A párizsi terrortámadást látva mély szomorúság fogott el, hiszen megerősítette bennem azt a régi gondolatom, hogy a mai kor semmivel sem kevésbé sötét, mint az ezt megelőző századok voltak. Megtörtént, amitől sokan rettegtünk, de mégis valahogy úgy gondoltuk, hogy velünk nem történhet meg. Európa 9/11-e.
Felfoghatatlan és embertelen – mondta Ferenc pápa. Valóban az ilyen tett, mint minden gonoszság, nem emberi. Számomra felfoghatatlan, hogy valaki ilyesmit Isten (Allah) nevében tesz. A három, Isten által sugalmazott vallás, amelyekben a világ lakosságának nagy része hisz, az iszlám, a kereszténység és a judaizmus, az erőszak ellen van. Mindhárom vallás békét és harmóniát hirdet a világon, és elítéli azt, hogy ártatlan emberek szenvedjenek és haljanak meg. Az agresszió és az erőszak abnormális és nemkívánatos jelenség, amely ellenkezik azokkal az erkölcsi elvekkel, amelyeket „Isten határozott meg” az emberiség számára. Ha valaki terroristacselekményeket követ el az iszlám, a kereszténység vagy a zsidó vallás nevében, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ezek az emberek nem muszlimok, zsidók vagy keresztények, hanem valójában eltévelyedettek. A vallás köntöse alá bújnak, de nem igazi hívők. Még ha azt is állítják magukról, hogy a vallást szolgálják, igazából a vallás és a hívők ellenségei, hiszen könyörtelen módon olyan bűntényeket követnek el, amelyeket a vallás tilt, és így saját vallásukat rossz színben tüntetik fel a többi ember szemében. A terrorban hisznek.
Az Iszlám Állam a terrortámadás utáni közleményben, amelyben magára vállalja a támadást, ezt írta: „Egy szent támadásban, melyet Allah mozdított elő, a Kalifátus hívő katonáinak egy csoportja, akiknek Allah hatalmat és győzelmet adott, az irtózat és a perverzitás fővárosát tűzte ki célul, azt, amely a kereszt lobogóját viseli Európában, Párizst.”
Elgondolkodtató, hogy akkor miért is választották pont ezt a várost célpontul. Párizs mint a nyugati világ meghatározó városa erősen szimbolikus helyszín. Különösen, ha megnézzük, hogy hol történtek a támadások. Egy focimeccsen, egy rockkoncerten, egy kávézónál, egy bárban. Ilyen helyeken gyilkoltak péntek este a terroristák, aminek üzenete teljesen világos. A nyugati világ, a nyugati élet alapvető részeit támadták meg. Vagyis azt, amivel az Iszlám Állam középkori világvége-ideológiája szemben áll. Ez valahol érthető is. Az azonban, hogy Párizs a kereszt lobogóját viselné Európában, enyhén szólva képzavar, sokkal inkább az Iszlám Állam esetleges hívei számára elkészített toborzópropaganda. Franciaország ugyanis a forradalom óta hatalmas figyelmet fordít az állam és az egyház teljes szétválasztására, sőt mára a vallásgyakorlás legtöbb elemét teljesen a magánszférába száműzte. 2004-ben, mikor az uniós alkotmányszerződés készítésekor olasz, portugál, lengyel, cseh, szlovák, máltai és litván politikusok Európa keresztény-zsidó gyökereinek megemlítése mellett érveltek, a franciák ellenkeztek a leghevesebben. A francia állam és a társadalom azonban nemcsak a keresztény és a zsidó valláshoz áll így hozzá, hanem minden valláshoz.
Ráadásul a francia értelmiség egy része elutasít minden szervezett egyházat és közösségi vallásgyakorlást. Ez a vallásellenesség az iszlám felé is megnyilvánul, és nemcsak a burka viselésének megtiltásában, hanem abban is, hogy a francia hatóságok semmit nem tettek és nem is tesznek a jövőben sem a Charlie Hebdo és a hozzá hasonló hecclapok iszlámellenes karikatúrái miatt. Radikális muszlimok körében Mohamed próféta lerajzolása vallásgyalázásnak minősül, és felháborodást szül, a francia társadalom többsége számára azonban ennek eltűrése egy olyan több száz éves tradíció, amely megkérdőjelez minden általánosan elfogadott értéket. Kevés olyan társadalom van a világon, amely a franciánál kevésbé ismeri el a kulturális tabukat, a radikális muszlimok hozzáállása az iszlám valláshoz pedig pont tabukkal teli. Ebből a szemszögből jelentős képzavarral állunk szemben, de ne feledjük: az Iszlám Állam emberei egyszerűen tényleg hisznek abban, amit csinálnak, hogy ez a harc lesz a végső a végítélet előtt.
Sokan azt mondják, Párizs után minden megváltozik. Arról beszélnek, hogy megszűnt az az illúzió, amely arról szól, hogy az egyetemes emberi értékekbe vetett hit feloldja a kulturális sajátosságokat, az erkölcsi hagyományokat, a közösségi identitásokat. Azt mondják, az integráció megbukott.
Nem hinném. Integrálnunk kell, de nemcsak az Európába bevándorló muszlimokat, hanem egyben önmagunkat is, hiszen a köztársaság csak akkor tartható fenn, törvényei és értékei csak akkor tarthatók tiszteletben, ha azok mindannyiunkra érvényesek, és mindannyian érezzük, érdekeltek vagyunk benne, mert jólétünk, biztonságunk és boldogságunk záloga. Hinnünk kell, hogy az emberiesség és a szeretet erősebb minden törvénynél. Nem csak hinnünk kell benne, hanem meg is kell élnünk ezt. Különben nincs olyan köztársaság, amely megmentene bennünket.
