A súlyos gazdasági válságban lévő országok helyzete nem mindig reménytelen. Ha „közeli” példákat keresünk ennek bizonyítására, nem kell túl messzire menni. Az ezredfordulón Törökország még komoly gazdasági gondokkal küszködött, egész történelmének egyik legsúlyosabb válságát élte át, az állam csődközeli állapotban lavírozgatott, miközben a befektetők pánikszerűen menekítették ki a pénzüket. Az államadósság elérte a GDP 80 százalékát, a költségvetési deficit pedig – szintén GDP arányosan – 20 százalék közelében járt. Több bank is csődöt jelentett, 2001-ben a GDP 6 százalékos csökkenést mutatott, a török lírát le kellett értékelni. Az infláció 68 százalékra ugrott, ami csak szerbiai szemmel nem különös jelenség. Ilyen startpozícióból a pénzügyi és a szerkezeti reformokat követően Törökország a világ egyik legdinamikusabban fejlődő gazdaságává vált. 2011-ben, amikor a világ legtöbb országa recesszióval és gazdasági gondokkal küszködött, a törökök 8,5 százalékos gazdasági növekedést produkáltak, ami arányában a világ második legjobb teljesítményének számított Kína mögött. A tavalyi évet már szerényebb mutatókkal zárta ugyan, mégis érvényes a megállapítás, hogy az egy évtizede zajló dinamikus gazdasági növekedés az országot az egész régió gazdasági motorjává léptette elő. Több helyen és több alkalommal is Európa Kínájának nevezték Törökországot. Dinamikusan fejlődő gazdasága egy sajátos keveréke a modern kereskedelemnek és iparnak, a keleti és nyugati hagyományoknak, valamint a mezőgazdaságnak, mely ágazat még 2001-ben is a lakosság 40 százalékának adott munkalehetőséget. Az ország legfontosabb iparága a textilipar, mely a legnagyobb exportteljesítményt is jegyzi, és mely szerkezetileg szinte teljes egészében a magántulajdonon alapszik. Az állam viszont megtartott döntő befolyását pl. a közlekedésben, a telekommunikációban és a pénzügyek területén.
SZOMSZÉDOK
Gyorsan változik a világ. Egy évtized leforgása alatt bizonyos folyamatok teljesen megfordulhatnak. A két szomszédos ország, Törökország és Görögország a történelmi átfedések és különbözőségek ellenére ma is sok mindenben hasonlít egymásra és sok mindenben különbözik. Görögország az utóbbi időben mondjuk úgy finoman, nem a gazdasági sikereiről híres. Az Európai Unió fekete bárányaként tekintenek rá. Törökország lett mára a „bezzeg” ország, holott tíz éve még fordítva volt. A törökök akkor még nagy bajban voltak, Görögország viszont addigra már sikeresen csatlakozott az eurózónához. A nemzetközileg elismert intézmények – a Nemzetközi Valutaalappal az élen – a görög makrogazdasági egyensúly megteremtését dicsérték, pozitív jövőbeni görög kilátásokat emlegetve. Jelentős mennyiségű külföldi tőke áramlik az országba, hatalmas infrastrukturális beruházások kezdődnek, a görög bankok és más vállalkozások pedig az egész régió államaiban terjeszkedni kezdenek.
A két ország eltérő valutarendszerében látják sokan a legfőbb okát annak, hogy a dolgok végül mégis így alakultak. A 2001-es válságot követően a török gazdaságnak egy fontos lökést adott a líra leértékelődése, míg a görög válságkezelés legfőbb problémájának tartják ma is, hogy az eurót nem lehet egyoldalúan leértékelni. A törökök és a görögök munkakultúrája is sokban hasonlít egymásra a szociológusok véleménye szerint. Görögország azonban EU csatlakozásától kezdve az uniós források kedvezményezettjévé vált, míg a törökök az ilyen források hiányában kénytelenek voltak saját munkájukra hagyatkozni. A görögök számára a közös valuta teremtette forrásbőség egyfajta hamis illúziót teremtett, melynek következményeivel kénytelenek most szembenézni. Az elemzések szerint a két ország gazdaságában jelentős különbségek vannak még a versenyképességet illetően és az export diverzifikáltsága szempontjából. Görögország esetében a szolgáltatások, az idegenforgalom és a hajózás a legfontosabb ágazatok, a termékek között pedig a mezőgazdasági termékek dominálnak. Az unió közös agrárpolitikájának köszönhetően az elsődleges mezőgazdasági termelés viszonylag stabil, a feldolgozóipar azonban csak kevés valóban versenyképes terméket tud előállítani. A török gazdaságnál viszont az egyre több lábon állás jellemzi az utóbbi időszakot. A textilipar mellett a járműgyártás, az elektromos háztartási gépek gyártása emelhető ki a jelentősebb kivitelre termelő ágazatok közül. Az Európai Unióval 1996-ban létrejövő vámunió segítette a török terjeszkedést az európai piacokon, a 2008-as válságot követően lecsökkenő európai keresletet pedig a dinamikusan fejlődő környező piacok jól kompenzálták, elsősorban az arab országok és Oroszország. Az építőipar is elsősorban az arab térségben és a volt szovjet tagköztársaságokban terjeszkedik. A korábban elhanyagolt idegenforgalom az ezredforduló után indult fejlődésnek. Mintegy 30 milliárd eurós éves bevételével az egyik legtöbbet ígérő ágazattá nőtte ki magát.
ILYEN EGYSZERŰ
Földrajzi fekvéséből adódóan Törökország politikai és gazdasági szempontból is egy nagyon fontos stratégiai csomópontnak számít. A keleti és nyugati hagyományokat ötvöző kultúrája jellegzetes. A híd szerepét tölti be Európa és a Közel-Kelet, valamint Európa és Ázsia között. Elemzők azonban arra figyelmeztetnek, az ország utóbbi időben – épp a válság ideje alatt – jegyzett impozáns gazdasági növekedése lényegében a még mindig olcsó munkaerőn alapszik. További modernizációra, az új technológiák bevezetésére lesz szükség, ha a tempót tartani szeretnék. A török kormány tervei egyébként merészek. 2023-ig a 2012-ben jegyzett 152 milliárd dolláros kivitelt évi 500 milliárdos szintre szeretnék növelni, az ország gazdasága addigra felzárkózna a világ tíz legerősebbje közé. Tizenkét évvel ezelőtt az ország még a Nemzetközi Valutaalaphoz fordult segítségért. Ebben az évben viszont már a tervek szerint ötmilliárd értékben Törökország ad kölcsönt az IMF-nek.
Amikor a török miniszterelnököt a közelmúltban megkérdezték, mi a titka országa gazdasági sikerének, röviden azt válaszolta, ilyen eredményekkel jár, ha sikerül felszámolni a korrupciót! Ha a recept valóban ilyen egyszerű, lehet, hogy a mi helyzetünk sem olyan kilátástalan, mint amilyennek tűnik? Maga a korrupció nyilván nem köthető egyetlen néphez sem, bizonyos formái pedig egyidősek lehetnek az emberiséggel. Mégis olvashatunk olyan véleményeket, hogy a Balkánon ma is divatos formáinak meggyökeresedése még a török időkre vezethető vissza. Lehet, hogy most a pozitív török példa hozzájárul majd a felszámolásához is. Egyébként a török befektetők nem titkolt szándéka a közeljövőben a balkáni térség (gazdasági) meghódítása. Meglátjuk, hogy lesz-e, és ha igen, akkor mit hoz az újkori török „hódítás”. Viszont a török példa egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a nehéz helyzetben levő országok számára is van esély. Lehet, nekünk sem kell sokáig várni a gazdasági fellendülésre. Ha előbb nem, meglesz majd – egy régi, talán elfeledett szólással élve – a törökök húsvétján…
