Az újabb világpolitikai fejleményekről és a hidegháború esetleges kiújulásáról szóló tudósítások mellett némiképp másodrangú információként kezelték, sokak figyelmét ennek ellenére sem kerülték el az Indiából érkező – akár szenzációként is kezelhető – hírek. Földünk második legnépesebb állama a napokban bocsátotta vízre első saját fejlesztésű és építésű repülőgép-hordozóját, közvetlenül azután, hogy a szintén első saját építésű atommeghajtású tengeralattjáróját is próbaüzembe helyezte.
A hatalmas dél-ázsiai ország még ma is sokak tudatában elmaradott egykori brit gyarmatként él, ahol a vallás továbbra is meghatározó szerepet tölt be. A hatalmas, jóformán kontinensnyi területet azonban az egyes népcsoportok mozaikszerűen lakják, több mint 1500 nyelvet beszélnek, melyek közül csupán 16 számít hivatalosan is elfogadottnak. Az egykori gyarmati múlt egyik örökségeként pedig ma is az angolt használják közvetítő nyelvként. A legelterjedtebb vallás a hinduizmus, melynek egyik sajátossága a kasztrendszer, ami a társadalom számunkra szokatlan tagoltságát meghatározza annak ellenére, hogy hivatalosan már eltöröltek minden ezzel kapcsolatos rendelkezést. A buddhizmus és az iszlám vallás követi a hinduizmust, ha valamiféle fontossági sorrendet szeretnénk felállítani. 1947, a függetlenség elnyerése óta az ország népessége megháromszorozódott. A demográfiai robbanást elsősorban a csecsemőhalandóság csökkenése, a járványok és népbetegségek visszaszorítása eredményezte. A Föld jelenlegi lakosságának csaknem a hatoda él most Indiában. Ez komoly előnyöket, egyben gyakran megoldhatatlannak tűnő kihívásokat is jelent az ország vezetése számára. Több mint egymilliárd embert kell ugyanis valahogyan – elsősorban hatékonyan és a lehetőségekhez mérten igazságosan – bevonni a termelésbe és a fogyasztásba. Érdemes és érdekes is egyben egy kicsit Indiára figyelni, hiszen a jövőben majd nyilván mind többet hallhatunk és olvashatunk róla gazdasági szempontból is. Közgazdászok gyakran nevezik mostanában Indiát a posztindusztriális agrárországnak, ami új kategóriaként jelentkezik a szakirodalomban is.
KÉTHARMADOS TÖBBSÉG
Érdekes megfigyelni, hogy miközben India lakosságának csaknem kétharmada még mindig a mezőgazdaságban dolgozik, addig a dinamikusan fejlődő gazdaság húzóágazata a szolgáltatás és a feldolgozóipar. A hatalmas ország GDP-jének felét ezek a szektorok termelik. Az utóbbi években globális szinten is irigylésre méltó – átlagosan évi 6 százalékos – gazdasági növekedést az exportorientált ágazatoknak köszönheti. A kivitel több mint 70 százalékát a gépipari és elektronikai termékek adják. Jelentős a mozdony-, hajó- és textilgépgyártás, valamint a személy- és teherautók gyártása és összeszerelése. Elektronikai berendezéseket, mobiltelefonokat és távközlési műholdakat is jelentős számban állítanak elő ma már Indiában, de az ország hatalmas és meghatározó előrelépéseket tett a nukleáris kutatások és a szoftverfejlesztés területén is. A világ vezető szoftvergyártói közé tornázta fel magát rövid idő alatt. Az ország ebből a szempontból napjainkban az amerikai Szilícium-völgyben egykor tapasztalt folyamathoz hasonló fejlődésen megy keresztül. Programozók tízezreit képezik ki és állítják munkába. A bővítéseket folyamatosan gerjesztik a „Kövesd a Napot!” típusú modellek. Amikor az amerikai központban lemegy a Nap, tehát beesteledik, és az alkalmazottak befejezik a munkát, az elkészített anyagot elektronikus formában Indiába küldik. A cég ottani emberei azonnal tovább dolgoznak rajta. Amíg Amerikában a kollégáik alszanak, az Indiában dolgozók már elvégzik a következő munkafázist. Este újra visszaküldik az anyagot az akkor ébredő Amerikába. Sok cég végezteti ma már Indiában pl. a könyvelését, adatainak feldolgozását. Így vált India mára a világ „háttérirodájává”. A dél-ázsiai ország két legnagyobb agglomerációja Mumbai (Bombay) és Kalkutta tágabb környezetében jött létre. Mindkettő fontos kikötőváros, egyben pénzügyi, kereskedelmi és sokoldalú ipari központ is. A főváros, Újdelhi hagyományos textil- és élelmiszeripara pedig mára egyéb modern ágazatokkal is kiegészült.
NEM SZOCIALISTA, DE NEM IS KAPITALISTA
Az angol gyarmati uralom korszaka természetesen mély nyomokat hagyott India gazdasági életében is. A textilipar kivételével az angolok nem túlzottan voltak érdekelve a többi ágazat fejlesztésében. A gabonafélék termesztését is tudatosan visszaszorították, az ipari növények termesztését preferálták, amire olcsó gyarmati nyersanyagként tekintettek aztán, és kiszállították. Ezzel gyakran éhínséget idéztek elő. Exportra nagyobb mennyiségben ma is teát, fűszereket, dohányt, gyapotot, cukornádat, valamint a kötelek és zsákok készítésére szolgáló jutát termelik. A hatalmas ország mezőgazdasága ma is tipikusan kettős szerkezetű. Egyszerre van jelen a hagyományos és a modern mezőgazdaság. Az angol fennhatóság megszűnése után a nehézipar fejlesztése volt az országban az elsődleges cél. Az ország nyersanyagbősége, a rézérc, vasérc, fekete kőszén, mangánérc, bauxit elterjedtsége, valamint az olcsó munkaerő elősegítette, miközben a tőke- és szakemberhiány hátráltatta a folyamatot. Végül állami beruházások keretében hívták életre a vaskohászatot és az acélgyártást, illetve az alumíniumkohászatot, a vegyipart, az építőanyag-ipart. Sokba került ugyan, de mivel az olcsó hazai nyersanyagot olcsó munkaerő alkalmazásával dolgozták fel, gyorsan nyereségessé vált. A globalizáció aztán a múlt század végén jelentős mértékben átformálta India gazdaságát és társadalmát egyaránt. Ennek köszönhetően sikerült megvalósítani a 2000-es években a GDP kimagasló, átlagosan 6 százalékos évi növekedését.
Globális jelentőségük mellett az indiai tapasztalatok nagyon sok tanulsággal szolgálhatnak más fejlődő országok számára is. Függetlenné válása után India lett pl. a világ legnagyobb demokratikus berendezésű országa, az ország irányítását mégis sokszor az autokratikus módszerek jellemezték. A gazdaság szerkezetét tekintve pedig nem lehet elmondani róla sem azt, hogy kapitalista, sem pedig a szocialista jelzővel nem illethető. Az el nem kötelezett mozgalom egyik zászlóshajójának számított egykoron, de a mozgalom súlya a hidegháború megszűntével csökkent. Talán az sem véletlen, hogy az indiai repülőgép-anyahajó vízre bocsátása és az atommeghajtású tengeralattjáró tesztelése egybeesik az orosz–amerikai viszony ismételt elhidegülésével, amikor sokan máris egy küszöbönálló új hidegháborús korszakot emlegetnek.
