A nagy építkezések körül mindig voltak gyanús dolgok. Annak idején egyik kőműves barátom, akivel sokat utaztam Újvidékre, mesélte: „Tudod, az úgy van, hogy a tíz kocsi sóderból egy kocsi mindig jut a főnök nyaralójába is, néha csak akkor tudtuk meg kinek a hétvégi házát építjük, amikor hozta a sört.” Ez annak idején elsősorban az építővállalatok igazgatóinak a „műfaja” volt, és csak ritkán fordult elő, hogy politikus barátaiknak is felkínáltak ilyen szolgáltatásokat. Persze, ha kitudódott, volt botrány!
A földrengések okozta súlyos pusztítás felszámolása során azonban nem sokszor lehetett hallani ilyen visszaélésekről. A második Jugoszláviát leginkább megrázó szkopjei földrengés esetében például egyszer sem lehetett hallani ilyesmiről, akárcsak a hatvanas évek végén történt Banja Luka-i földrengés esetében sem. A montenegrói tengerpartot ért földrengés okozta károk elhárítása esetében is (mivel szövetségi törvényben szabályozták a pénz előteremtését) csak a tagköztársaságok megjegyzéseiből lehetett következtetni arra, hogy nem úgy mennek a dolgok, mint az ildomos lenne. Azt mondogatták, hogy Montenegró jól profitált a földrengésből, s aki nem hiszi, elég, ha megtekinti a budvai újjáépített óvárost. Konkrét visszaélést azonban akkor sem tudtak felhozni a montenegrói költekezés ellen (csak annyit, hogy feneketlen zsákká vált a föderáció számára), pedig biztosan megtették volna, ha tudomásukra jut.
A károsultak szerencsétlenségéből történő nyerészkedéstől eddig tartózkodtak azok, akik a közösség pénzét kezelték. Talán sejtették, hogy ha kiderül a tettük, nemcsak a bíróság, hanem a közvélemény sem fog nekik megbocsátani. A jelek szerint most éppen ez történik a volt kraljevói vezetőkkel. A közép-szerbiai várost 2010-ben rázta meg a földrengés, és az ország tetemes összeget szánt az újjáépítésre. Az elmúlt napokban az illetékesek tizenhat kraljevói lakost hallgattak ki, és harminc napig terjedő előzetes letartóztatást rendeltek el Ljubiša Simović volt polgármester, valamint egy helybeli építővállalat tulajdonosa ellen. A gyanú szerint mintegy ötven montázsház árát lopták el. Tény, hogy a Kraljevo környéki falvakban nagyon sok ház akad a mai nap is, amelyeket régen újjá kellett volna építeni. Nemcsak az volt a baj, hogy nem épültek meg a tervbe vett házak, hanem az is, hogy néhány esetben az alapok megbontásakor kiderült, hogy a dokumentumokba foglalt anyag mennyiségének a fele sem került az alapba, ami azt jelenti, többi között, hogy nem lett biztonságos az új épület.
Sokszor mondják azt, hogy a politikusok néha úgy bánnak a közpénzekkel, mintha a sajátjuk lenne, de mindinkább az az érzésem, hogy ha a sajátjukról lenne szó, aligha viselkednének így. Egyszerűen felelőtlenek, gátlástalanok, Csáki szalmájának tekintik a közvagyont, és rosszul kezelik, mindenáron hasznot akarnak húzni belőle, még akkor is, ha ezzel mások nyomorúságát tetézik. És éppen ez az, amire valószínűleg sohasem lesz semmiféle mentség, és az ember úgy van vele, ne is legyen. Az ilyesmit ugyanis aligha lehet a politikai ellenfelek hajtóvadászatával magyarázni, mert ilyen esetben nemcsak jogtalan haszonszerzésről, hanem közönséges becstelenségről van szó.
