Az elmúlt hetekben egymást követték városunk főterén a különféle rendezvények. Aratóünnepség, Interetno fesztivál, városnapi rendezvények és így tovább. Ezek közös jellemzője, hogy mindegyik esetben ételt és italt árusítanak különféle standoknál az ide látogató és szórakozni vágyó polgároknak. És hát egy ősrégi anatómiai működési elv értelmében, ami bemegy annak egyszer ki is kell jönnie, vagy, hogy Nagy Ferót parafrazáljam: „Ami befolyik, az rögtön kifolyik”. Hát, ha rögtön nem is, de előbb-utóbb. És hát a gyönyörű főterünkön szórakozó szabadkai és nem szabadkai látogató előbb vagy utóbb szembesül a problémával, hogy vajon az „output” hová is kerüljön. Merthogy, a város egyetlen működő nyilvános vécéje ugyan ott van a Városháza mellett és lehet, hogy dolgozik, de én még nem láttam nyitva. Akiknek volt olyan szerencséjük, hogy bebocsáttatást nyertek, azok viszont annak kifogásolható higiéniai állapotát emelték ki. Vagyis, a napközben a munkaközvetítőben, adóhivatalban vagy más bürokrata paradicsomban ügyintéző polgárnak nemigen van hol dolgát végeznie civilizált körülmények között.
Mindenképp pozitív példának számít az a magántulajdonban működtetett nyilvános WC, amely az ócskapiacon működik. Folyamatosan tisztítják, cserélik a szappant, a papírt, úgyhogy az ember nem gyomor forgatva tér be a dolgát intézni. Nem tudom, a városban miért nem lehet így megoldani? Biztosan akadna üzemeltető…
Egy jó barátom, aki a reggeli rádióműsor okán a kora reggeli órákban már benn jár a város központjában, a tanítóképző kar, vagyis a Sárga ház és a Magyar Ház környékén, tehát az Ago Mamužić utcában nem csak „szilárd végtermékbe” botlott bele, hanem volt már szerencséje (?) olyan személyekhez is, akik szabadosabban értelmezték a nyilvános vécé fogalmát, vagyis éppen nagydolgukat végezték a nyílt utcán.
Néhány évvel ezelőtt terjedt el környékünkön a látványpékség elnevezés. Ugyebár, ez olyan, pékipari termékeket gyártó üzletet jelent, ahol a szemünk előtt készülnek a friss péksütemények, illetve a pult mögött tetszetős nyálcsorgató fotók találhatók kifliről, burekról, pizzáról meg miegymásról. Ma már szinte mindegyik városi péküzlet és a gyorsfagyasztott ételeket kínáló objektumok is látványpékségnek nevezik.
A nyári időszakban nagyszámú külföldi turista látogatott a városba. A központban lévő kávézókban a legkülönfélébb nyelveket hallhattuk és hallhatjuk. És ha a turisták némelyike a fent említett utcában, vagy más, hasonlóan eldugott utcában sétált, városnézés céljából netán azért, mert nem talált nyilvános vécét hirtelen támadt problémája megoldására, akkor pont ezekkel a maradványokkal esetleg magukkal a delikvensekkel találkozhatott akció közben. A nagy sikerű és remek hangulatú Interetno fesztivál egyik jelmondata szerint a rendezvény ideje alatt a világ Szabadkára jön. Na és ha már eljön és szétnéz, akkor vajon mit lát? Látványpékségeket meg látványvécéket.
