Olyan zavaros ez az egész elnökjelölési cécó nálunk, hogy még az agyafúrt Columbo felügyelő se tudná kibogozni, hogy ki a tettes és ki az áldozat. Amama fejében totál összekuszálódtak a dolgok.
– Szeretnék már világosan látni, Tegyula, hogy végre megértsem, hogy ki kit támogat a jelöltek közül, és kire kell majd szavaznom. Jó lenne hozzájutni a vátesz Tarabics könyvéhez.
– Ki az ördög az a Tarabics, Tematild? – rőkönyöde meg atata. – És minek neked a könyve?
– Hogyhogy kicsoda? Illene tudnod, Tegyula, hogy ő a legismertebb a múlt századi szerb jövőbelátó. Például azt is megjósolta, hogy kis sárga emberek érkeznek hozzánk és műszálas zoknival meg mindenféle olcsó kínai cuccal látnak el bennünket. A Tómó is folyton az ő könyvét olvassa. Azt mesélik az emberek, hogy az elnökjelöltségtől is azért állt el, mert a Tarabics szerint ennek nem lenne jó vége. Hátha mi is okulhatnánk a jóslataiból.
– Hagyd már az ilyen buta babonákat, Tematild! Nyilvánvaló, hogy azért állt el, mert a haladópárt Vucsics mellett állt ki, és csúnya bukásban lett volna része, ha kitart az újbóli jelöltetés mellett. Ezért inkább beállt Vucsics támogatói közé, és most már azt is tagadja, hogy egyáltalán indulni akart a választásokon. Azt mondja, mindent azok a pimasz újságírók találtak ki.
– Biztosan a Pásztor István is nagyon haragszik az újságírókra – veté közbe amama.
– Miért haragudna pártvezetőnk a sajtó dolgozóira?
– Azért, mert róla is felelőtlenül azt írták, hogy a Tómó jelölését támogatja, közben kiderült, hogy nem is igaz. Mert akkor a VMSZ nem üzente volna meg a Vucsicsnak, hogy igenis az ő jelölését támogatják.
– Nem érted ezt, Tematild, túl magas ez neked – inté őt atata. – Először is az ilyen politikai támogatás nem olyan egyszerű dolog, mint a szerelem, hogy valakit imádunk, és akkor tűzön, vízen át kitartunk mellette. A pártpolitikában nincs romantika, csak érdek. És sok bölcsesség is kell hozzá, tudni kell okosan dönteni, hogy mi az, ami előnyösebb számunkra. Másodszor, a politikai helyzet is rendkívül összetett, hallottad, mit mondott a pártvezető, és ebben az összetett helyzetben összetett politikai döntést kell hozni.
– Jó, Tegyula, lehet, hogy a helyzet összetett, de attól én még eldönthetem, hogy nekem ki a szimpatikusabb. Mert nálam azért az is számít.
De atata csak legyinte amama balga okfejtésére, és egy viccel támasztotta alá a politikusok véleményét az újságírókról. Mert ők se mindig találják fején a szöget.
Egy riporter felkeresi az elmegyógyintézetet, és az iránt érdeklődik a főorvostól, hogy minek alapján állapítják meg egy páciensről, hogy már gyógyult és elhagyhatja a kórházat?
– Vannak olyan feladataink, amiket helyesen végrehajtva bizonyíthatják elmeállapotukat.
– Tudna egy ilyen példát mondani, doktor úr?
– Persze. Vegyük például ezt: van egy kád, teli vízzel. Van a fürdőszobában három tárgy, egy kiskanál, egy pohár és egy vödör. Melyikkel tüntetné el a vizet a kádból?
– Ó, hát ez egyszerű! Minden normális ember a vödröt választaná – vágja rá magabiztosan az okos zsurnaliszta.
– Nem, minden normális ember kihúzná a dugót a kádból.
Ámde a Zacsek szerint a Tarabics jóslata mellett van még egy oka a Nikolics visszavonulásának.
– Hadd hallom a maga elméletét, Zacsek.
– Az anyagiak játszottak közre, Gyula zomzéd. Nem volt neki négyszáz eurója.
– Ismerem magát, Zacsek, már megint valamilyen rossz viccet akar elsütni. Mire kellett volna a négyszáz euró?
– Arra, hogy ő is készítsen egy olyan repülős reklámfilmet, mint a Vucsics. Gondolom, maga is látta: a repülőn utazó Vucsics rémálmot lát. A pilóták összevesznek a menetirányon, és emiatt majdnem lezuhan a Szerbia nevű utasgép. Az utasok pánikba törnek ki, ekkor azonban a mi Vucsicsunk felébred, megigazítja szemüvegét, és a legnagyobb lelki nyugalommal kioktatja a tévelygő pilótákat. Megmutatja nekik a helyes irányt.
– Ne folytassa, Zacsek, én is láttam. És azt is tudom, hogy óriási sikere van a filmjének, az emberek egymásnak küldözgetik az interneten. Van, aki röhög rajta, van, akinek nagyon tetszik. De még mindig nem értem, hogy jön ide az elnök döntése arról, hogy eláll a jelöléstől?
– Úgy jön ide, hogy az egész alkotás mindösszesen kétszáz, vagy négyszáz euróba került, amint Vucsics állítja. A Tómónak meg úgy látszik, momentán nincs rá fedezete.
– Nagyon rossz a vicce, Zacsek. De különben én is furcsálltam a miniszterelnök magyarázatát. Egy kicsikét mintha elszámította volna magát. Ennyibe csak akkor kerülhetett volna ez a reklámspot, ha mind a száz statiszta meg a pilótákat alakító színészek ingyen lépnek fel, és a filmesek sem fogadnak el egy dinárt sem. És az egész jelenetet egyetlen óra alatt sikerül leforgatni, merthogy a hozzáértők szerint ennyibe kerül egy utasgép bérlése egy órára ilyen célokra.
– Nono, Gyula zomzéd! Csak nem akarja meghazudtolni az ország első számú vezetőjét?! – inté őt a Zacsek. – Szépen megmondta, hogy míg az ellenzéki elnökjelöltek szórják a pénzt, addig ő egy dinárt se költött kampányra!
– Hát lehet, hogy ez a magyarázata az alacsony költségeknek – bólogata atata. – És igazat mondott, hogy egy dinárt se költött a videóra, mert euróban fizetett érte.
Jaés a belgrádi politikus beszerez egy hazugságvizsgáló készüléket, ami hangos sípolással jelzi, ha valaki hazudik.
Jön haza a gyerek az iskolából, kérdi az anyja: – Hányast kaptál a dolgozatodra, fiacskám?
– Ötöst, anyu! – feleli szemrebbenés nélkül a kis hantás.
BÍÍÍIIIP!
– Hazudsz, fiam! Tudom, hogy egyest kaptál. Bezzeg, én soha nem kaptam egyest.
BÍÍIIIP!
– Nekem se volt soha rossz osztályzatom az egyetemen – szól közbe az apa.
BÍÍÍIIIP!
– Apa, te nem is jártál egyetemre, úgy vetted a diplomát!
– Ne szemtelenkedj, fiam! Az apád vagyok!
BÍÍÍIIIP!
PISTIKE, tévelygő pilóta és pimasz hantás
