Az emberi elme nyughatatlan. Semmit sem fogad el készpénznek, folyton a határokat feszegeti. Ebben a véget nem érő küzdelemben látszólag nincsen sem szent, sem törvény. Mintha egy vérre menő küzdelemről lenne szó, amelyben a régit meg kell dönteni, a jelenlegit pedig túl kell szárnyalni. A szinte mániákusnak tűnő útkeresésben a szaktekintélyek és munkájuk mellett megjelennek látnokok, jót akaró laikusok, életcélt kereső kalandorok, áltudósok, kuruzslók és haszonlesők is.
Annak ellenére, hogy már jó pár év elmúlt A Da Vinci-kód megjelenése (Magyarországon 2005) óta, még ma is számtalanszor belebotlok olyan személybe, aki szerint a regényben megírtak inkább megfelelnek a valóságnak, mint azt képzelni mernénk. Dan Brown negyvennégy nyelvre lefordított és megfilmesített bestsellerének alaptétele, hogy a Louvre meggyilkolt muzeológusa által hagyott jeleket és szimbólumokat megfejtve kiderül, hogy Jézus halála előtt Mária Magdolnával megházasodott és gyermeket, vagy gyermekeket nemzett, aki a gyerekekkel francia földre menekült, ahol a zsidó közösség királyi vérként tisztelte őket. Leányuk, vagy leszármazottja beházasodott a Meroving-házba, így Jézus vérvonala ezen az uralkodóházon belül él tovább, a regény szerint napjainkig töretlenül, de ezt a katolikus egyház kétezer éve próbálja titkolni. Azonban az ötlet, hogy Jézus feleségül vette a Magdolnát, nem volt sem új, sem eredeti. Ezt sugallta már Nikos Kazantzakis regényében, a Krisztus utolsó megkísértésében is, amelyet Martin Scorsese vitt filmre. Még ennél is bizarrabb történetet írt meg Barbara Thiering Jézus, az ember című 1992-es könyvében, amely a holt-tengeri tekercseknek és az evangéliumnak a teljesen önkényes értelmezése. Eszerint Jézus két fiút és egy leányt nemzett Mária Magdolnának, mielőtt elvált tőle, és vigaszra lelt egy Lydia nevű püspöknőnél, akitől szintén született egy lánya.
Valójában azonban nincs egyetlen ókori forrás sem, amelyből akár házasságon belüli, akár házasságon kívüli szexuális kapcsolatra lehetne következtetni Jézus és Mária Magdolna között.
Michael Baigent és Richard Leigh Az abbé titka: szent vér és szent grál című 1982-es bestsellerében házaspárként mutatják be Jézust és Mária Magdolnát. A szerzők azt állítják a könyvben, hogy Jézus nem halt meg a kereszten, hanem Poncius Pilátus hallgatólagos beleegyezésével élve vették le a keresztről, felépült, és Mária Magdolna társaságában boldogan élt az első század közepéig. A szerzőpáros plágium vádjával pert is indított Brown ellen, amit 2006-ban el is veszítettek. Negyven éve Hugh Schonfield brit valláskritikus állt elő A húsvéti összeesküvés című könyvében azzal az elképzeléssel, hogy Jeruzsálemben Jézus követői egy imitált keresztre feszítést rendeztek meg, hogy igazolják a messiásra vonatkozó ószövetségi jövendöléseket. Jézus állítólagos, keresztre feszítés utáni életéről könyvek százai szólnak, mindez azonban nem újdonság, hiszen a Koránnak szintén létezik olyan értelmezése, amely elutasítja azt a tényt, hogy Jézus a kereszten halt meg. Az iszlám Ahmadijja szekta szerint Jézus elhagyta a Szentföldet, Indiába ment, és ott, Kasmírban halt meg. S ekkor még nem is szóltam az apokrif iratokról (nem kanonizált, a négy evangéliumtól eltérő írások), a kopt tekercsekről sem: Tamás evangéliuma, Fülöp evangéliuma, Péter evangéliuma, Júdás evangéliuma.
A görög–keresztény spekuláció tipikus terméke a Júdás-evangélium és társai. A pogányok, zsidók és keresztények között virágzott a gnoszticizmus. A gnosztikusok szerint csak a szellem volt jó. Az anyag, mint a test is, eredendően gonosz, az alsóbbrendű teremtőtől, a demiurgosztól származik, akit a gnoszticizmus keresztény ágazata az Ószövetség Istenével, a menny és a föld teremtőjével azonosított. A Legfelsőbb Lény, akit Jézus képviselt, és akit a gnosztikusok szerint Júdás is tisztelt, nem Krisztus áldozatán keresztül adja az üdvösséget, hanem egy misztikus megvilágosodáson, a gnózison keresztül. Júdás úgy segítette elő a megváltásnak ezt a folyamatát, hogy segítségére volt a zsidó hatóságoknak Jézus letartóztatásában.
Annak ellenére, hogy a Da Vinci-kód nem az első ilyen tematikájú regény (bár sokkal inkább egy alternatív Mária Magdolna képen van a hangsúly, mint Jézus képen), és nemcsak hittörténetileg hemzseg a hibáktól, de művészettörténetileg is alapvető tévedésekkel van teletűzdelve, a tömegekben sikeresen elültette a kételkedés magvait. Ennek egyik oka egyrészt a szerző által bevezetőben leírtak, hogy a regény megírása előtt alapos kutatásokat végzett (ami inkább tűnik egy zseniális marketingfogásnak, mint valóságnak), másrészt a katolikus egyház heves ellenreakciója, harmadrészt az emberi elme nyughatatlansága. Egy dolgot azonban nem hagyhatunk figyelmen kívül. Egy regény akkor is fikció marad, ha a valóságra támaszkodik, és az elsődleges célja sokkal inkább a szórakoztatás, mint az adott világrend felborítása.
