Mára már sablonosnak és közhelyszerűnek tűnik, amikor azt szajkózzuk, a világgazdaság valahogy úgy működik, hogy Kína termel, Amerika és (részben) Európa pedig elfogyasztja. A makrogazdasági elemzéseket olvasva arra kell rádöbbenni, hogy az állítás ma még ugyan lényegében megállja a helyét, egyúttal azonban az is érzékelhető, hogy a folyamat megszűnőben van. Amerika és Kína versengéséről, valamint a gazdasági szempontból fennálló egymásrautaltságáról rengeteget olvashattunk az elmúlt években. A kínaiaknak kellett a felvevőpiac, az exportból eredő bevételek egy részét pedig – államkötvények vásárlásával – visszaömlesztették az Amerikai Egyesült Államok költségvetésébe, amivel lényegében a szuperhatalom hitelezőjévé váltak. A szakirodalom a „perverz tőkeáramlás” elnevezést használja az ilyen esetekre.
Elemzők szerint a makroadatok vizsgálata is mutatja, hogy születőben van egy új világ(rend), melynek vázlatai már körvonalazódtak. Kína belső fogyasztása, és vele együtt importja szépen láthatóan emelkedik, exportja pedig ezzel egy időben csökken. Az analízisek egyértelműen beazonosították a folyamatot, olyan előrejelzésekkel, hogy a világ legnépesebb országának kivitele az elkövetkező években már radikálisan csökkenni fog. A belső fogyasztás emelkedése úgy is értelmezhető, hogy Kína lakossága most kezdi majd élvezni az elmúlt évtizedek verejtékes munkájának gyümölcsét. Az export csökkenése és fogyasztás emelkedése miatt azonban elkezdenek leépülni azok a tartalékok is, melyekből eddig Amerikát finanszírozta. Ennek a komoly következményeire figyelmeztetnek egyesek. Amerikában ugyanis mindez előrevetíti az infláció megugrását, miközben a gazdasági növekedés kilátásai egyre bizonytalanabbá válnak. Az ebből eredő lehetséges következményeket egyes elemzők egyenesen horrorisztikusan festik le. Mások szerint viszont nem olyan fekete az ördög, az átalakulás szele pedig Amerikában is érzékelhető. Egyenesen amerikai újraiparosítási forradalomról beszélnek, amit a palaolaj- és palagáztermelés jelentősen gerjeszt. Amerikai szakértők, de független elemzők szerint is Amerika belátható időn belül teljesen önellátó lehet az energiát illetően. Egyes elemzők még ennél is tovább mennek. Szerintük Amerika már öt év múlva nettó importőrből exportőrré válik az olaj- és olajszármazékok globális piacán, ami döntően megváltoztatja nemcsak az ország költségvetési politikáját, hanem a külpolitikáját is. Az eddigi külpolitika – ami néha burkoltan, máskor nyíltan – a külföldi energiaforrások és a szállítási útvonalak ellenőrzését preferálta, most más irányt vehet majd. Hogy pontosan milyet, az még a jövő titka.
KÍNA MÉG „ÉRETLEN”?
Kína évtizedek óta tartó szédületes gazdasági fejlődését sokan irigyelték, mások viszont éppen arra figyelmeztettek, hogy ahogyan mindennek, úgy ennek a fejlődésnek is megvannak a maga korlátai, valamint a belső feszültségek is gondot okozhatnak a kínai vezetésnek. Ugyanakkor a hatalmas ország gazdasági lüktetése érzékenyen befolyásolja a világgazdaság történéseit is, ezzel nem mondunk újat. Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezére már egy évvel ezelőtt arra biztatta a távol-keleti óriást, hogy „törődjön többet saját magával”, magyarán, élénkítse a belső fogyasztást és koncentráljon a belső gondok megoldására. Valahogy úgy tűnik, azt próbálta sugallni Pekingnek, a gazdasági növekedés további fenntartása érdekében ideje oldani a belső feszültségeket. A belső fogyasztás ösztönzése pedig azért is kívánatos, mert a válságban vergődő országok már nem lesznek képesek a jövőben is az eddigi mértékben befogadni a kínai exporttermékeket. Lagarde állítólag azt is a kínai vezetés tudtára adta, hogy véleménye szerint Peking még nem érett arra a (világgazdaságot) vezető szerepre, amit egyes elemzők viszont máris neki tulajdonítanak. Ugyanakkor azonban felvetette annak a lehetőségét, amiről sokan már évek óta beszélnek, hogy be fog következni. Arról van szó, hogy az IMF vezére is úgy vélte, hogy a sikeres reformok következtében a jüan hamarosan a világ új tartalékvalutájává válhat. A jüan azonban nyilván csak akkor lehet számottevő globális játékos, ha Kína előtte egy működőképes, hatékony, minden szempontból megfelelő likviditáskezelési, bankfelügyeleti és szabályozási környezetet alakít ki. Az exporttevékenység érdekében folyamatosan leértékelt jüan árfolyamának azonban óhatatlanul változni kell a jövőben. A rugalmasabb kínai árfolyam-politika igénye szintén nem új keletű az elemzők körében. A párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egyébként már a márciusi jelentésében megállapította, hogy mára már a fogyasztás vezérli a kínai gazdaságot, nem pedig a beruházás és az export, melyek évtizedeken keresztül impozáns, évi átlagban 8 százalékot is meghaladó gazdasági növekedést generáltak.
TERMELÉSI KÖZPONTOK VERSENYE
A világ egyik legismertebb hitelminősítője, a Moody’s a közelmúltban megerősítette Kína besorolását a befektetésre kiemelkedően ajánlott kategóriában, egyben azonban olyan kételyeket is megfogalmaztak a hitelminősítő elemzői, hogy a központi kormány és a regionális kormányzatok között meglévő viták és feszültségek nem járnak-e majd kedvezőtlen következményekkel, valamint, hogy a még mindig erőteljes hitelezési tevékenység nem hevíti-e túl a gazdaság motorját. A hitelminősítő elemzése szerint egyébként Kína 2015-től évi hat-hét százalékos növekedési ütemre áll át. Az IMF egyik tanulmányában viszont már az olvasható, hogy kifulladt az exportra és főként a feldolgozóipari beruházásokra alapozott kínai modell.
Úgy tűnik tehát, javában zajlik a verseny a globális termelési központ megtisztelő címének elnyeréséért. A két fő esélyes pedig természetesen továbbra is Kína és az Egyesült Államok, de természetesen India, Brazília, sőt az oroszok is versenyben maradnak. Kína szédületes tempója pedig előbb-utóbb biztosan ki fog majd fulladni, már csak azért is, mert bolygónk nyersanyagkészletei is végesek, de ezzel megint csak egy elcsépelt megállapítás ismétléséig jutottunk. Mindenesetre, nehéz megjósolni, milyen irányt ad majd a globális versengés a világgazdaság történéseinek. Ha merészen belegondolunk a jövőbe, talán még azt sem zárhatjuk ki, eljön az idő, amikor a „Made in China” vagy a produced in PRC feliratokat is hamisítani kezdik.
