Állítólag csalódottan távozott az újságírók többsége arról a sajtókonferenciáról, melyen új (szerbiai) minőségében is bemutatkozott Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap korábbi vezérigazgatója. Az ismert szakember – aki egyébként nem (csak) szakmai eredményei miatt a bulvársajtó kedvence – gazdasági tanácsadóként segíti a jövőben a szerb kormány munkáját. Többen a sajtótájékoztatót követően azért voltak kiábrándultak, mert nemcsak általánosításokra, közhelyekre, visszafogott nyilatkozatra számítottak, hanem konkrét lépések beharangozására is. Utólag kell megjegyezni, valóban naivak voltak, akik konkrét intézkedések, konkrét megoldások bejelentését várták az egykori IMF-vezértől, hiszen egyrészt korai lenne a helyzet alapos feltérképezése előtt konkrét dolgokat bejelenteni. Másrészt tanácsadói szerepe nyilván eleve arra korlátozódik majd, hogy megoldásokat javasol, de nem a nyilvánosság előtt, hanem előbb a szakminiszternek, illetve a kormányelnöknek vagy alelnöknek, akik később nem is biztos, hogy azt eredeti formájában terjesztik elő. Az sem kizárt, hogy mégiscsak hivatkoznak majd a nevére, ami olyan üzenetet közvetíthet, hogy nem politikai, hanem szigorúan szakmai megfontolások alapján kidolgozott intézkedésről van szó, amely lehet, hogy rosszul érinti a lakosság bizonyos rétegeit, de fontos a reformok szempontjából. Strauss-Kahn elmondta, hogy nincs olyan ország, ahol ne lennének most gazdasági nehézségek, és szerinte az ilyen gondok nyugtalanságot, feszültséget okoznak, ezért minél hamarabb meg kell őket oldani. Azt is elmondta, hogy egy-egy ország gazdaságpolitikáját nem a tankönyvekből lehet megismerni, hanem tanulmányozni kell az országot, megérteni a népet és annak problémáit. Csak ezután lehet konkrét javaslatokat tenni vagy tanácsokat adni, ehhez pedig idő kell. Elmondta még, hogy ismeretes számára a szerbiai költségvetés állapota, az államháztartási hiány nagysága, a munkanélküliségi ráta, a bérszint, valamint az egyéb mutatószámok, de konkrét megoldásokat csak pár hónap múlva szeretne megfogalmazni. A Nemzetközi Valutaalap korábbi, később lemondásra kényszerült vezérigazgatója azt is bejelentette, hogy az első három hónapban – ahogyan fogalmazott – „pro bono”, vagyis bérmentve, ingyen ad majd tanácsokat a kormánynak.
TISZTESSÉGES AJÁNLAT
Vannak itthon is kiváló szakemberek. Ők sem tudnak azonban mindig jó megoldásokat javasolni. Főleg nem olyanokat, melyek nemcsak szakmai szempontból elfogadhatók és a gyakorlatban is hatásosak, de könnyen meg lehet hozzájuk teremteni a politikai konszenzust, másrészt etikai és társadalmi szempontból sem lehet kifogásolható a megoldás. Strauss-Kahn szerint sem várhatók gyors eredmények. Úgy fogalmazott: nincs varázspálcája, nem egyszerű a feladat, hiszen a világgazdasági környezet is kedvezőtlen. Véleménye szerint a szerb gazdaságnak komoly problémái vannak, de ezek megfelelő erőfeszítésekkel megoldhatók. Egy szerbiai átlagpolgárnál, de valószínűleg még egy átlagos szerbiai szakújságírónál is sokkal többet tud Szerbia gazdasági helyzetéről az egykori IMF-vezér. Ennek ellenére nyilván azzal is tisztában van, ám ez még mindig nagyon kevés ahhoz, hogy konkrét dolgokról beszéljen. Másrészt a hazai sajtó egy része csak arra vár, hogy konkrétumokat mondjon valaki. Azonnal megkezdődne az illető ízekre szedése, a valós és vélt negatívumok boncolgatása, talán még az esetleges összeesküvéselméletek felemlegetése is. Ezért Strauss-Kahn nyilatkozata ezúttal korrektnek mondható. A bejelentés pedig, hogy az első három hónapban ingyenesen végzi tanácsadói tevékenységét, a sokak szerint személyéhez nem igazán, vagy nem minden szempontból illő „tisztességes” jelzővel illethető. De nézzük röviden, kiről van szó: Dominique Strauss-Kahn 1949-ben született a Párizs melletti Neuilly-sur-Seine-ben. 1971-ben végezte el az egyetemet, 1977-ben doktori címet szerzett, majd Nancyban és Nanterre-ben tanított egyetemeken. 1991-ben ipari miniszter lett, a szocialisták 1993-as választási vereségéig töltötte be a tisztséget. 1997 és 1999 között ismét tagja a kormánynak gazdasági-, ipari- és pénzügyminiszterként, majd 2007-ben, Sarkozy elnök támogatásával, az IMF vezérigazgatója. Ebben a minőségében, a globális pénzügyi válság idején komoly szerepe volt a világ vezetőit rávenni arra, pumpáljanak dollármilliárdokat a világgazdaságba. A válság után bajba jutott európai gazdaságok iránti elkötelezettsége és elfogulatlan hozzáállása miatt sokan tekintettek rá tisztelettel. A magyar, az izlandi a görög, az ír és a portugál pénzügyi gondok orvoslásában komoly szerepet vállalt.
NINCS VARÁZSPÁLCÁJA
Strauss-Kahn 2007-ben figyelmeztette az amerikaiakat egy lehetséges válság kitörésére. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ha gondok merülnének fel, annak árát végül a legszegényebb rétegek fogják megfizetni. Elemzők szerint hatalmas szerepe volt abban, hogy sikerült a válságos időkben megőrizni az IMF tekintélyét. A legtöbben egyébként a Nemzetközi Valutaalapra a neoliberalizmus egyik legfőbb bástyájaként tekintenek. Vannak olyan vélemények, melyek szerint Strauss-Kahnt azért távolították el az IMF éléről, mert nem volt eléggé neoliberális, illetve progresszív nézetei kerültek túlsúlyba. A bulvársajtó kinyomozta azt is, hogy állítólag a kommunista diákszövetségben kezdte pályafutását, a magánszektorban, a valódi versenyszférában pedig egy percet sem dolgozott. Ha most a bulvársajtó szintjére süllyednénk, akkor tanácsadói tevékenysége és a múltban jegyezett állítólagos szexbotrányai között is összefüggést keresnénk. A jövőben a hazai sajtóban valószínűleg erre számos példa lesz. Komolyabb elemzők viszont rámutatnak, hogy az egykori IMF-vezér valóban segíthet pl. az adósságok átütemezésében, a meglévő kedvezőtlen hitelkonstrukciókat és az államkötvény-kibocsátásból eredő kötelezettségeket kedvezőbb kamatozású kölcsönökre alakítani át.
A Nemzetközi Valutaalap egykori vezérigazgatója mellett lesz – pontosabban már van – a szerb kormánynak még egy külföldi tanácsadója. Alfred Gusenbauer egykori osztrák kancellár, aki jelenleg a Szocialista Internacionálé alelnöki posztját is betölti. Az 54 éves szociáldemokrata politikus emellett felügyelőbizottsági tagságot vállalt az osztrák Novomatic szerencsejáték-konszern német leányvállalatánál, de ő a chilei Equitas befektetési alap európai igazgatója, és tagja egy kanadai bányatársaság igazgatótanácsának is. Érdekes megjegyzés talán, hogy Gusenbauer kancellársága idején nyíltan támogatta Koszovó függetlenségét. Úgy tűnik, ezúttal valóban átfogó, gyökeres változásokra lehet számítani. Vagy csupán egy újabb dráma forgatókönyve mindez, melyben egykori ismert „darabok” főszereplői statisztálnak?
