Földünk eltartó képességét sokan vizsgálják az utóbbi időben. A tudományos alapokon nyugvó elemzések esetenként egymással szöges ellentétben álló következtetésekkel végződnek, így nehéz pontosan megítélni, melyik van közelebb a valósághoz. Amíg egyes elemzések megállapítják, hogy bolygónk ökológiai kapacitásait meghaladja a jelenlegi népesség igényeinek kielégítése, más tanulmányokban azt olvashatjuk, a probléma egyelőre még mindig csupán abban rejlik, hogy túl nagyok a különbségek a fejlett és a fejlődő országok között a jövedelmekben. Kétségtelenül megfigyelhető, hogy a világ fejlettebb részeiben túltermelésről beszélhetünk az élelmiszer, de más javak esetében is, miközben a fejletlenebb rész lakosságának nagy része éhezik, vagy alultáplált, emellett más javakban is hiányt szenved. A fejletleneknek azonban nincs pénzük megvásárolni a fejlettek által termelt javakat, ami alapvetően az egyik legfontosabb a meglévő gondok közül. Másrészt viszont azt is kiszámították, hogy amennyiben ideális fogyasztási szintnek tekintenénk az Amerikai Egyesült Államokban a ma már távoli, 1970-es években jegyzett átlagot, akkor a Föld kapacitása – fenntartható szinten – mindössze kétmilliárd embernek elegendő. Ennek pedig már most is több mint háromszorosa él bolygónkon. Földünket jóformán teljesen belaktuk, új mezőgazdaságilag művelhető területek már nem állnak rendelkezésünkre, így a meglevőkön kellene elegendő élelmiszert termelni. Az a helyzet, hogy ma már az egykor jól művelhető területek egy része is tönkremenőben van. A természetes erózió, más esetekben a rablógazdálkodás, vagy az éghajlatváltozás következtében csökken a talaj termőképessége. Egy másik, a jövőben súlyos következményekkel fenyegető jelenség, hogy az iparilag termesztett növények széles körű terjedése miatt a genetikai diverzitás erősen csökken. Az ENSZ egyik becslése alapján jelenleg 17–40 százalékra tehető bolygónkon a hiányosan táplálkozók, vagy az alultápláltak aránya. Az éhínség és az alultápláltság világjelenség.
MEGOLDÁST TALÁLNI
A jelenlegi helyzetben talán még megoldható lenne – bár ez természetesen csak elméleti kategóriaként kezelhető – egy fenntartható mezőgazdasági rendszer megteremtése. A fenntartható mezőgazdasági termelési rend azt jelenti, hogy nagy mennyiségben jó minőségű élelmiszert állítunk elő, miközben hosszú távon is megtartjuk a talaj termőképességét. Amennyiben azonban a népesség számának növekedése a jelenlegi tempóban folytatódik, mindez megoldhatatlan feladattá válik. Becslések szerint bolygónk lakossága az évszázad közepére eléri a kilencmilliárdot, az 2100-ra pedig tízmilliárdan lehetnek utódaink. Az élelmiszerhiány megoldását valószínűleg a termőterületek terméshozamának növelésével, valamint a húsfogyasztás csökkentésével lehetne elérni. Amennyiben ugyanis a gabonaféléket háziállatokkal etetjük fel, és azok húsát fogyasztjuk, az egy kevésbé hatékony módja a termények felhasználásának. Más szempontból viszont egészségügyi szempontból nem ajánlott teljesen kiiktatni az állati eredetű élelmiszerek fogyasztását. Egy másik, sok szempontból megkérdőjelezhető megoldás a géntechnológia alkalmazása a magasabb hozamok elérése, valamint a termelési költségek csökkentése érdekében. Ez viszont amellett, hogy számos etikai kérdést is felvet, komoly környezeti problémákat is okozhat. A tengerekben és óceánokban még mindig nagy számban élő halak egészséges fehérjeforrásnak tekinthetőek az emberek számára, de a szakemberek véleménye szerint bolygónk sósvízi halállománya is veszélyeztetett a túlhalászás és a környezetszennyezés miatt. Az élelmiszerek tárolásának, szállításának és felhasználásának technikáját és technológiáját is tovább kellene fejleszteni, bizonyos források szerint ugyanis a megtermelt mennyiségek 30 százaléka egyszerűen veszendőbe megy.
LISZTKUKAC ÉS EGYÉB FINOMSÁGOK
A Food in Agriculture nemzetközi szervezet becslése szerint az elkövetkező három évtizedben mintegy 83 millió dollárt kellene globális szinten a világ élelmiszeriparába befektetni, hogy elegendő élelmiszert termeljünk a Föld növekvő népessége számára. Mindezt olyan módon, hogy fenntartható megoldások szülessenek, hiszen gondolni kell az elkövetkező nemzedékekre is. Az élelmiszer-termelésben áttörést jelenthetnek az első hallása esetleg szokatlan, vagy egyenesen hátborzongató megoldások. Egy új kutatás eredményei pl. azt mutatják, a lisztkukacok (Tenebrio molitor) helyettesíthetnék a jövőben a szarvasmarhákat, sertéseket, csirkéket, a halat, amikor az emberi táplálékul alkalmas fehérjeforrásokat vizsgálták. Gazdaságosan és hatékonyan, viszonylag kis területen, nagyobb protein-értékű termékeket lehetne előállítani. A több területre kiterjedő kísérletek eredményeiben megállapították például, hogy a lisztkukacok minden más állathoz viszonyítva kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásáért felelősek. A fehérjeérték szempontjából pedig az ilyen kukacok tenyésztéséhez kisebb földterület is elég, azonos energiamennyiség felhasználása mellett. Tudományos körökben egyébként már nagyon sokszor felmerült az ötlet, hogy a tápláléklánc alacsonyabb szintjén helyet foglaló élőlények, pl. a rovarok között kellene keresni a klasszikusnak számító háziállatok pótlására alkalmas fajokat. A cél pedig a hatékonyabb, olcsóbb, kisebb környezetkárosodással járó fehérjeforrás megtermelése. Persze, vannak olyan elképzelések is, hogy nem a rovarokat fogyasztanánk mégsem, hanem pl. a csirkék hizlalását, a tojótyúkok táplálását ezzel lehetne megoldani. A baromfifélék takarmányhasznosítása egyébként kiemelkedően magasabb, mint pl. a szarvasmarháké, vagy a sertéseké. Maguknak a rovaroknak a fogyasztása is egyébként csak az európai ember számára szokatlan. Természeti népeknél gyakori a szöcskék, hernyók, különféle kukacok fogyasztása, egyes fajaik egyenesen csemegének számítanak. Az ázsiai konyha is ismeri a rovarokból készülő finomságok receptjeit. Vagy gondoljunk arra, hogy pl. rákok – melyek fogyasztása Európában sem ritka és szokatlan – szintén rovarok. Egyáltalán nem zárható ki, hogy a jövő felvágottja, vagy hamburgere például lisztkukacból készül majd, vagy nagy százalékban tartalmazza ezt a táplálkozástudományi szempontból kiváló fehérjeforrást. Egy másik forgatókönyv szerint a takarmánytermelésben lesz majd jelentős a szerepük. Az sem kizárható azonban, hogy később feledésbe merül az ötlet, hiszen erre is volt már nagyon sok példa az elmúlt évtizedekben, amikor pl. a kaliforniai gilisztában vélték felfedezni a jövő táplálékát. Mindenesetre a világhálón már számos olyan oldalra bukkanhatunk, ahol magyarul is olvashatóak olyan receptek, melyek alapanyagát a különféle rovarok, lisztkukacok, giliszták, szöcskék képezik.
