Szombaton este néhány pillanatig furcsán éreztem magam, amikor megindultam a közeli kisboltba, mivel lépten-nyomon furcsa maskarákba beöltözött fiatalokkal találkoztam. Először azt hittem, hogy medve módjára átaludtam a telet, és nem ősz, hanem tavasz van, majd az időutazás rémképe is felrémlett a farsangi alakokat látva, majd a teleportálásra is gondoltam, hiszen a halloweeni maskarákat eddig csak az amerikai filmekben láttam. Ez utóbbi kicsit később újból felrémlett, amikor is két tízéves korú gyerek csöngetett be cukorkát kérni.
Az interneten jó néhány éve látni olyan véleményeket, hogy itt nincs halloween, hanem mindenszentek van, de van, aki ezt megtoldja halottak napjával, sőt van olyan is, aki szerint akkor lesz Magyarországon halloween, ha majd Amerikában március 15-ét ünnepelnek. Sokan betolakodó szokásként élik meg a korántsem amerikai származású ünnepet/szokást, mások szerint azonban itthon is meg lehet ünnepelni. Bármennyire is Amerika-majmoló divathóbortnak tartjuk a halloweent, tisztában kell lennünk vele, hogy a halloween, a mindenszentek és a halottak napja három különböző ünnepet takar, három különböző – igaz, egymás utáni – dátumon.
Azt mondják, ahány ház annyi szokás, így van ez az ünnepekkel is, még ha azok egy témakörhöz tartoznak is. Tájunkon a mindenszenteket és halottak napját ünneplik meg, a halloween az angolszász területeken őshonos. Mindhárom ünnep kelta eredetű, a korai keresztények ugyanis lehetőség szerint a pogány ünnepekhez igyekeztek igazítani az ókeresztény szokásokat, és a mindenszentek ünnepét az egykori kelta halottkultusz napjához kapcsolták. Október 31-e a kelta nyár végének és a betakarításnak az ünnepe volt, a régiek pedig úgy tartották, hogy ezen az éjszakán elvékonyodik a határ az élők és a holtak világa között, így a halloween a régi pogány jelmezbebújós hagyományt tartotta meg, amelyben az ijesztő jelmezek elijeszteni hivatottak a holtakat és az ártó szellemeket. November elseje, vagyis mindenszentek napja ezzel szemben a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus pedig az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor. Az ezt követő halottak napján a katolikus egyház az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekről emlékszik meg.
Sok európai országban mindenszentekkor az a szokás, hogy az emberek meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek rá, és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek, illetve halottak napján. Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. Mivel a krizantém ebben az időszakban nyílik, ilyenkor leginkább ezzel a virággal szokták díszíteni a sírokat. E szokást nemcsak a katolikusok, hanem a protestánsok is átvették Magyarországon. Valaha számos magyarázatot találtak a gyertyagyújtásra, egyesek szerint ezen a napon kiszöknek a lelkek, és a gyertyafénnyel segítettek nekik hazatalálni. A 900-as évek derekán úgy gondolták, hogy az ezredfordulón elérkezik a világvége. A fényekkel és a virágokkal pedig a túlvilági lelkeket szerették volna lecsillapítani, mielőtt ez bekövetkezne. Vajdaság egyes településein ételt is tettek a sírokra. A halottak napjához számos tilalom is kapcsolódott: ezen a napon, sőt egyes tájegységeken egész héten tilos volt mosni, attól tartva, nehogy a hazajáró halott beleálljon a vízbe. A szlovákiai Csallóközben tilos volt a mosás, mert attól tartottak, hogy aznap megsárgulna a ruha, és nem mertek meszelni, mert féltek, hogy a férgek ellepnék a házat.
Portugáliában, Spanyolországban és Mexikóban szokás, hogy ezen a napon felajánlásokat (ofrendas) tesznek. Spanyolországban hagyományosan ezen a napon előadják a Don Juan Tenorio című darabot. Az angol nyelvű országokban hagyományosan elhangzik William Walsham How For All the Saints (Mindenszenteknek) című himnusza. A legnépszerűbb dallam a himnuszhoz a Ralph Vaughan Williams szerezte Sine Nomine. Mexikóban a halottak napi szokások és az ezzel kapcsolatos gondolkodás jóval eltér a magyar hagyományoktól. A latin-amerikai országban a día de los difuntos, azaz a mindenszentek egy vidám és boldog ünnep, mely még az aztékoktól ered. Ezen a napon a családtagok „együtt ünnepelnek” halottaikkal. Ajándékokat visznek nekik, az elhunyt gyerekeknek játékokkal, a felnőtteknek italokkal kedveskednek. A sírokat világító lámpásokkal, színes papírmaséfigurákkal és álarcokkal díszítik. Piknikeznek, iszogatnak, és anekdotákat mesélnek elvesztett szeretteikről. Számukra ez sokkal inkább a család összetartozásáról szól, mint halottaik siratásáról.
Bármennyire is meglepődtem a hétvégén, személy szerint nem zavar a halloween egyre nagyobb térhódítása. Számomra ez csupán egy valóságos tartalom nélküli divat, amely egyrészt a modern kori információáramlásnak és a fogyasztói társadalom sajátosságának velejárója. Egyrészt nem zárják ki egymást, másrészt más dátumon vannak. Azzal a félelemmel kapcsolatban, hogy a halloween kiszorítaná a mindenszentek és a halottak napját, annyit tudok mondani, hogy ahol erősek a gyökerek, ott megmarad a törzs is. Ha viszont elhalófélben vannak valahol a gyökerek, ott azokat gyógyítani és ápolni kell, az elhalt fák helyére pedig őshonos facsemetéket kell ültetnünk, máskülönben törvényszerű, hogy versengés lesz a megüresedett föld felett.
