Az év talán legszebb időszaka a karácsony, és az ezt megelőző adventi hetek. Megtelik szívünk a várakozás, készülődés örömével: díszbe öltöztetjük otthonainkat, készülünk szeretteink megajándékozására, szeretnénk az ünnepet emlékezetessé, bensőségessé tenni.
Manapság teljesen természetes, hogy gond nélkül lehet ünnepelni. A kérdés már csak az, hogy lehet-e karácsonyt ünnepelni. Az utóbbi időben ugyanis jellemző, főleg az Egyesült Államokban és Kanadában, hogy a keresztény karácsony helyett inkább az általánosan ünnepek kifejezést használják. Ennek a multikulturális érzékenységnek az lenne a célja, hogy egyetlen vallás hangsúlyozása helyett mindenféle vallási és nem vallási ünnep beférjen egyetlen ernyőkifejezés alá, és senki ne érezze magát kirekesztve az ünneplésből. A bűvös szó a politikai korrektség. A „Boldog karácsonyt!” köszöntés helyett így válik ismét egyre elterjedtebbé a „Kellemes ünnepeket!” köszöntés. Pont ugyanúgy, mint anno a szocialista országokban.
Ennek természetesen sokan nem örülnek. Van aki fölösleges finomkodásnak tartja, de például Amerikában több politikus karácsony elleni háborút vizionál a jelenség köré, mert szerintük ez a karácsony lényegét veszélyezteti. Az ő kritikusaik szerint meg semmi ilyesmiről nincs szó, csupán azt szeretnék, hogy december 24-én és 25-én a nem keresztények is ünnepelhessenek, méghozzá úgy, hogy számukra ne legyen sértő, vagy diszkriminatív az ünnep. Túlkapások ütköznek túlkapásokkal, a tiltakozók egyik csoportja törvénnyel kötelezné a karácsony szó használatát és keresztényellenességgel vagdalódzik, míg a másik oldal elűzné az ünnepből az összes vallási jelképet, még a karácsonyfáét is, holott az örökzöld fának nem sok köze van Jézus születéséhez.
A karácsonyi ünnep elvallástalanodása nem most kezdődött. A 20. századi európai diktatúrák szándákosan gyomlálták ki belőle a keresztény gyökereket – gondoljunk csak a fenyőfaünnepre –, próbálták megújítani és ekképp eljelentékteleníteni az ünnepet. A keresztény kultúrkörben élő, de nem vallásos emberek azt szokták hangsúlyozni, hogy a karácsony számos eleme pogány hagyományok átvétele csupán (germán és kelta szokások, Mithrász kultusz). A fogyasztói társadalom számára pedig az összes ünnep a pénzköltésről szól.
A tiltás sem új keletű dolog. Angliában a puritánok már a 16. század közepétől harcoltak a karácsony ellen, mert az nem volt elég puritán, vagyis a Bibliától elrugaszkodott, erkölcstelen, pogány – vagy épp túl pápapárti – tivornyának tartották. Végül 1647-ben, nem sokkal a hatalomra jutásukat követően, a király után a karácsonyt is száműzték, amely miatt a nép heves ellenállásába ütköztek. A felháborodás lázadásokhoz is vezetett, Canterburyt például hetekig a felkelők uralták, és a karácsonypártiság fokozatosan összeolvadt a rendszerellenes királypártisággal – vagyis a puritánok félelme önbeteljesítő jóslatnak bizonyult. Nem is csoda, hogy 1660-ban, a királyság visszaállításával együtt II. Károly örömmel törölte el a karácsonyi ünneplés tiltását is.
Amerikában viszont épp ekkor, 1659-ben tiltották be a karácsonyt az újvilágot meghódító puritán telepesek. A tiltás törvénybe iktatása után bármiféle mulatozás, játék, ünnepi díszítés és főleg a mértéktelen karácsonyi evés-ivás pénzbüntetést vont maga után. A massachusettsi karácsonytilalom 1681-ig volt érvényben, ekkor törölte el egy angolok által kijelölt kormányzó, de ezután még hosszú évekig nem vált igazán népszerűvé az ünnep.
Albánia elsőként a világon 1967-ben Enver Hodzsa uralma alatt nyilvánította magát ateista államnak, minden vallás gyakorlását megtiltotta, a templomokat és a mecseteket leromboltatta vagy stadionná alakíttatta. Természetesen szóba sem kerülhetett a karácsony megünneplése. A helyzet csak 1991-ben a szocializmus összeomlásával normalizálódott. Kubában Fidel Castro 1969-ben tiltatta be a karácsonyt, hogy az ünneplés helyett is a cukornádültetvényeken dolgozhassanak a népek. A tiltást Castro 1998-ban, az országba látogató pápa nyomásának engedve oldotta fel, amit egy kapitalista országokat megszégyenítő mértékű karácsonyfa-akció koronázott meg. Manapság is be-betiltják a karácsonyt egyes országok, ha úgy érzik, hogy a keresztény szokás túlságosan népszerűvé tenné az övéktől eltérő vallást. Szomália 2013-ban jelentette be, hogy a karácsonyi ünneplés minden formáját rendeletben tiltják meg. Tavaly Brunei kormánya döntött úgy, hogy a karácsony nyilvános ünneplése „az iszlámtól eltérő vallás propagálásának” számít, ezért tilos. A keresztény vallás gyakorlását nem tiltották meg az országban élőknek, csak ne lássa senki, mikor és hogyan gyakorolják. Legutóbb Olaszországban tört ki a botrány, hogy egy iskolaigazgató a muzulmán vallású gyerekek miatt betiltotta a karácsonyi koncertet és a hagyományos vallásos dalok éneklését, míg egy másik igazgató egy másik hagyományt tiltott be emiatt, a karácsonyi misét, amelyet a téli szünet előtti utolsó napokban az iskola tanáraival és tanulóival közösen szoktak tartani.
Úgy néz ki, hogy Európában is az a nézet terjed, hogy nem tilos a vallásgyakorlás, a vallási ünnep, csak senki se lássa meg. Ünnepelni persze lehet, csak az ember a vallásosságát hagyja otthon, helyette pedig vásároljon, egyen és igyon sokat. Azzal legalább nem diszkriminálunk senkit. Pedig igen: a szegényeket és az éhezőket.
