MagyarZó Pistike messéi

Már megint annyi izgalomban volt részünk a héten, amennyi más országokban nincs egész évben! Svájcban például olyan dög unalom az élet, hogy mi totál belehalnánk. Nem történik semmi, csak az az egyhangú jólét meg nyugalom meg békesség. Örülhetnek, ha minden harmadik évben van egy lavinájuk.

Nem úgy, mint nálunk, ahol folyton zajlik az élet, mint ezekben a napokban. Most főleg azon izgultak az őseim, hogy megérkezik-e szerencsésen a hágai mártír, a zeretett Sejsej vajda. Nem annyira a manyinások, mint inkább a patrióták zeretett vajdája. Azon izgultak, hogy nem történik-e valamilyen műszaki hiba a repülőn, amitől lezuhan? Nem térítik-e el esetleg galád bosnyák légi kalózok? Sima lesz-e a landolás, nem viseli-e meg túlságosan őt a zötykölődés? Nem gondolják-e meg magukat a durva hágai bírák, és visszaviszik senyvedni a cellájába, a genocid horvátok meg a többi rosszindulatú balkáni népek legnagyobb örömére.

Atata meg a Zacsek annyira aggódott a vajdáért, hogy félig kiitták a finom körtepálinkát, amit amama betegségre tartogat!

Ám végre teljesült a hazafiak kívánsága, és keblükre ölelhették a hősüket. Csak úgy visszhangzott egész Szurcsin az örömteljes éljenzéstől meg a csetnik nótáktól! Mindenki megkönnyebbült, még a sarki albán pék is, aki aznap ingyen mérte a burekot. Örömében, hogy megjött a vajda és mégsem törték be a kirakatot.

– Azért a Tómót nagyon hiányoltam a fogadáson, Tegyula – szóla amama. – Jó, a Vucsics nem ért rá, mert új üzemet avatott valahol, vagy éppen a tévének nyilatkozott, de a Tómó igazán elmehetett volna. Mégiscsak jóbarátok voltak. Együtt járták a veszélyes szlavóniai frontokat, együtt mitingeltek Vajdaságban. Máskor mindig fogadja a vendégeket, a Putyinnak is milyen fényes fogadtatást rendezett! Most meg semmi.

– Ne beszélj butaságot, Tematild. Tudod, hogy régen elváltak az útjaik. A vajda egyszerű polgárként tért haza, ezért nem jár neki semmilyen hivatalos fogadtatás. Különben is csak ideiglenesen jött haza, amint meggyógyul, vissza kell mennie Hágába, hogy meghallgassa az ítéletet.

– Azt hiszem, hogy nemcsak az itthoni hívek ünnepelnek most, hanem a hágai bírák is – jegyzé meg a Zacsek. – Gondolom, hogy pezsgőt bontottak örömükben, hogy végre megszabadultak ettől a kibírhatatlan, nyűgös alaktól, aki annyi gyötrelmet okozott nekik. Örülnek, hogy mostantól az övéit boldogítja.

– Van benne valami – bólogata atata. – Én is azt hiszem, hogy nem fogunk unatkozni Sejsej vajdával. Még a Szulejmant is nyugodtan le lehet venni műsorról, mert senkit sem fog érdekelni. A cirkuszok is becsukhatnak, mert csinál nekünk a vajda akkora cirkuszt, hogy nincs szükség artistákra, kötéltáncosokra meg késdobálókra!

– Ő fogja dobálni helyettük a nevezetes rozsdás kanalait – kuncoga a Zacsek. – Máris megkezdte a mutatványt, amint megérkezett.

– Ezt meg hogy érti, Zacsek?

– Úgy, hogy már az első nap bejelentette, hogy nem nyugszik, amíg meg nem buktatja a drága komáit, Vucsicsot és Nikolicsot. Akik az unokáit keresztelték.

– Jesszusom, a komáit akarja megbuktatni? – szörnyülköde amama. – Pedig úgy tudom, hogy a szerbeknél a koma az szent. Biztosan nem törődtek a keresztfiaikkal, nem vettek nekik ajándékot szülinapjukra, azon sértődött meg.

– Nem ezt rója fel nekik, zomzédasszony, hanem azt, hogy hátat fordítottak neki és Nagy-Szerbiának, és a bűnös Nyugat szolgálatába szegődtek. Vagyis renegátok, nemzetárulók lettek. Hát nem szeretnék most eme komák bőrében lenni! Lesni, hogy milyen szennyest fog kiteregetni a nagy nyilvánosság előtt.

A repülőtéri várószobában véletlenül összefut Vucsics és Nikolics.

– Te is a Vójót várod? – kérdi Vucsics a Tómótól.

– Várja az ördög! Jön az úgyis.

De nemcsak Sejsej vajda miatt izgultunk a héten, hanem a makrancos Edi Rama miatt is.

– Sose gondoltam volna eme albán vezetőről, Tegyula, hogy ilyen neveletlenül fog viselkedni a vendéglátó Vucsiccsal szemben – jegyzé amama. – Hetven év után beállít hozzánk, és rögtön mindent összezavar.

– Hogyhogy neveletlenül viselkedett? – csodálkoza atata.

– Úgy, hogy szóba hozta Koszovót a sajtóértekezleten, pedig tudhatná, hogy a mieink mennyire érzékenyek erre. Mindjárt felmegy a vérnyomásuk. Meg is értem a Vucsicsot, amiért le akart vele számolni. Végighúzni rajta a botjával, és hazazavarni!

– Matild, már megint kevered a dolgokat! A szerb kormányfő csak képletesen emlegette a botot és a verést. Mert egyes patrióta politikusok állítólag ezt várták volna tőle. Ő azonban, mint hallottuk, talpig úriember, és nem tesz ilyesmit. Mellesleg Edi Rama egy rendkívül rátermett, több nyelven beszélő, sokoldalú politikus és művészember, csak egy nagy hibája van: az, hogy szókimondó. Most is ebbe a hibába esett, amikor azt ajánlotta a vendéglátónak, hogy mielőbb ismerjék el Koszovó függetlenségét, ami szerinte cáfolhatatlan realitás.