Miközben nap mint nap tapasztaljuk, hogy a gazdasági nehézségek egyre fokozódnak, és miközben attól tartunk, hogy a kormány közvetlen vagy közvetett megszorító intézkedései nyomán tovább csökken a fogyasztás, ami a válság további mélyülését eredményezi majd, a statisztikákat böngészve biztató adatokra is lelhetünk. A hivatalos adatok szerint áprilisban az ipari termelés 5,7 százalékkal volt nagyobb, mint az előző év azonos időszakában. Hogy nem csak valamilyen szezonális, vagy rendkívüli okokra visszavezethető oszcillációról van szó, azt mutatja a másik adat, miszerint az év elejétől április végéig 5,3 százalékkal nőtt az ipari termelés az előző év azonos időszakához képest. A feldolgozóiparban közel 10 százalékos növekedést jegyeztek, de növekedést regisztráltak a bányászat és az energiahordozók termelése területén, sőt még a közfogyasztási cikkek előállításában is. Még olyan véleményeket is olvashattunk mindezzel kapcsolatban, hogy lám-lám, a kormány megszorít, az ipari termelés meg növekszik, ami azért nevetséges, mert a termelés növekedéséről szóló adatok még a megszorító intézkedések bevezetése előtti időszakra vonatkoznak. A most aktuális rendelkezések hatásait majd csak néhány hónap múlva tapasztalhatjuk, bármilyenek is lesznek azok.
A dilemma egyébként globális szinten is létezik, a világ legismertebb közgazdászai is sokszor vitatkoznak a körül, hogy a megszorító intézkedések a válság sújtotta, recesszióban lévő nemzetgazdaságok esetében pozitív, vagy negatív hatásokat eredményeznek. Eközben az is megállapítható, hogy nem létezik egy általános recept, hiszen a helyi problémák és adottságok mindig annyira specifikusak, hogy a problémák kezelését is specifikus intézkedésekben lehet keresni. Ugyanakkor ahhoz sem fér kétség, hogy bizonyos aránytalanságokat ki kell igazítani, a mértéktelen közfogyasztásnak és a közpénzek nem hatékony felhasználásának gátat kell szabni. Az elmúlt hét végén Európa-szerte is több ezren tüntettek a kormányzati megszorító lépések ellen. A megmozdulások szervezői és résztvevői pedig szintén arra hívták fel a figyelmet, hogy a megszorítások elfojtják a növekedést, növelik a munkanélküliséget, végeredményben pedig tovább mélyítik a válságot.
KREATÍV ROMBOLÁS
Sokan megállapították már, hogy a mostani válság fő bűnösei New Yorkban vannak, és noha sok magas jövedelmű bankár is tönkrement, vagy elveszítette az állását, elsősorban nem ők azok, akiknek a súlyos következményeket is viselniük kell. Amióta már Kínára is komolyan oda kell figyelni, mert a világ második legerősebb gazdaságává nőtte ki magát, világszerte ismertté vált, hogy a kínai nyelvben állítólag nem létezik a válságnak megfelelő kifejezés. Ők az ilyen típusú krízishelyzeteket olyan szóösszetétellel illetik, ami olyasmit jelent, mint: esély az újrakezdéshez. A nyugati világban sem ismeretlen egyébként a válságot kreatív rombolásnak titulálni. Állítólag eredetileg Friedrich Nietzsche alkotta meg a szóösszetételt, Joseph Schumpeter csak szélesebb körben is elterjesztette a használatát. A közgazdasági terminológiává vált alkotó rombolás elmélete szerint a meglévő termelési tényezők szétrombolásával teremtődnek meg a feltételek az új gazdasági fejlődési ciklus elindításához. Néhány pozitív fejlemény máris kiemelhető. Egyik ilyen például, hogy most már valósnak tűnik a szándék, hogy a fejlettebb országok összefognak az adóparadicsomok felszámolásáért. A globális pénzpiacok felügyelete és szabályozása is gyorsabban fejlődhet a válságnak köszönhetően. A szabályozást és a felügyeletet sokan összetévesztik a globális kormányzással, pedig a kettő nem ugyanazt fedi. A globalizáció következtében a lokális események utóhatásai már gyorsabban megérezhetőek a világ távolabbi részein is, ezért lenne kívánatos a globális szabályozás is. A válság egy másik pozitív következménye, hogy a bajban a lokális kisközösségek újraszerveződnek. A nagycsaládok újraszerveződése is megfigyelhető. A két-háromtagúra atomizálódott kiscsaládos életmód esetében nehezebben kezelhető a megélhetés kockázata, amikor az emberek könnyen veszíthetik el munkájukat. Ha több generáció él újra együtt, könnyebb átvészelni a nehéz időszakot, lehetőség nyílik arra is, hogy a nagycsaládok részben az önellátásra rendezkedjenek be, amikor pl. az élelem nagy részét saját maguk termelik. Gazdasági válságok a múltban is voltak, gyakran a krízis körülményei kényszerítették ki olyan kényszermegoldások alkalmazását, amiből később egész iparágak nőttek ki. Pl. a napóleoni háborúk tengeri zárlatainak következtében a gyarmatokról származó cukor hiánya fellendítette a cukorrépa termelését és a cukorgyártást Európában.
LIPSTICK-INDEX: A VÁLSÁG MUTATÓSZÁMA
A krízis hatásainak egészen meglepő megnyilvánulásairól számol be több, tudományos felméréseken és kutatásokon alapuló tanulmány. Franciaországban például a vendéglátó-ipari létesítményekben felszolgált pizza átlagos átmérője az elmúlt egy év folyamán 32 centiméterről 31,3 centiméterre csökkent.
Nagyon sok, statisztikai módszerekkel kimutatható, mégis vicces indikátora van egyébként a gazdasági válságnak. Például, hogy recesszió idején a hosszú szoknya lesz a divat, hogy jobban fogy a hashajtó, valamint elterjedtebbé válik a rúzshasználat. Utóbbit azzal magyarázzák a szakértők, hogy a pénzügyi nehézség miatt a nők a kevésbé költséges, ám a mégis luxusérzetet kölcsönző termékek felé fordulnak. Válságos időkben bizonyíthatóan megugrik a rúzsok iránti kereslet. Az állítást az egyik legnagyobb nemzetközi kozmetikai vállalatcsoport kutatása is alátámasztja, amelyben statisztikai módszerekkel, feketén-fehéren kimutatja a gazdasági válság és a rúzseladások közti összefüggést. Az ötvenes évek közepe óta tapasztalt recessziós időszakokban átlagosan 15 százalékkal emelkedtek a különféle rúzsokból származó bevételeik. A statisztikák alapján az ötven világszerte legnépszerűbb kozmetikai termék 30 százalékát rúzsok és ajakápolók alkotják így, ez csöppet sem elhanyagolható forgalomnövekedést jelent a kozmetikai ipar számára. Az Egyesült Államokban Lipstick-index néven ismert mutatószám egy olyan jelenség egyértelmű bizonyítéka, mely több okra is visszavezethető. A rúzs, a mindenki számára elérhető luxuscikket testesíti meg. Nehéz gazdasági körülmények között, gondterhes időkben a fogyasztók pillanatnyi örömöt okozó termékeket vásárolnak, és éppen ilyen a rúzs, amitől viselője rögtön jobban érezheti magát. Az élénk színű ajakfestékek birtoklását ezeken kívül még az állandóság érzésének fenntartása, valamint az önbizalom növelése is erősen motiválja.
