély is jár. A fő érv az, hogy ők a határhoz közel maradást segítik, mivel hosszú távon az a legjobb, ha a menekültek a harcok lezárulásával könnyen vissza tudnak térni a szülőföldjükre. Az öbölországok tartózkodását az is magyarázza, hogy aktív játékosok a szíriai polgárháborúban. Rengeteg pénzzel és fegyverrel támogatják az iszlamista milíciákat, ezért számukra valósabbnak tűnik az a fenyegetés, hogy a menekültek esetleges befogadásával szíriai szabotőröket, netán az Iszlám Állam terroristáit is határaik közé engednének. Ezeknek a monarchiáknak nem hiányzik az anarchia, így állításuk szerint inkább több millió dollárt fordítanak a menekültek megsegítésére. Ebből a szempontból igencsak érdekes lehet odafigyelni, hogy mire jutnak a menekültkrízissel kapcsolatban.
A következő hír első olvasatra akár szenzációértékű is lehet: több sajtóház lehozta a minap a hírt, miszerint több mint ezer indiai muzulmán vallástudós csatlakozott szerdán ahhoz a fatwához (vallási rendelethez), amelyben iszlámellenesnek minősítették az Iszlám Állam nevű dzsihadista szervezetet. A több száz vallási méltóság oktatási intézmények és civil csoportok vezetőivel együtt írta alá a fatwát, amely leszögezi, hogy a szervezet ellentétes az iszlám alapvető tanaival. A vallási rendeletet a mumbai (bombayi) székhelyű Mohamed Manszar Haszan Asrafi Misbai vallási méltóság adta ki, és a dokumentumot kézjegyével ellátta India minden jelentős mecsetének vezetője. A vallástudósok egyben felhívták a hívek figyelmét arra, hogy az iszlám hithű követője nem lehet gyilkos, szent helyek lerombolója és meggyalázója, és elítélik a terrorizmust.
A dokumentumot eljuttatták a világ vezetőihez és kormányaihoz, valamint Ban Kimun ENSZ-főtitkárnak. Az Indiában élő, mintegy 172 millió muzulmán többségében a vallás mérsékelt irányvonalát követi, és elítéli az Iszlám Állam és az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet tevékenységét.
Az Iszlám Állam ellen már egyiptomi, szaúdi, de brit muszlim hittudósok is fatwát adtak ki. A hír minden bizonnyal jó, hiszen egy óriási muszlim közösség lépte meg, csakhogy a szétszabdalt iszlám világban ez nem elegendő. A radikális iszlámban gyökeredző terrorizmust csupán teljes iszlám összefogással lehet legyőzni, és az összes muzulmán országnak, vallási vezetőnek egységesen kellene meglépnie ezt. Lényegében az iszlám egységesítése lehet a válasz, de egyben egy új probléma is. Ehhez azonban az iszlám világnak még egy harcot meg kellene vívnia, méghozzá egy kultúrharcot, amelyben a mérsékelt eszméket egységesen, vagy legalábbis széles körben elfogadnák. Ez azonban az egyes államok érdekei és a világpolitika regionális érdekei miatt, úgy érzem, igencsak messze van.
