Az utóbbi évek gazdasági hírei többnyire a feltörekvő országok sikereiről és sokszor brutálisnak titulált növekedéséről, illetve a fejlett országok gondjairól, válságáról szóltak. A világgazdaság átrendeződését emlegették, az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió és Japán térvesztését és hanyatlását jósolták. A trendek pedig többnyire igazolták is jövendölést. Közben keveset beszéltek arról, hogy a feltörekvő országok is – szinte kivétel nélkül – szerkezeti gondokkal küszködnek, a szédületesnek számító növekedést pedig az alacsony kiindulópont és az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed pénzbőségen alapuló monetáris politikája tette jórészt lehetővé.
2008-ban a világgazdasági válság kezdete előtt nagyon kevesen voltak az olyanok, akik megjósolták, mi fog történni. Állítólag a világ legismertebb gazdaságkutató intézetei, ismert és neves közgazdászok ismerték be utólag, hogy ezt bizony nagyon „benézték”. Azóta viszont már többször is „farkast kiáltottak”, mondván, hogy a válság új hulláma söpör majd végig a világgazdaságon, vagy hogy olyan összeomlás következik, amilyet még nem látott a világ. Persze, az is igaz, hogy a világgazdaság valóban nem épült még fel teljes egészében, de ezt csak általánosítva lehet kijelenteni. Aminek sok értelme tulajdonképpen nincs is, hiszen ezen belül vannak nemzetgazdaságok, melyek köszönik, jól vannak, vannak feltörekvők, melyek szépen prosperálnak, és természetesen vannak „lúzerek”, akik sehogyan sem tudnak alkalmazkodni az előállt helyzethez. Az ő esetükben nem is lehet egyértelműen megítélni, hogy mennyire a külső körülmények és mennyire a saját tévedéseik, rossz gazdaságpolitikájuk vagy éppen tehetetlenségük áldozatai. Nem lehet tehát általánosítani, emellett azonban nagyon fontos folyamatosan odafigyelni arra, hogy mi történik a „nagyokkal”. Ami ugyanis pl. Amerikában, Kínában, Oroszországban, Japánban vagy az Európai Unióban, s azon belül pl. Németországban történik, az döntően befolyásolhatja a jövőbeni trendeket. Az utóbbi napokban a Morgan Stanley nemzetközi bankcsoport, elemzői és befektetői tanácsadói cég egyik vezető közgazdásza, Stephen S. Roach egy újabb világgazdasági válság első szakaszaként azonosította be a jelenlegi helyzetet. Elsősorban az amerikai jegybank szerepét betöltő Fedet okolja, szerinte ugyanis az amerikai jegybank az egyik legfőbb bűnös a feltörekvő piacokról történő brutális tőkekivonás kialakulásában, ami súlyos helyzetbe hozta most ezeket az országokat. Úgy véli, az amerikai jegybank okolható a feltörekvő régiókba történő óriási tőkebeáramlás kialakulásáért, aminek megfordulása most komoly bajba sodorta ezeket az országokat.
A feltörekvők alkonya?
Az Amerikából érkező hatalmas likviditástöbbletnek köszönhetően elképesztő mennyiségű tőke áramlott be a feltörekvő országokba. Ennek eredményeképpen erőteljesen bővült azok gazdasága, csökkentek a kötvényeik hozamai, és stabilan erősödtek a devizáik is a dollárral szemben.
Ennek következtében azonban a feltörekvő országokban kicsúszott az ellenőrzés alól a folyó fizetési mérleg hiánya, ami viszont mindaddig nem okozott gondot, amíg a pénzcsap nyitva volt, a gazdaság növekedett. Olyan kilátásokkal, hogy a mérleghiányt is sikeresen ki tudják majd nőni. Ezeknek a régióknak azonban folyamatosan szükségük van a külföldi dollárokra a finanszírozás fenntartásához, így a külföldi tőkebeáramlás elapadása rendkívül nehéz helyzetbe sodorja rövid idő alatt őket. Megismétlődött az, ami a történelem folyamán már sokszor előfordult, de egy-egy ember vagy vezetői gárda életében nyilván csak egyszer történik meg, hogy abban az álomban ringatják magukat, az olcsó pénz korszaka örökké fog tartani, így óvatlanokká és költekezőkké, esetenként felelőtlenekké váltak. A feltörekvő piacokon a Morgan Stanley közgazdásza, Stephen S. Roach ijesztő folyamatokra hívta fel a figyelmet, melynek során máris menekülni kezdett a tőke ezekből a régiókból. Az indiai, brazil, török vagy indonéz kötvényhozamok az utóbbi időben valóban emelkedtek, ami egyre nagyobb terhet jelent az érintett államoknak. A tőkekivonás miatt rendkívüli módon gyengül ezeknek az országoknak a devizája. Az indiai rúpia például éppen történelmi mélypontra süllyedt a dollárral szemben, a brazil reál és a dél-afrikai rand pedig már értékének közel egyötödét veszítette el idén. Ezek következtében a feltörekvő országok részvénypiacai is megrendültek, az indiai és indonéz részvényindex hatalmasat zuhant az elmúlt napokban.
A Fedet kell megfedni?
A feltörekvő piacokról való menekülés hátterében a Fed eszközvásárlási programjának közelgő csökkentése áll. A Fed ugyanis hamarosan visszafoghatja a pénzkibocsájtás ütemét. Ennek tudatában a befektetők máris reagáltak, az eddigi kedvező tőke-beáramlási folyamatokat a tőkekiáramlás váltotta fel. Az amerikai jegybank pénzkibocsájtása lehetővé tette ezeknek az országoknak, hogy eddig elkerüljék a fegyelmezett költségvetési gazdálkodást. Azt hitték, a jólét mindörökké tart majd. Közben talán fel sem fogták, hogy gazdaságuk egy sérülékeny, instabil pályán növekedett, aminek egyszer vége szakadhat, illetve hirtelen is beüthet a krach. A feltörekvő régiók számára most nem marad más, mint a fájdalmas monetáris szigorítás, ami még mélyebbre lökheti ezeknek az országoknak a gazdaságát. Erre Brazíliában már sor is került, ott 50 bázispontos emelést hajtott végre a jegybank, hogy így védekezzen a tőkekiáramlás és a devizagyengülés ellen. Roach szerint a kialakult helyzetben a feltörekvő országok vezetőinek az a bűnük, hogy hagyták elszaladni a folyó fizetési mérleg hiányát, és nem tettek semmit az egyensúlytalan gazdasági növekedés ellen. De a Fed bűne még talán ennél is nagyobb, hogy asszisztált mindehhez, és hagyta, hogy a folyamat egyre súlyosabb problémává váljon.
Tulajdonképpen elismerte a helyzet súlyosságát a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója, Christine Lagarde a napokban, amikor bejelentette, további intézkedésekre van szükség a kialakulóban lévő feltörekvő piaci válság kezelése végett. Nyilván megnyugtatásnak szánta, amikor ehhez hozzátette, az IMF készen áll, hogy ha kell, pénzügyi segítséget nyújtson. Az amerikai jegybank eszközvásárlási programjának kilátásba helyezett befejezése ugyanis általános piaci riadalmat okozott . A Fed havi 85 milliárd dollár összegű eszközvásárlási programjának várható visszafogása már előzőleg felnyomta az amerikai állampapír-piaci hozamokat, a feltörekvő országok devizái pedig május óta jelentős esést könyvelhettek el. Elemzők szerint nem zárható ki, hogy már az ősz folyamán a válság egy újabb hulláma kulminál majd.
