Az Európai Unió 2004-es bővítésekor még híre-hamva sem volt a rá négy évre kezdődött és ma is tartó gazdasági válságnak. Akkor még olyan jóslatok is elhangzottak, hogy 15-20 éven belül az unió lehet a világ vezető gazdasági hatalma. Az egykori kedvező folyamatok „visszafordultak”, a konjunktúra évei elmúltak, az EU sokak szerint ma már inkább a puszta túlélésért küzd, kevesen látják benne a jövő világhatalmát. Érzékelhetően és szemmel láthatóan kettészakadt mára az unió. A kérdés pedig az, hogy a fejlett és stabil, de kemény mag meddig és milyen áldozatok árán lesz hajlandó arra, hogy megmentse a sorozatosan, szinte dominószerűen bedőlő gyengébb tagállamokat. A nehézkes és mindenki szerint túl bürokratizált döntéshozatali mechanizmus lehetetlenné teszi a gyors és hatékony reakciókat. Azt sem lehet pontosan megítélni vagy tudni, hogy hol húzódhat a tűréshatár, meddig lehet egyben tartani a sokak véleménye szerint csupán „politikai tákolmánynak” tartott szervezetet.
A legújabb, a ciprusi eset azonban csak részben nevezhető szokványosnak, sok szempontból egyedi ügyként tekinthetünk rá. Ezúttal ugyanis a probléma nem nevezhető sem tisztán gazdasági, sem tisztán pénzügyi, sem politikai eredetűnek, hanem egyszerre van szó mindezekről. Ha még pontosabb meghatározást akarnánk, akkor mindezeknek egy ismeretlen összetételű és kellemetlen mellékhatásokkal bíró elegye a ciprusi eset. Nyilván az unióban is pontosan tudták, hogy Ciprus adóparadicsom, és hogy az oroszoktól kezdve nagyon sok állam üzletemberei, sokszor erősen kétes eredetűnek minősíthető pénzt „mosnak tisztára”, Cipruson keresztül. Nyilvánvaló volt már régen, hogy a szerény reálgazdasággal rendelkező kis szigetország aránytalanul nagy bankszektort működtet, ami a fennálló világgazdasági körülmények között folyamatos kockázati tényezőként jelent meg. Az adóparadicsom jelleg és magas kamatok miatt sokáig dőlt a pénz a ciprusi bankokba, viszont a bankok azért vannak, hogy a pénzt ne csak begyűjtsék, hanem megfelelő haszon fejében ki is helyezzék. Az input, a pénzbeáramlás a válság idején is működött, viszont a recesszió miatt a potenciálisan hitelezhető ügyfelek, magánszemélyek és cégek száma egyaránt csökkenni kezdett. Állítólag ezért kezdtek el a ciprusi bankok kiemelkedően kockázatos ügyleteket is hitelezni, valamint magas hozammal kecsegtető görög államkötvényeket vásárolni. A kötvényeket azonban később egyszerűen leértékelték, a kétes hitelek egy részét pedig nem sikerült behajtani. Eddig a történet beleillik a nagy klasszikusok forgatókönyvébe, ami nem happy end-del, hanem bankcsőddel végződik. Ciprus megmentése esetében azonban – a kétségtelenül meglévő politikai színezet miatt – az EU-ban tapasztalható kettős mércéről beszél ma már a világ.
PÉLDÁT STATUÁLNAK?
Többen is hangoztatják tehát, hogy Ciprus esete specifikus az unión belül, mások mégis olyan következtetéseket vonnak le a fejleményekből, hogy fordulat állt be az EU válságkezelési politikájában. A pénzügyi válság kirobbanása óta Ciprus már az ötödik olyan euróövezeti tagország, amely segítségre szorul. Írország 85 milliárd eurós csomagját követte a görögök első 110 milliárdos, majd pedig a portugálok 78 milliárdos kisegítése. A spanyolok 100 milliárdos csomagját a 130 milliárdos második görög csomag követte. A Bank of Cyprus és a Laiki Bank, Ciprus két legnagyobb bankja, óriási veszteségeik miatt azonban a ciprusi kormány a feltőkésítésükhöz kénytelen volt szintén uniós mentőcsomagot kérni. Márciusban 10 milliárd euró összegű csomagot hagytak jóvá, de ezúttal – és egyben precedenst teremtve – a megállapodás részét képezte a banki betétek általános megadóztatására vonatkozó javaslat is. A megállapodás végső, március 25-én bejelentett változata szerint csak a 100 000 eurónál magasabb betéteket adóztatják meg, igen jelentősen. Természetesen ilyenkor azok is nagy vesztesek, akiknek a betéte kicsivel haladta meg a határértéket, a nagy összeg esetében pedig az adó összege eleve jelentős. Ekkor tört ki a pánik a betétesek között. Mivel állítólag főleg orosz pénzről van szó a ciprusi bankok esetében, nem lehet figyelmen kívül hagyni az egész ügy politikai színezetét – állítják egyesek. Mások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy az EU is könnyebben teremt elrettentő példát egy olyan országban, melynek összterméke az EU össztermékének 0,1 százalékát sem éri el. A nehézkes és valóban bürokratikus unió azonban nem hagyta ki ezt a ziccert, hiszen Ciprus offshore paradicsomként működő bankrendszere egy mindent precízen és alaposan szabályozni akaró unión belül nyilván valamiféle szégyenfoltnak (is) számított. Nem késlekedtek tehát, hogy akár nem szokványos, vagy mondjuk úgy – divatos szóhasználattal –, unortodox módszerrel véget vessenek a dolognak. Valószínűleg mégis politikai döntés, hogy éppen ilyen eljárás született a ciprusi ügyben, hiszen a választópolgárok Európában ma már tájékozottak, és tisztában lettek volna azzal, hogy a hagyományos segélycsomag az orosz offshore-lovagok pénzét mentette volna meg az európai adófizetők terhére. Egy másik, talán kedvezőnek mondható mellékhatása lehet viszont az esetnek, hogy a szóban forgó pénz a jövőben talán új befektetésekbe áramlik majd a ciprusi bankok helyett, és ez élénkítheti a gazdaságot.
AZ OROSZOK MÁR A SPÁJZBAN VOLTAK
Ha más szemszögből közelítünk a ciprusi fejleményekhez, és nem az alapján tekintünk a dolgokra, hogy már ott voltak „az oroszok a spájzban”, vagy hogy morálisan szégyenfoltnak számított egy adóparadicsom Európa csücskénél, akkor megállapíthatjuk, hogy a pénzügyi szektort, mint a ciprusi gazdaság egyik éltető elemét, ezzel most sikerült padlóra küldeni. Ott van a szigetországnak az idegenforgalom is a második jelentős húzóágazatként, kérdés azonban, arra milyen hatással lesznek a mostani fejlemények. A hírek szerint a pénzügyi válság kitörése óta érezhetően kevesebben akarnak Ciprusra utazni, mint egyébként. Pedig földrajzi fekvése miatt a sziget már hetekkel ezelőtt virágba borult, és már fürödni lehet a tengerben. Az utazási irodák is jelentős kedvezményeket kínálnak a ciprusi nyaralásokra, ám kérdés, hogy a turizmusra milyen hatással lesz az árcsökkenés. Olyan vélemények is vannak, hogy a kedvezőbb árak és a pénzügyekből fakadó ingyenreklám jót is tehet idegenforgalmi szempontból. Ez azonban nyilván nem így lesz. Annak ellenére, hogy a görögországi fejleményekhez hasonló dolgok egyelőre nem tapasztalhatók a szigeten. Nincsenek sztrájkok, felvonulások, zavargások, kormányválság. Vannak elemzők, akik úgy vélik, a szigetországnak idegenforgalmi szempontból tulajdonképpen jó reklám a mostani eset. A szezon végi adatok nyilván mást mutatnak majd…
